Képzeljétek, ma meg volt az első futásom!!! Mivel már sötét volt, ezért Hérát vittem magammal a fehér színű bullterrieremet. Semmi sem ment könnyen... Először a közeli tavakhoz mentünk ahol találkoztunk egy aranyos horgászbácsival, de mással nem, eléggé elhagyatott terep volt... Már javában köröztünk Hérával mikor láttam rajta h nagyon ideges lett és szaglászott a levegőben. A nád csak úgy susogott körülöttünk, majd hirtelen vmi hatalmas zaj mögöttünk. Egy hatalmasnak látszó fekete kóbor kutya futott el mellettünk. Héra megijjedt, majd morgott. Éreztem h biztonságban vagyok mellette és azt is éreztem h képes lenne megvédeni ha baj lenne. Majd tovább futottunk. Hol lassabban hol gyorsabban. Néha megálltunk azért mert elfáradtam néha pedig azért mert Hérát bátorítottam. Mikor kiértünk a szomszédos utcába, egy idő után észrevettünk egy részegen ordibáló bácsit, akit Héra meg is ugatott! Majd hazaértünk. Kb 30 percet futottunk és a lépésszámoló szerint 3,39 km-t tettünk meg. Nem is akartam hinni a szememnek. Máskor 1 kili is teljesen kifáraszt... lehet h a természet hozta ezt ki belőlem... Igazatok volt!! Annyira jó érzés lejegyezni h mennyit futottam. El sem hiszem!!!
Holnap pedig Karacs napok, úgyh gondoljatok rám úgy 15 óra után. Jó?
Örülök, hogy elkezdted! Vigyázz az esti futásokkal. Terepen tényleg többre képes az ember, mint pályán körözgetve- vagy pláne tesiórán.