Amikor jelentkeztem a februári 6 órás görgözésre, az egyértelmü volt, hogy elötte és utána lesz még némi testmozgás. Aztán jött az ötlet mi lenne, ha..... Némi tervezés után kivitelezhetőnek tünt az ötlet. Péntek este összekészitettem a cuccot, hogy másnap reggel jöjjön aminek jönni-e kell. :))

Szombaton hajnalban a mobil ébreszt, nagy nehezen kimászok az ágyból. Elkészülök, pár falat reggeli, aztán indulok. A busz elment elöttem, így vagy 10 percet fagyoskodok vékony futócuccban, közben eszembe jut, hogy a pulzusmérőt és az MP3-at otthon hagytam. Az uszodába érve gyorsan átöltözök, aztán irány a medence, 152 hossz vár rám. Az első pár száz méteren még elég görcsös vagyok, nyomasztó, hogy messze van még a nap vége. 50 hosszokra bontottam a távot, részben azért, hogy ne feszélyezzen, hogy még mennyit kell úszni, részben meg azért így kisebb a valószinüsége, hogy elszámolom magam. Az első kilinél még megnézem, hogy mennyi idő alatt ment le, aztán már nem foglalkozok tovább vele. Lement a 3. 50 hossz is, a maradék kettőnél már csak levezetek.(1:44:45) Elégedetten mászok ki a medencéből, a tervezett idő meglett, ráadásul egész egyenletes iramban. Átöltözés aztán rohanás a BME sportközpontba. Útközben kajálok, kell az energia.

Pacsi az ismerösökkel, méretre állitom a gépet, aztán indulhat a tekerés. Az elején hagyom, hogy a lábaim bemelegedjenek, nem állok neki keménykedni, elég a 90 körüli pedálfordulat, késöbb jöhetnek az emelkedök, néha úgy érzem, hogy még kiállva is leszakadnak a combizmaim, annyira erősre állitottam az ellenállást. Síkra rakva 100-as körüli fordulattal tekerek. Bő két óra múlva már nem tudok izzadni, pedig nagyon melegem van. 100 kili után tartok egy technikai szünetet. A kezdeti lelkesedésem már a múlté, jó lenne, ha már végre leszállhatnék. A lábaim is már fáradtak, alig várom már, hogy vége legyen. Már nincs sok hátra, de muszáj megállni lemosakodni, mert úgy érzem, hogy ledölök a bringáról. Aztán eljött várva várt pillanat, meg van a 180 kili.(5:07)Ezt az időt nem tekintem reálisnak, a valóságban egy-másfél órával tovább tartana. Letakaritom a gépet, megnézem, hogy Harsányi Zsuzsiék milyen cuccokat hoztak. Veszek pár apróságot, aztán irány az öltözö, jöhet a futás.

A futós hátizsákom, olyan mint egy kis gömböc, úgy tele van. A tervezett futóútvonalon egy minimálisat módositok, hogy megszabaduljak a felesleges holmiktól, mert szeretnék egy 3:45-50 körüli maratont. Kint havazik. A lábaim pörögnek, a futás nem esik túl jól. Otthon gyorsan lerakom a zsákot, magamhoz veszem az innivalómat és az MP3-at és már robogok is a sziget felé. Ott vár rám 6 teljes és egy tört kör, mielött hazafelé kanyarodnék. A szigeten az első körbe, beépitem a tört kört, a végén már nem biztos, hogy örülnék neki. Az erőt nem nagyon érzem, elgondolkozok rajta, hogy mi a fenéért szivatom magam. Hideg van, havazik, de melegem van, a hasam görcsöl. Fél körönként totál rosszul vagyok, pár lépés séta, addig frissitek, aztán vonszolom magam tovább. Lassan besötétedik, a sziget is egyre fehérebb, én meg csak körözök. Aztán közel 30 kili után lassan elkezdett visszatérni az erő, újra mennek az 5 percesek. A frissitésre tovább is odafigyelek, nem szeretnék megborulni pont a végén. A zsebemben még van gél és zselé, de azokat már nem kivánom, éhes vagyok, de rendes kajára. Végre végeztem a szigeten, jó érzés hazafelé futni. A vércukrom a béka feneke alatt van, de már nem érdekel, bő negyed óra múlva otthon leszek.Pakolom a lábaimat, minden lépés közelebb visz. Már látom a ház elötti parkolót, még 200 méter. A kapuban az órát megállitom. (3:52:42) Nincs célfotó, szalag, érem, poló, csak a tudat, hogy megcsináltam.

Szokás szerint gyalog megyek fel az ötödik emeletre. Hamar megbánom, hogy kivételesen nem liftezek, alig birok felmenni. A lakásba érve feltépem a hűtő ajtaját, kiveszek egy darab sajtot és egy sört, lerogyok a székre és rendelek egy csomó kaját, és a következő pár órát kajálással és egy kád forró vizben való relaxálással töltöttem.