Hirtelen felindulásból jutottam arra, hogy nekem nem csak futnom,megélnem,de az élményeimet mondatok formájában is meg kell örökítenem.
Sport múltam régre nyúlik vissza, mivel több évet kajakoztam, úsztam, kondiztam, éveket jártam spinningre, de a futást mindig "muszájból" és kedvetlenséggel űztem.
Közel 2és fél éve futok rendszeresebben, kisebb nagyobb elhajlásokkal. Először, 2015 végén kezdtem el kocogni, éppen egy betegségből jöttem kifele. Annyi erőm volt, hogy pár száz métert lefussak, aztán elfogyott a szuflám. Ezt követő évben már kisebb távokon is elindultam. 2016 végén a Garda-tavi félmaraton érmét is bezsebeltem, és imádtam. Talán ekkor kapott el igazán a futóláz.
Tavaly nagy elánnal kezdtem az évet. Fuss 2017ben 2017 kmt. Kb áprilisig lefutottam 800 kmt, majd lenyomtam a Viviccita félmaratont. Májusban következett a Tihanyi félmaraton, s az allergia szezonnak köszönhetően teljesen alább hagyott a lelkesedésem. Ez addig fajult, hogy hónapokat maradoztam el, a kilók jöttek fel rám, egyre tónustalanabb lettem, a kedvem is elment a sporttól.
Sokakban január elején fogalmazódott meg, bennem már decemberben, hogy ez így nem mehet tovább. Szükségem van az testi lelki egészség megőrzéséért, a lelki béke újjáépítésért a mozgásra.
Most már jó pár hete futok és futok. Új tervekkel, új vágyakkal, új sporttal, az úszással kiegészülve.
Hello Január! Run baby RUN:)
Sok sikert, kitartást, örömet hozzá!