Vasárnap maraton. Maraton a mumusom. Valahogy nem akarnak összejönni. Pedig egy 3'30-as maratonra képes vagyok. Ami kisebb, vagy nagyobb táv nincs gond,csak pont ezzel az eggyel.Bizom benne, hogy most megtörik a rossz széria. Jelenleg a maraton szóhoz a kinlodás kapcsolódik. Bezzeg az ultrákhoz a végtelen szabadság érzete társul, ilyeneket persze a saját örömömre is szoktam futni. Az elmúlt két hétben komoly edzésmunkát végeztem, 2 hét alatt 208 kili,meg némi úszás és bicaj, és nem futottam mindennap és nem is hajtottam szét magam. Bár ez messze nem csak a maratonnak szól, hanem a Piros 65-nek és alapozás egy-két tavaszi nagy versenynek. A lazitást már szombaton elkezdtem pihentem és figyeltem a görögországi eseményeket azután délután nem birtam tovább elmentem futni és az utolsó másfél órát lélekbe együtt tettem meg a még úton lévökkel. Ma meg már csak annyit mozogtam ami jólesik. Innentöl kezdve jöhet a pihenés és a szénhidrát raktárak feltöltése, alaposan lemeritettem öket.

Cseresznyés piskóta.

Az egész hetem mozgalmas volt, de a hétvégén sikerült még belehúznom.Szombat Ablon. Délelött eldöntöttem nem átmozgató, hanem tempófutás lesz. A chipet átraktam a drágaszágomra és kényelmesen kikocogtam a ligetbe.Sok idöm már nem volt a rajtig, egy gyors körbenézés, ismerös sehol azután beálltam a rajthoz. Viszonylag sikerült egészen elöre beállni, sok gyerek már tülekedett elöre.A rajt után egyböl tempó futás. A 3. kiliig nem volt különösebb gond, a drágaszágom szaggatta az aszfaltot.A 4.kilire belassultam kissé de a végére azért összekaptam magam. A végeredmény:4.9 kili 19'32-es idövel a 233 férfi indulóból holtversenyben a 27-28.hely.Elégedett is voltam az eredménnyel.Utánna csúnyábban köhögtem mint elötte.Azután ismerösök tüntek föl, beszélgettünk, csomagra vigyáztam és a végén letelepedtünk dumálgatni.A drágaszágom meg is lett csodálva. Az idö gyorsan elszállt, már alaposan sötétedett amikor hazakocogtam( közel lakok a ligethez). A délutánra tervezett lecsó fözést elnapoltam, a másnapi felszerelést elökészitettem.

Vasárnap Uniqa túranap.A vasárnap egy darabig bizonytalan volt. A Szigeti 30-as kellö motiváció hijján hamar kiesett. Hét elején még szó volt róla, hogy a lányom elkisér, együtt lekocogjuk a rövidet utánna lefutom a hosszút és ha még van kedvem hazafutok.A bérletem a szombati nappal lejárt, az újat meg elöre megfontolt szándékkal hétfötöl vettem meg. Ráadásul a kisértések elkerülése végett a lejártat sem vittem magammal. Korán reggel meglehetösen könnyedén keltem fel. Alapos reggeli, összepakolászás, az idö el is ment vele rendesen, ráadásul a köhögés mellé az orrom is elkezdett folyni. A szigeten már elgondolkoztam rajta, normális vagyok az elözö napi aszfaltszaggatást még éreztem, a héten meg böven ment a kiligyüjtés, rápihenés semmi. A Rómainál már nem volt semmi bajom. A suliba beérve az órát megállitottam, csak nettó menet idöt akartam mérni. Regisztráltam és átvettem a rajtcsomagot. A táskában volt viz, alma, szúnyogriasztó, szendvics( zsemle egy szelet párizsival)és újság némi reklám anyaggal. Nekiláttam egyberendezni a két pakkot. Egészen jól elrendeztem, bár a vizhordó hátizsákom és a mellényem zsebei megteltek. A hely hiány miatt kimaradó almát és egy banánt megettem, utánna pecsételtettem, és nekivágtam a Pilisnek. A Róka-hegynek egyböl nekiugrottam, aztán gyorsan visszaálltam a jól bevállt taktikára. A nehezen járható szakaszokat és az erösebb hegymeneteket gyaloglom, könnyebb terepen futok. Az Ürömi müút után a soromóig még felfutottam, onnantól a köves hegymenetet gyalogoltam. Az elsö ellenörzö pontnál pecsét, gyors útbaigazitás és már mentem is tovább. A Kevély-nyergen átvezetö piros jelzésnél elgondolkoztam rajta hogy, egy bö hónap múlva tényleg ilyen sziklás utakon akarok rohangálni. Már a kéken futok le a hegyröl, rossz érzésem támadt se szalagozás se túrázó. Elövettem az itinert, abban meg az állt, hogy az erdei útról van egy leágazás és azon kell tovább menni. Kocogok vissza a hegyre, jön néhány túrázó. Némi tanácstalanság után együtt indultunk lefelé. A keresett elágazás még lejjebb volt. A csapat egyik tagja szintén futó volt, néhány kilométeren keresztül beszélgettünk a futásról, versenyekröl, felszerelésekröl. Ök megálltak egy kis idöre, elköszöntem tölük és futottam tovább.Vissza úton a Kis Kevély felé volt némi tanácstalanság, szalagozás jobbra is, balra is. Miután sikeresen kitaláltam merre is kell mennem folytattam az utamat. Az hamarosan felfelé indult. A sárga jelzésen haladva böven emlegettem azt aki kitalálta, hogy erre kelljen menni. Meredek sáros csúszós hegyoldal, a turista utat egyedül a fákra festett jelekröl lehetett felismerni.A Mackó barlang után szerintem még rosszabb volt, párszor majdnem lecsusztam a hegyoldalon. Ráadásul egy terepfutó leányzó simán megelözött azon a részen.Utánna kényelmes iramban folytattam az utat. Sok érdemleges dolog nem volt menet közben, az egri váron keresztül vágtattam, Pilisborosjenöre beérve elnosztalgiáztam a még halványan látszó piros nyilnál. Üröm felé porszkálva látom az úton van néhány kóbor kutya. A túra elején is észrevettem öket, de mivel arrébb heverésztek, és voltak a közelben túrázok nem izgatott túlságosan a dolog.De most, hogy mászkáltak a kijelölt úton közelben meg éppen senki sem jött kissé aggasztott a dolog. Megfordultam és egy szép nagy biztos kitéröt csináltam. A Róka-hegyen átkelve, Csillaghegynél kiértem az erdöböl. Az útra festett nyil láttán újra eszembe jutott a 8 Bucka. Az emlékek felidézése olyan jól sikerült,hogy a suli helyett a HÉV megállónál kötöttem ki.Szép nagy kitéröt csináltam magamnak. Bosszús voltam majdnem hazamentem. Utólag visszagondolva, fejben másik dimenzióban voltam. A suliba beérve a hangszórókból hallom a már jól ismert mondatot:- Köszöntjük a most beérkezöket. Én meg nézek mindenfelé, hogy ki szólt hozzám, átvettem az oklevelet, egy-két mondatot beszélgettem is mire leesett a tantusz. Gyors pihenöt tartottam, kajálás, kidobtam a szemetet, megittam a beérkezéskor kapott üditömet és könnyed futással távoztam a suliból. Persze ez csak a kapuig tartott. Onnantól kezdve fáradt poroszkálás ment. Ráadásul az alsóm kidörzsölte a hátsó felemet.Fáradt is voltam, és nagyon nem kivántam a haza kocogást. Egy idö után a futás nem nagyon ment, át is váltottam gyaloglásra. Kaszásdülönél folyó ügyek miatt kitéröt kellett csinálni. Futást a szigetig nem is eröltettem. Onnantól kezdve viszont kis belesétálásokkal haladtam.Az Oktogonnál betértem a cukrászdába. Puncstorta, oroszkrémtorta, csokis mignon került a csomagba. A mignon nem ért már haza. Menetközben kétpofára zabáltam.Lassan hazaértem, az ötödik emeletet még megmásztam és utánna elmondhattam igen megcsináltam!!!. Kajálás, fürdés, kajálás és még fözés, amit szombaton nem csináltam meg.Szalonnás kolbászos tojásos lecsó, isteni lett. Csodálkoztam elég rendesen magamon mert a nagyon hosszú futások után néhány óráig a szilárd kaja nem szokott jól esni, most meg egyböl még a vasszöget is.

Hétfön munkába menet nem értettem miért lötyög a nadrág rajtam.Napközben már a következö szép hosszú futást tervezgettem. A csúnyán kidörzsölödött hátsó felemre való tekintettel a Critical Mass-t kihagytam.Helyette futás. A begyulladt vizhólyagomat leragasztottam és irány a sziget. Az elsö kilik nagyon nem estek jól de utánna nagyon jól belejöttem, annak ellenére,hogy az elmúlt napok rengeteg kilijét éreztem a lábamba és a vércukrom le volt esve. Kedd reggel rájöttem miért lötyögött a nadrág rajtam, szombathoz képest 5 kilóval voltam könnyebb.Ez lesz az mjoci féle fogyókurás program. Betörök és letarolom vele a piacot:)). A hétvége teljesitményével maximálisan elégedett vagyok, a szombatival a gyorsaság miatt, a vasárnapi 56 kilivel meg azért különösebb felkészülés, rápihenés nélkül teljesitettem és a jövö évi nagy versenyekhez újabb értékes tapasztalatokhoz jutottam. Gandi blogjában nagy igazság volt, abban, hogy a test és a fej nem felejt. Ez tökéletes bizonyiték volt rá, mert az elmúlt két hónapban minimális mennyiségü hosszú futásom volt és a sérülések miatt sok edzés kimaradt, vagy modosult.Lassan azért elkezdek lazitani, jövö hétvégén maraton. Utánna folytatodhat a felkészülés a következö igazán nagyokra. Az asztalomon már ott van kinyomtatva a piros túrák(terepfutás) kiirása. Napközben amikor van idöm olvasgatom ismerkedek vele.

Sikerült megoldanom a hétvége dilemmáját. A szombat biztos volt,  indulok az Ablonon. Ma felvettem a rajtcsomagot és leneveztem a vasárnapi túrát. Egyszerüen a Szigeti harmincasra nem éreztem megfelelö motivációt. Inkább egy jó kis terepfutás a Pilisben.

Elöször is köszönöm a sok biztatást és jókivánságot.Úgy tünik kezd a lábam rendbejönni. A térdemben biztos voltam, a talpamnál voltak kétségeim. A sikeres éjszakai futás után az elsö edzésemet eredetileg keddre terveztem. Délelött a munkahelyemen majd megörültem egy kis futásért, ha lett volna bent futócuccom biztos kimentem volna két körre a szigetre. Hazaérkezés után nem sokat szöszmötöltem. A kellemes nyári esök után a mostani csapadék nem volt túl kellemes. Úgy voltam vele annyit futok és olyan tempóban ahogy jól esik. Arra számitottam, hogy kb. két kör után hazamegyek. Az elsö félkör még nem esett túl jól és kissé bizonytalankodtam, azután belejöttem.A lábaim könnyedén lazán vittek, közben nyugodtan ábrándozhattam. Régen nem esett már és ment ilyen jól, még akkor is ha a szokásos tempómhoz képest lassubb voltam. A negyediknél már kezdtem belassulni.Az ötödiket még elkezdtem, de az órámra nézve alaposan megkurtitottam és hazaindultam. A meglehetösen kihalt sziget után furcsa volt a nyüzsgösebb körút. Ráadásul kezdtem érezni,hogy éhes vagyok. Négy sarok választott el a hazaérkezéstöl amikor eléheztem.Nem csodálom, nem számitottam rá, hogy ennyit megyek, ráadásul folyamatosan mentem frissités nélkül. Otthon minden ruhámból csavarni lehetett a vizet.Hosszú idö óta ez volt az elsö futásom ami végig nagyon jól esett. Óvatosságból egyenlöre a tempó és a résztávos futásokat hanyagolom, ha azok is gond nélkül mennek akkor biztos a gyógyulás. De egyenlöre ezeket nem eröltetem futok, ahogy jól esik.Hétvégén meg nagy valószinüséggel az Uniqa túranapot futom meg a Pilisben.

Hát ez a verseny nem a remek idöeredményéröl lesz emlékezetes. Valamikor év elején pedig az év 4 kiemelt versenye közé soroltam. De a sérülések közbe szoltak, és sérülten is vállaltam a versenyt. Persze tisztában voltam vele, hogy elég nagy felelötlenség de laza kényelmes tempóban nem csináltam nagyobb kárt. A meleget elég jól elviselem, de a vasárnapi hőség brutális volt. Viszont jól sikerült a verseny elötti találkozó. Futás közben felbukkanó ismerösök, menet közben Tomi társasága kellemessé tette a futást. Remélem a pulzusát nem nyomtam fel nagyon. A célba érkezés után beszélgettünk, majd miután szét széledt a társaság, graviroztattam az érmemet, majd a lányommal hazasétáltunk.Gyaloglás közben éreztem,hogy nem futottam ki magam még mentem volna annak ellenére,hogy a térdem elég rendesen kikészült. A héten amennyit csak tudtam pihentettem kezelgettem a futómmüveimet. Bár már most remekül érzem magam a jövö hét elsö felében lassan jöhetnek az edzések újra. Ez a hétvége ráadásul tele volt illetve van jobbnál jobb hosszútávú versenyekkel 12 órás futás, hegyimaraton stb. Egy program maradt meg az éjszakai futás,régen le lett már nevezve, közös program a lányommal. Ha nem fut gyorsan együtt kocogunk, ha meg megindul akkor lesz egy akár belesétálos átmozgató futásom.Remélem a sérüléses idöszakomnak lassan vége lesz edzeni kellene, jön a maraton. A jövö hétvégén már jó lenne egy hosszút menni.Eredetileg a Szigeti 30-as volt a terv, de a héten kiküldött túranap tájékoztatoja elgondolkoztatott, 30 kili a szigeten vagy 29.3 kili a Pilisben. Még alszok rá néhányat.

Most,hogy megy a készülödés a vasárnapra itt az oldalon teljesen kezd elragadni a versenyláz.Régen éreztem már ilyet, a versenyrutin rendesen kiölte belölem. De nem is erröl akartam irni.

Reggel a szokásos idöben bicajozok befelé.A köruton jó az aszfalt és a zöldhullám miatt egy harmincas tempóban,a szigeten már lassabban ott vacak az út.Pedig nem is versenygépem van,csak egy teleszkópos trekking.Óbudára hamar átértem, az órám szerint megint néhány percet rávertem a kötött pályás (metró, HÉV)közlekedésre. Amikor bekövetkezett a baleset.A Szentlélek tér elött egy sarokkal látom a lámpa vált.A tekerést abbahagytam szépen gurultam,lassultam. A férfi ott áll az út szélén a zebrától jó húsz méterre és ellenkezö irányba néz mintha várna valakit.Kb. két méterrel elöttem lelép a járdáról körülnézés nélkül.Annyit tudtam csak csinálni,hogy némi fékezés,és a kormányt úgy igazitottam,hogy nem a kerékkel,hanem a kormánnyal sodortam el.Ö jobbra dölt én balra.A lábát horzsolta le, nekem semmi bajom nem lett,egyedül az elsö sárvédömet kellett helyre ugrasztanom.Egyböl sürü elnézés kérés közepette tápászkodott fel,közbe elmondta,nem ez volt az elsö esete.Ha nem egy bicajjal találkozik hanem egy busszal rosszabbul járt volna.Mázlink volt.

Délelött a kollégámnak hivatalos elintéznivalója volt Délbudán.Vele tartottam,hogy közbe az én kevésbé munkaügyi dolgaimat is elintézzük ha már útba esik. Még a múlt hónap végén kaptam értesitöt arról,hogy a BSI és a Fitt info közös játékán nyertem. Gyorsan felszaladtam a nyereményemért.A kocsiba elkezdtem megnézni mi van a zacskóba.Újságok,az egyiknek a csomagjában tampon,a zacskó alján rúzs, a kollégám amikor meglátta majdnem kiesett a kocsiból a röhögéstöl. Egész úton kaptam a dózist, pedig értem a viccet csak nem szeretem.Jöhetett a Nyúlcipöbolt.Tegnap érdeklödtem a mostani akció iránt.Sajnos ott derült ki,hogy az asics 1130-as legnagyobb mérete is pont akkora mint a lábam.A nem akciós szinböl volt csak nagyobb.Pedig nagyon kényelmes volt.Kiderült viszont,hogy az elözö akciós cipöböl van nagy méret. Egyböl jöhetett a próba.A cipö már akkor érdekelt amikor hirdették,csak a zsebem volt üres. És most egy ASICS GEL-DS TRAINER 13 félverseny cipö boldog tulajdonosa lettem.A stabil futócipök mellett már régi vágyam volt egy könnyü gyors cipö. A holnapi átmozgatón felavatom.Az lenne az igazi,ha vasárnap ebbe mehetnék,de ez csak indulásra fog kiderülni milyen cipöre van szüksége a lábamnak.

Hazafelé nem volt olyan élvezetes a tekerés.Az Árpádhid annyira szeles volt,hogy elég nehéz volt egyenesbe tartani a bicajt.Kb.alig hogy a szigetre értem meg lett az EZREDIK letekert kilim.Nem sokat tekeregtem,hamar hazaindultam.Valószinüle front volt ma mert a mentök sokfelé mentek.Mielött hazaértem volna láttam,ahogy egy autós-motoros találkozot helyszinelnek.Pár sarokkal arrébb kinyitja elöttem a vezetö az ajtót, éppen csak ki tudtam kerülni.A hires nyugalmamat sikerült elvesztenem,és jó hangosan az utca tudomására hoztam mennyi esze van.Otthon levezetésként bicajkarbantartás volt.

Meglehetösen vegyes érzésekkel várom a vasárnapot.Kedvenc versenyem,három éve itt futottam le az elsö ,,igazi,, felesemet(edzésen elötte egyszer teljesitettem). Futás elött találkozhatok nagyon kedves ismerösökkel,sporttársakkal.Ezek miatt várom. Viszont a lábilag messze nem van vagyok tökéletes.Kiemelt versenynek szántam amit nagyon megfutok.A terv 1'35-1'40 közé volt beütemezve.A megvalósulásához egy kisebb fajta csodára lenne szükségem.Bár múlt szombaton minden különösebb rákészülés nélkül az elejét elszórakozva futottam PB-t 3000-en,de ez azért más lesz. Ráadásul a hétvégén meleg lesz.Jól birom,de most nem hagyhatom ki a frissitöpontokat. A lábam fogja eldönteni a futást,ha nincs különösebb gond akkor megpróbálok valamit összehozni,ha nagyon vacakol akkor a csapatból valakihez csatlakozok egy közös kocogásra.Közben azon agyalok,hogy a problémákat esetleg a kedvenc futócipöm okozta az asics 2120-as.Kb. egy ezres van benne, de kivülröl szakad szét,de ha a belsö szerkezete is megadta magát,akkor valószinüleg neki köszönhetem a láb gondokat.

Elöször is köszönöm a sok biztatást.Úgy tünik,hogy kilábalóban vagyok a hullámvölgyből.A lelkesitések,a hétvégi jól sikerült sporttevékenységek,és az hogy elkezdtem fejben összeszedni magam,segitettek.

Szombaton reggel még a versenyzést a hátam közepére sem kivántam. A felszerelésemet magammal vittem,bár csak szurkolást terveztem.A kollégám megfenyegetett,ha nem indulok én is 3000m-en akkor ö sem megy.Engedtem az eröszaknak.Elkezdtem alaposan bemelegiteni,könnyü kocogás,repülök és futóiskola. Az elözö idöfutam kényelmesebb futóit nézve megbeszéltük mi is valami hasonlót hozunk össze.Rajt.A mezöny végén beszélgetve elindultunk.Egy bö körön keresztül igy mentünk,én szép lassan gyorsultam,ö nem birta az iramomat.Jó futást kivántam neki és megindultam elöre.Az idönkénti szembeszél és a meleg ellenére kemény tempóban haladtam,elözgettem.Még az is belefért,hogy a pálya mellett lelkesitö szurkoloknak visszaintegessek.Nem bántam,hogy fogynak a körök mert az iram gyilkos volt. Nekem jobban bejönnek a lassabb,de hosszabb futások.A célegyenest meghuztam a maradék erömmel és a célvonal elött két méterrel megelöztek.A kollégámat majdnem leköröztem 20-30 méternél több nem hiányzott.Hat tized másodpercel csúsztam túl a  12 percen,PB lett.Cooper szerint kirobbanoan jó az erönlétem.Utánna levezetés nyújtás és sörözés volt a sorrend.Kocogtam és versenyeztem még a lányommal,mászófalaztam és a hintayo is ki lett többször is próbálva.Egész jól sikerült a nap,csak a talpam vette zokon a tempófutást.

A vasárnapi versenyt kihagytam,nem kockáztattam meg,hogy a Nike elött lesérüljek. Helyette inkább reggel uszodával inditottam.106 hossz a 33 1/3-os medencében. Az elején elkezdtem fejben helyretenni a dolgokat.Utánna már csak uszkáltam. Éhesen és fáradtam másztam ki a medencéböl bö három és fél kili leúszása után.Otthon egy második reggeli kis pihenés aztán bicajra pattantam.Laza városi tekergésnek indult, de kemény tekerés lett belöle.44.5 kili lehajtása után nagyon elfáradtam.Otthon kaja és pihenés volt.És utánna jöhetett a harmadik szám a futás. A cipömbe elörelátóan beraktam a sportbetétet,nem is volt semmi gond.Kivételesen a külsö körre mentem a puding mellé,ott úgy sincs olyan teljesitmény kényszer.Szép lassú futást terveztem mert már elég kimerült voltam.Fokozó lett belöle.Ugyan tényleg lassan kezdtem,de gyorsultam.A végét már verseny tempóban fejeztem be.10.7 kili.Este már nem volt gondom az alvással,már a vacsorába majdnem beleborultam.Ez a triatlonos nap ma még csak szórakozás volt,de most rakom le a 20??-es IM alapjait.Jövöre ki kell próbálnom a triatlont.

A Nike-ra és az összes öszi  versenyre úgy érzem felkészültem testben és lélekben.Ráadásul a héten meg lesz a kétezredik lefutott kili,csak 31 kili választ el töle.És bicajban is ezredes leszek,42 kili múlva.