Reggel ébresztő, gyors készülödés aztán találkozás Zoliékkal és irány Velence. Rajtcsomag átvétele, beszélgetés az ismerősökkel és barátokkal, becuccolás a frissitőpontra, azaz a szokásos verseny elötti program. Tétje nincs számomra, Almádiban lezártam az idei versenyszezont, de azért jó lenne még egy PB-t összehozni.

Rajt. Hagyom a gyorsakat menjenek csak, egyelőre csak melegitek. Az első körben leellenörzöm, hogy az órám is annyit mért-e, mint a kiirt táv. Stimmel. Extra öröm, végre újra élvezem a futást. Néhány kör után bekapcsolom a zenét, ráállok egy picivel 5 perceseken belüli utazó tempóra. Lekörözök, leköröznek, telik az idő. Egy bő óra elteltével paskolást érzek, Zsuzsi utolért. Egy kis ritmusváltás, viszonzom a kedvességét és beállok mellé. A tempó emberes, 4:30-40 körüli, kicsit beszélgetünk, jó vele futni. Már túl a félmarcsin amikor elengedem, ha csak egy óra lenne hátra megpróbálnék vele menni, de messze még a vége, nem akarok gyorsan fejreállni. A zenét visszakapcsolom, folytatom a körözést. Lassan félidő, 3 óra elteltével az órám szerint picivel 35 kili után járok, még egy 31 kilis 3 óra és meg lehet a PB. Olyan 3:36-37 körül jelentem Attilának maratonista lettem.  Lemegy még pár kör és jött a fal, elsőre nem is izgat, majd leomlik, csak elkezd görcsölni a bal combhajlitom. Energiám sincs sok, sürün depózok. Legszivesebben befejezném vagy legalább gyaloglásra váltanék, de olyan gond nincs ami miatt fel kéne adnom, futó versenyen meg nem akarok és fogok sétálni. Gyök kettővel kocogok, a PB már esélytelen, cél a tisztes helytállás és teljesités. Egy óra múlva az energia lassan visszatér, de nem tudok gyorsitani a görcstől. Az eső is elered, a szél is feltámad, még egy óra van hátra. Kocogok, küzdök. A célkapu nem bírja az elemek támadását, összedől. A vége elött kiveszem az esőkabátom azzal futok tovább. Végre, az utolsó kör már lendületesen megy. Örömködök kicsit a célegyenesben a szurkoloknál. Még egy szűk perc van, de még kimegyek. Duda, vége. A kabátot felveszem, ne fagyjak meg amíg a tört kört lemérik. Meg van , hurrá!

Berobogok a szállodába, átöltözés, meleg, száraz ruha. Időnként ráz a hideg, fetrengek a görcsöktől. Nagyon érződik, hogy fizikálisan mélyponton vagyok, hihetetlenül leamortizálodtam egy olyan teljesitménytől amit máskor komolyabb megeröltetés nélkül megcsinálok. Közös vacsora, eredményhirdetés. Aztán bepakolás, írány haza.

Este van, otthon édes otthon. Jólesik a lazitás, nagyon szép évet zártam a futásban. Most pedig elzárom a futócipőket és pihenés az alapozásig.