Tegnap csak egy 30 perces futás volt a feladatom az edzésterv szerint. Mivel eleddig többet kellet mennem, gondoltam, ez egy könnyű futás lesz. Sem az elején, sem a végén nem élveztem. Talán a közepe mondható kellemesnek. Az elején lassan kúszattam a számot a kijelzőn, a közepén az ideális (számomra) pulzusszámon haladtam, a végén pedig a fölött tízzel.

Csak egy laza futást kellett volna teljesítenem a megadott időtartamra, de szerettem volna az általam használt terepen egy egész 'kört' tenni. Így lett több az idő. Meg a fáradtság a futás végén. Egyik ismerősöm látott e közben s későbbi találkozásunkkor kérdezte: "joggingoltál"? Én végig azt hittem, hogy futok ( az 5:07-es tempó talán az?...), de mivel igyekszem egy takarékos technikát kialakítani, biztos úgy látszik mintha nem szaladnék, vagy mi.

Pedig én szaladtam, hogy időn belül érjek haza (nem sikerült :(   ), de aztán az időt látva elégedett voltam.

A következő edzés hétvégén már keményebb lesz számomra. 20p futás, 5p nyújtás majd egy 5km-es futás. Verseny van előírva, a közelben azonban nincs, így tesztelem magam majd ezen a távon. Nagyon kiváncsi vagyok mit tudok kiszorítani magamból. Gondolom majd az ideális számon futok, a végén meg talán tízzel fölötte, abból csak kijön egy 30p körüli idő. Muszáj lesz így tennem, hiszen 2 hét múlva verseny. VERSENY! Életem első felnőtt futóversenye. Bár visszajelzést még nem kaptam, pedig már egy ideje elküldtem a nevezést, utaltam a díját, de semmi! Valaki nem jön esetleg Kanizsára a futófesztiválra, tud-e valamivel többet, vagy kapott-e visszaigazolást?

Majd kiderül. 

És még mindig süt a nap!

Megkezdtem a második hetet. Valami változás biztos van, mert már reggel, de még talán előző nap is alig vártam már, hogy mehessek futni. Na persze ki akadályozna ebben magamon kívül. Csak a terv, mely szerint rakosgatom.építgetem a 'tudást' a lábambatüdőmbefejembe. Szóval futok és futok és a kezdeti nehezebb percek után (míg leginkább a lábaim engedelmeskednek, azután már automatákká válnak) elkezdem élvezni és örülök neki, 

S valóban jó ez az óra. Sokkal könnyebb ritmus, iramot tartani. Most már tudom melyik az a pulzus v akár tartomány, amelyen könnyen és eredményesen futok és azt az órát figyelve folyamatosan ott tudom tartani.

Tegnap éreztem először, hogy meg fogom tudni csinálni a 10 km-t, sikerülni fog a verseny. Neveztem is rögtön. 

Sőt edzés közben az a merészség is megfordult a fejemben....félmaraton??!!....és érdekes, hogy nem hessegedtem el. Legalábbis én. A lábaim tiltakoztak némileg ez ellen az ötlet ellen, a penzum vége felé némi fájdalmat közvetítettek a gondolataim közé....hogy nana!..csak lassan azzal a terheléssel!...átgondolom, persze!

Ám annyira csábít most már a 'Gyerünk tovább-többet!' érzése! Na, de ...csak szép lassan...!

AZ első hét vége.

Harmadik edzés.

Segítséggel történt. Óra itt (még nem tudom igazán használni), pulzust lát, tempót tart. Valamit rosszul számoltam ki a max pulzussal kapcsolatban, mert közel sem tudtam abban a pulzuszónában futni, ami kijött. Csak felette, de nem volt gond. Jól mentek a lábaim, egyik sem akarta elhagyni a másikat, egészen 9.7 km-ig követték egymást. Asszem tényleg a közelebbi dátumra szavazok a versennyel kapcsolatban, irány Kanizsa.

Meglepően jó állapotban kezdek lenni, még a végén megjön az étvágyam valami hosszabb távra is.

Remélem az idő lehül most már egy kicsit, mert ez a mai 36, hát ez elvitt belőlem némi anyagot. Megyek is eszem-iszom.

Jó dolog ez a futás (még a végén lesz olyan jó,mint labdával  :) !)

A második is megvolt a felkészülésből. Ez egy 'laza' egyenletes 40 perc volt. De nem volt sem egyenletes, sem laza. Pedig annyira bíztam benne, hogy megérkezik a pulzusmérő óra (de hát....nem), bíztam benne, hogy majd lesz ami irányítson, tartsa a tempómat stb. Nem baj, majd a következő edzésre már talán a csuklómon lehet. S akkor sikerül az előírt penzumot pontosan tartanom. Így is igyekeztem belőni a tempót. Néha gyorsabban lelkesedtem, néha lassabban keseregtem.

De megtörtént. Most jó érzés van itt belül. S milyen hamar visszaálltam (se lihegés, se légszomj...), majd szép lassan...:)

A verseny aggaszt még, még mindig nincs, pedig a 10. hét végére jó lenne. Ami van az révfülöpi 8 km, illetve egy héttel korábban (9. hét) Kanizsán a fesztiválon 10 km. Ez tetszik igazán, de még nincs vége a felkészülésnek, sajna...Esztergom viszont messze van. Ki kell találnom még melyik legyen.

Na, indulás pótolni a veszteségeket!

Elkezdtem.

10 hét/1. hét/1. edzés - cél a 10 km.

Az eleje nagyon jól ment, kellemesen telt a 30 perc. A nyújtás után a második etap már (15 perc) el sem akart indulni, illetve a lábaim. 300 méterig kínlódtam, aztán magamhoz tértem és lefutottam a penzumot.

Nagyon jó érzés volt. Pláne ennyit futni. Kicsit nehezen tartottam be a pulzus tartományokat. 

8,6 km - soha ennyit (mégha két részletben is). Büszkeség tölt el.

Megyek tovább. Csütörtökön újabb feladat. 

Már csak egy számomra is elérhető távolságban lévő 10 km-es versenyt kellene talánom szeptember végén, valahol a Dunántúlon.

Na megyek, adok egy kis csokit a szervezetnek, meg magamnak is.

Néhány nappal ezelőtt történt meg Nagyatádon az Ironman....stb...a hivatalos shopban dolgoztam Kedvesemmel....azon járt a gondolatom állandóan:...milyen erő és főképp energia hajtja ezeket az embereket??? 3,6-180-42,195...hm???

Honnan az energia, kitartás, ...mentális cunami???

Életvitel, életszemlélet...átprogramozott gondolkodás=életminőség változás=pozitív életvitel=kiegyensúlyozottság=boldogság??!!

Példaértékűen ijesztő és követendő kis léptékben...hát ezért is kell futni, sportolni, tenni, hogy tovább élj mint tervezték genetikailag....jah

még két nap és nekimegyek....elkezdődik az alapozó felkészülés arra, mit még életemben nem tettem meg...10 km egyben...(labda nélkül)...:)

Kemény vagyok, asszem....dehogy...az vagyok....mint egy foxi, ha meg van a lábtörlő..nem adom!!!

              Rengeteget sportoltam eddigi életem során. 27 év versenysport, előtte sporttagozat az iskolában, versenyek tömkelege. Aztán vége lett. Közel hét éve, hogy 'hullámokban' eljárok kondi terembe, nagyon ritkán úszni, kerékpározni. 

              Hiányzik a rendszeresség a testemnek-lelkemnek. Sajnos a munkám időbeosztásában nincs igazán kiszámítható-beosztható tuti időpont (legalábbis eddig - talán majd most!), amit felhasználhatnék a sportra. 

De mégis nekiállok, csak azért is elkezdem újra! Normális vagy? Ennyi idősen nekiállsz futni? - kérdezem magamtól (más úgy sem meri! :)  )...hát igen, a gondolat, megszületett. 

Nekiállok. Miért ne? Van bennem kitartás, mindig is volt. Csak a lábaimtól félek (nem állt a szakma csúcsán a gyúrónk anno és bizony itt - ott elszakadtak az izmaim) de majd odafigyelek. Jó felszerelés, alapos bemelegítés, nyújtások, táplálkozás stb.

Szóval elkezdtem a futást, először 2,5 km, aztán 3km ment egyszerre (hiába kézilabda nélkül nehezen megy :)...) aztán kezdett 'tettszeni' az izmaimnak, sőt még a tüdőmnek is és emeltem a távolságot. Most 5 km-nél tartok, magamhoz képest jó iramban. 

Tovább lépek úgy döntöttem: 10 km lesz a célom.

Jövő héten kezdem el az öt hetes edzéstervet a végén egy esetleges versennyel.

Izgalmas, fenyegető és kemény terv. Számomra. Amatőr futó számára. Bizton kimosolyog, ki már jó ideje műveli ezt, de Ő is elkezdte egyszer, nem igaz?

Hát itt tartok most, ma még nemsokára elmegyek 'szaladok egy ötöst'...aztán pihenés és regeneráció és a jövő héten......