Megint 24 óra

Két év mélyrepülés után az idei szezon már az idei versenyek éreztették, hogy talán végre felszálló ágba vagyok. A márciusi 6 óráson sikerült 60 kili feletti eredmény, és egy 3:42-es maraton már bizakodásra adott okot. Persze a legnehezebb az volt hogy miket futottam még pár éve. A jó évkezdés, az hogy fejben összeszedett vagyok, újra élvezem a futást egy esetleges jó eredményre is adhatott okot. Az volt terv, hogy nem inditok órát, nem foglalkozok hol tartok, csak egyszerűen futok..., a cél 24 óra a pályán.

Pénteken kora délután egy jól megpakolt kocsival leutaztunk Sárvárra. A várható vacak idő miatt vagy kétszer annyi ruházat és cipő volt csomagban mint általában. Leérkezés után gyorsan elfoglaltuk a szokásos pályaszállást majd rajtszámátvétel és a csapattal egy közös vacsora. Aztán este jött a döbbenet, a két doboz amiben a komplett frissitésünk volt otthon maradt. Csak az a pár apróság volt meg ami valamilyen okból másik csomagba került. Reni a hírtől teljesen kész lett. Én kevésbé aggódtam, semmi olyat nem hagytunk otthon amit ne lehetett volna zömében pótolni. Reggeli után Peti a kísérőnk elment bevásárolni a boltba, mi meg lecuccoltunk, beszereztük Jutkától a Nutrendes holmikat, pár dolgot meg kaptunk a csapattársaktól.

10 óra rajt. Szép kényelmes tempóban kezdek. Ha van éppen társaság a körözgetés közben akkor beszélgetek, ha nincs csendben futok. A beígért rossz időnek nyoma sincs, sőt kifejezetten meleg van. Néhány óra elteltével eljön az ideje, hogy jöjjön a jól bevállt hűsités fagyi formájában, ami még délután párszor segít a túlélésben. A körök ha lassan is de gyűlnek, a gyorsak időről időre leköröznek. Unalomüzönek zenét hallgatok, ha az asszonyt utólérem megyek vele egy keveset, ha kell ápolom a lelkét, biztatom. Megszólal a sziréna, a 6 órásoknak véget ér a verseny. Gratulálok nekik közben körözök tovább. A kijelzőn megnézem mennyinél tartok. Nem valami sok, de mondjuk nem is kapkodtam. Eltelik újabb néhány óra. Egy-egy pár perces zápor jön de nem sokat frissit, csak mintha a trópusokon lennénk olyan párás a levegő utána. A kiizadt sótól egyre kevésbé komfortos a ruházatom, gyorsan felmegyek a szobába átöltözni. Az MP3-ast biztonság kedvéért töltöre teszem, éjszaka lesz igazán nagy szükségem rá. Újabb körök telnek el, fáradok. A lelkesedésem töretlen, de az amúgy se acélos tempóm egyre lassul. Újra tervezés. Amíg eszek addig séta. A pályát felosztom, hogy mettől meddig futok illetve gyaloglok rajta. Sötétedik. A 12 órások ideje a végéhez közeledik. Nem is bánom, mert így este már nagyon idegesitőek a villámgyors váltók. Az asszonyt kísérve telik le az első felvonás. A következő körben gratulálok a versenyt befejező 12 órásoknak. Megnézem, hogy állok. Számolok, a realitás olyan 150-160 kili körül várható. Újabb körök. Olyan fél 12 körül engedek az edzői erőszaknak és felmegyek átöltözni. Az ember közérzetén sokat lendít egy gyors zuhany és a tiszta száraz ruha. Az eső rákezd, percek alatt átázok. Szerencsére nem folyamatosan szakad, vannak közte csendesebb időszakok is. Újabb körök az egyre csendesebb pályán. Kérek egy gulyás levest a frissitő sátorból de nem tudom megenni séta közben mert megint szakad. Beülök enni a csapat sátor alá. Mire végzek majd megfagyok pedig betakaróztam. Nem kellett győzködni, hogy öltözzek át. A száraz ruha vonza az esőt mert szakad amikor lejöttem a szobából. Peti beáll mellém kocogni. A sok egyedül futás után jólesik a társaság. Lassan belátható távolságba kerül a napfelkelte. A viharos szél viszont előbb ér oda. Borulnak a beton nehezékes bólyák. Az átázott futócuccon simán átfúj a szél. Attila szól hogy itt a vége menjünk fel, a csapatból már csak az EB kijutásban esélyes csajok vannak a pályán. Nincs semmi kedvem lemenni, és befejezni a versenyt, fáradtságot leszámitva nincs semmi bajom. Belátom igaza van, sok értelme nincs most lent küzdeni. Megszabadulok a szétázott cuccoktól, egy gyors zuhany aztán irány az ágy. Ennyi mozgás után nem könnyű elaludni, főleg hogy még dolgozik bennem a koffein. Reggeli után már civilben még másfél kör a pályán. Lenne még pár perc de megállok a csapat sátornál. Dudaszó, vége a versenynek. Nagyjából bruttó 18 órát sikerült versenyben eltölteni.

Pakolás lent, pakolás fent, aztán irány az eredményhirdetés. A rossz idő miatt kivételesen a várban tartják. Örülök neki, mert eddig csak kivülről láttam. Utána elköszönés és mindenki hazafelé vette az irányt. Befejezésként felcuccolás és 15-16 óra alvás jött.