Az egész hetem mozgalmas volt, de a hétvégén sikerült még belehúznom.Szombat Ablon. Délelött eldöntöttem nem átmozgató, hanem tempófutás lesz. A chipet átraktam a drágaszágomra és kényelmesen kikocogtam a ligetbe.Sok idöm már nem volt a rajtig, egy gyors körbenézés, ismerös sehol azután beálltam a rajthoz. Viszonylag sikerült egészen elöre beállni, sok gyerek már tülekedett elöre.A rajt után egyböl tempó futás. A 3. kiliig nem volt különösebb gond, a drágaszágom szaggatta az aszfaltot.A 4.kilire belassultam kissé de a végére azért összekaptam magam. A végeredmény:4.9 kili 19'32-es idövel a 233 férfi indulóból holtversenyben a 27-28.hely.Elégedett is voltam az eredménnyel.Utánna csúnyábban köhögtem mint elötte.Azután ismerösök tüntek föl, beszélgettünk, csomagra vigyáztam és a végén letelepedtünk dumálgatni.A drágaszágom meg is lett csodálva. Az idö gyorsan elszállt, már alaposan sötétedett amikor hazakocogtam( közel lakok a ligethez). A délutánra tervezett lecsó fözést elnapoltam, a másnapi felszerelést elökészitettem.

Vasárnap Uniqa túranap.A vasárnap egy darabig bizonytalan volt. A Szigeti 30-as kellö motiváció hijján hamar kiesett. Hét elején még szó volt róla, hogy a lányom elkisér, együtt lekocogjuk a rövidet utánna lefutom a hosszút és ha még van kedvem hazafutok.A bérletem a szombati nappal lejárt, az újat meg elöre megfontolt szándékkal hétfötöl vettem meg. Ráadásul a kisértések elkerülése végett a lejártat sem vittem magammal. Korán reggel meglehetösen könnyedén keltem fel. Alapos reggeli, összepakolászás, az idö el is ment vele rendesen, ráadásul a köhögés mellé az orrom is elkezdett folyni. A szigeten már elgondolkoztam rajta, normális vagyok az elözö napi aszfaltszaggatást még éreztem, a héten meg böven ment a kiligyüjtés, rápihenés semmi. A Rómainál már nem volt semmi bajom. A suliba beérve az órát megállitottam, csak nettó menet idöt akartam mérni. Regisztráltam és átvettem a rajtcsomagot. A táskában volt viz, alma, szúnyogriasztó, szendvics( zsemle egy szelet párizsival)és újság némi reklám anyaggal. Nekiláttam egyberendezni a két pakkot. Egészen jól elrendeztem, bár a vizhordó hátizsákom és a mellényem zsebei megteltek. A hely hiány miatt kimaradó almát és egy banánt megettem, utánna pecsételtettem, és nekivágtam a Pilisnek. A Róka-hegynek egyböl nekiugrottam, aztán gyorsan visszaálltam a jól bevállt taktikára. A nehezen járható szakaszokat és az erösebb hegymeneteket gyaloglom, könnyebb terepen futok. Az Ürömi müút után a soromóig még felfutottam, onnantól a köves hegymenetet gyalogoltam. Az elsö ellenörzö pontnál pecsét, gyors útbaigazitás és már mentem is tovább. A Kevély-nyergen átvezetö piros jelzésnél elgondolkoztam rajta hogy, egy bö hónap múlva tényleg ilyen sziklás utakon akarok rohangálni. Már a kéken futok le a hegyröl, rossz érzésem támadt se szalagozás se túrázó. Elövettem az itinert, abban meg az állt, hogy az erdei útról van egy leágazás és azon kell tovább menni. Kocogok vissza a hegyre, jön néhány túrázó. Némi tanácstalanság után együtt indultunk lefelé. A keresett elágazás még lejjebb volt. A csapat egyik tagja szintén futó volt, néhány kilométeren keresztül beszélgettünk a futásról, versenyekröl, felszerelésekröl. Ök megálltak egy kis idöre, elköszöntem tölük és futottam tovább.Vissza úton a Kis Kevély felé volt némi tanácstalanság, szalagozás jobbra is, balra is. Miután sikeresen kitaláltam merre is kell mennem folytattam az utamat. Az hamarosan felfelé indult. A sárga jelzésen haladva böven emlegettem azt aki kitalálta, hogy erre kelljen menni. Meredek sáros csúszós hegyoldal, a turista utat egyedül a fákra festett jelekröl lehetett felismerni.A Mackó barlang után szerintem még rosszabb volt, párszor majdnem lecsusztam a hegyoldalon. Ráadásul egy terepfutó leányzó simán megelözött azon a részen.Utánna kényelmes iramban folytattam az utat. Sok érdemleges dolog nem volt menet közben, az egri váron keresztül vágtattam, Pilisborosjenöre beérve elnosztalgiáztam a még halványan látszó piros nyilnál. Üröm felé porszkálva látom az úton van néhány kóbor kutya. A túra elején is észrevettem öket, de mivel arrébb heverésztek, és voltak a közelben túrázok nem izgatott túlságosan a dolog.De most, hogy mászkáltak a kijelölt úton közelben meg éppen senki sem jött kissé aggasztott a dolog. Megfordultam és egy szép nagy biztos kitéröt csináltam. A Róka-hegyen átkelve, Csillaghegynél kiértem az erdöböl. Az útra festett nyil láttán újra eszembe jutott a 8 Bucka. Az emlékek felidézése olyan jól sikerült,hogy a suli helyett a HÉV megállónál kötöttem ki.Szép nagy kitéröt csináltam magamnak. Bosszús voltam majdnem hazamentem. Utólag visszagondolva, fejben másik dimenzióban voltam. A suliba beérve a hangszórókból hallom a már jól ismert mondatot:- Köszöntjük a most beérkezöket. Én meg nézek mindenfelé, hogy ki szólt hozzám, átvettem az oklevelet, egy-két mondatot beszélgettem is mire leesett a tantusz. Gyors pihenöt tartottam, kajálás, kidobtam a szemetet, megittam a beérkezéskor kapott üditömet és könnyed futással távoztam a suliból. Persze ez csak a kapuig tartott. Onnantól kezdve fáradt poroszkálás ment. Ráadásul az alsóm kidörzsölte a hátsó felemet.Fáradt is voltam, és nagyon nem kivántam a haza kocogást. Egy idö után a futás nem nagyon ment, át is váltottam gyaloglásra. Kaszásdülönél folyó ügyek miatt kitéröt kellett csinálni. Futást a szigetig nem is eröltettem. Onnantól kezdve viszont kis belesétálásokkal haladtam.Az Oktogonnál betértem a cukrászdába. Puncstorta, oroszkrémtorta, csokis mignon került a csomagba. A mignon nem ért már haza. Menetközben kétpofára zabáltam.Lassan hazaértem, az ötödik emeletet még megmásztam és utánna elmondhattam igen megcsináltam!!!. Kajálás, fürdés, kajálás és még fözés, amit szombaton nem csináltam meg.Szalonnás kolbászos tojásos lecsó, isteni lett. Csodálkoztam elég rendesen magamon mert a nagyon hosszú futások után néhány óráig a szilárd kaja nem szokott jól esni, most meg egyböl még a vasszöget is.

Hétfön munkába menet nem értettem miért lötyög a nadrág rajtam.Napközben már a következö szép hosszú futást tervezgettem. A csúnyán kidörzsölödött hátsó felemre való tekintettel a Critical Mass-t kihagytam.Helyette futás. A begyulladt vizhólyagomat leragasztottam és irány a sziget. Az elsö kilik nagyon nem estek jól de utánna nagyon jól belejöttem, annak ellenére,hogy az elmúlt napok rengeteg kilijét éreztem a lábamba és a vércukrom le volt esve. Kedd reggel rájöttem miért lötyögött a nadrág rajtam, szombathoz képest 5 kilóval voltam könnyebb.Ez lesz az mjoci féle fogyókurás program. Betörök és letarolom vele a piacot:)). A hétvége teljesitményével maximálisan elégedett vagyok, a szombatival a gyorsaság miatt, a vasárnapi 56 kilivel meg azért különösebb felkészülés, rápihenés nélkül teljesitettem és a jövö évi nagy versenyekhez újabb értékes tapasztalatokhoz jutottam. Gandi blogjában nagy igazság volt, abban, hogy a test és a fej nem felejt. Ez tökéletes bizonyiték volt rá, mert az elmúlt két hónapban minimális mennyiségü hosszú futásom volt és a sérülések miatt sok edzés kimaradt, vagy modosult.Lassan azért elkezdek lazitani, jövö hétvégén maraton. Utánna folytatodhat a felkészülés a következö igazán nagyokra. Az asztalomon már ott van kinyomtatva a piros túrák(terepfutás) kiirása. Napközben amikor van idöm olvasgatom ismerkedek vele.