A második is megvolt a felkészülésből. Ez egy 'laza' egyenletes 40 perc volt. De nem volt sem egyenletes, sem laza. Pedig annyira bíztam benne, hogy megérkezik a pulzusmérő óra (de hát....nem), bíztam benne, hogy majd lesz ami irányítson, tartsa a tempómat stb. Nem baj, majd a következő edzésre már talán a csuklómon lehet. S akkor sikerül az előírt penzumot pontosan tartanom. Így is igyekeztem belőni a tempót. Néha gyorsabban lelkesedtem, néha lassabban keseregtem.

De megtörtént. Most jó érzés van itt belül. S milyen hamar visszaálltam (se lihegés, se légszomj...), majd szép lassan...:)

A verseny aggaszt még, még mindig nincs, pedig a 10. hét végére jó lenne. Ami van az révfülöpi 8 km, illetve egy héttel korábban (9. hét) Kanizsán a fesztiválon 10 km. Ez tetszik igazán, de még nincs vége a felkészülésnek, sajna...Esztergom viszont messze van. Ki kell találnom még melyik legyen.

Na, indulás pótolni a veszteségeket!