Ma túléltem életem második terepfutását. Esik a hó, -8 fok, és a tavalyi önmagam erősen szemöldököt ráncolt volna, ha valaki oda dugja az orra alá a képet, ahol épp szelem az oladi erdőt :)

Na ha nincs egy futótárs, akkor 50%, hogy otthon maradok, és különböző kifogásokkal magyarázom be magamnak, hogy miért vagyok igazából beijedve. Így viszont hajtott az is, hogy nemcsak magamnak feleljek meg, hanem az ígéretemet is betartsam. 

Szóval negyed 8kor kelés, reggeli, kocsi, busz, séta, Viki, és már a Rajtnál állunk. Még nagyobb szerencse, hogy Vikinek vannak helyi futóbolond barátai, akikkel már abszolút támogattuk egymást abban, hogy igenis végigcsináljuk. 

Mondjuk én végig azt hajtogattam, hogy ha elkezdünk futni, onnantól jó lesz, és igazam lett. Amíg a rajtig eljutottam, 3x fagytam szét, de a következő 10 kilin már bekapcsolt a kazán. Négy réteg felső, 2 alsó ruha réteg pont elég volt. Sapka, kesztyű mert a hóesés sem pihen. 

Az első 3-4 km nagyon laza volt, Dóri vezette a 4 lányt, és ez a tempó tökéletes is volt, mert hajlamos vagyok erősebben kezdeni, aztán hamar kidőlni. Most viszont 5 km után - az eltévedés és az útra visszatalálás után - jött egy isteni szikra és megindultunk Vikivel, mint a gép. 

Aztán már többször nem tértünk le az útról sem, az emelkedőkkel is megküzdöttünk, amire nagyon kíváncsi vagyok pontosan hány méter szintkülönbségről volt szó. Egy ismerős okos telója szerint 697 m de nekem az soknak hangzik. 

Na mindegy, a lényeg, hogy az utolsó 3 km már ismét küzdelmesebb volt részemről, a combom kezdett elfáradni, de türhetően. A jeges lejtőket is magabiztosabban vettük mint az elején, így aztán 1:05 kor értünk célba. 

Egyetlen hasonlítási alapom, az Intersport terepfutás, ahol 1:09-cel végeztem, 15 fokban novemberben rövidnadrágban, sokkal meredekebb emelkedőkkel. Itt inkább a laza de hosszú emelkedő volt jellemző. Nehéz megmondani melyik gyilkosabb :) 

Nagyon jó volt, kezdem érteni miért kedvelik sokan inkább a terepfutásokat.. a másik, ha ebben az időben sikerült, akkor innentől semmi nem tarthat vissza, hogy felvegyem a futócipőt!