A II. Kerületi Önkormányzat évek óta megrendezi Kerületi Kaptató néven kis őszi tömegsport eseményét a Pasaréti Vasas pályán és környékén.

Ilyenkor összerittyentik a kerületi iskolákat (amelyik iskola a legtöbb tanúlóját mozgósítja, jutalmat kap), és korosztályok szerinti bontásban, megfelelően kiszabott távokkal megfuttatják az ifjúságot. A polgármesternek jó lehetőség egy kis villogásra, fényképezkedésre, díjátadásra. Legyen neki gyereknap, most meg még kampány is van, nem igaz?

Idén családilag vonultunk ki, mindhárom gyerek futott a korosztályában. Mind a háromnak kijutott a tömegbukásban, mert persze a gyerekek  túl sűrűn rajtoltak-futottak. Megúszták kisebb horzsolásokkal, és nagyon élvezték, büszkék voltak magukra.

Én a 10 kilométeres nyílt versenyre neveztem be. A pálya az első három kilométeren leheletfinoman emelkedett, jó bemelegítés volt, szándékosan visszafogott tempóban futottam.

A harmadik után meredek emelkedő jött, ezen a jó másfél kilométeren elég sok, láthatóan csak síkon edző futót leelőztem. A kaptató tetején kis langyos vizes frissítés, aztán majdnem végig lejtő.

Lejtőn nem szeretek futni, mert jobban terheli a térdemet (az a sok fékezés!), és időnként a hátam is megfájdul tőle. Többen vissza is előztek.

Összességében elég jó időt futottam, 57:58 volt a 10km. (További statisztika az edzésnaplóban.)

Jövőre viszont nem fogok indulni, lokálpatriotizmus ide vagy oda: súlyos hiányosságok voltak a szervezésben.

1. A rajt 40 percet csúszott, amit a tűző napon kellett végigvárnunk. És még az erőltetetten jópofizó MC-t is hallgatnunk kellett, aki az Ovizsaruból ismert "a fiúknak fütyije van, a lányoknak meg puncija" színvonalú poénokkal nehezítette a várakozást.

2. A láthatóan elég határozatlan önkéntesekből (a lelkesedésüket nem kétlem; a munkájukért, idejükért és fáradságukért köszönet!) álló rendezőség képtelen volt megfékezni az erőszakos autósokat, így kb a 4. kilométertől KÖZLEKEDŐ AUTÓK VOLTAK A PÁLYÁN.

Budapest II. kerülete, hegyvidéki rész: gazdagék nincsenek hozzászokva, hogy a Belvároson kívül várakozniuk kelljen csilivili Audi, BMW, Toyota, Mercedes autóikkal, egy szar kis futóverseny miatt. Arról persze szó sem lehet, hogy két saroknyit sétáljanak hazáig, ha megunták az autóban várakozást...

Szerintem ez botrányos: ha nem képesek biztosítani a pályát, akkor vagy ne rendezzenek ilyen versenyt, vagy keressenek olyan útvonalat, amin meg tudják oldani ezt a feladatot.

3. Ez csak ráadás, de közönség híján senki nem bíztatta a futókat (a rendezők sem!). Egyedül a 6. kilométer környékén volt egy család, akik - valószínűleg helyben lakók - papa, mama, gyerekek, mind lelkesen bíztattak minket futókat.

Saját ötletem alapján, magánakcióban szervezem a 6É futást.

Lényege, hogy az utolsó hatos elindulása után pár perccel (éjjel negyed egy...) a Moszkva tértől a Móriczig lefutjuk a villamos távját a síneken.

Nem verseny, hanem csoportos örömfutás. A helyszín miatt láthatósági mellény szükséges.

Időpont még nincs, de szerintem egy pénteki (vagy az akkor már szombat?) napra fogom kitűzni.

Eddig a baráti kör tud róla, de éppen beszállhat más is...

Ennyit egyben nem futottam még életemben.
A térdeim még merevek kicsit - tegnap úgy közlekedtem, mint egy sérült terminátor.
Ami persze nem számít, lényeg, hogy lefutottam, tisztes idővel, nem haltam bele, sőt, még haza is tudtam biciklizni utána. Sőt, délután még gyerekzsúrba vittem a gyerekeket, és általában aktív maradtam a nap fennmaradó részében is.

Sajnos vegyült üröm is az örömbe: 
1. A Szabadság-híd után szurkoló családom szólt, hogy nincs meg a rajtszámom.
(Nem szeretek biztosítótűzni, mert lehúzza az átizzadt pólót, nem szellőzik, stb. A nadrágtartóból fabrikált csipeszes tartó viszont úgy látszik, nem bírta a nedvességet.)
Rajtszám nélkül mnincs befutás, rajta a ruhatári számom is. Megkértem őket, keressék meg. Keresték is, de nem lett meg.
Végül a célegyenesben Kertész Gábortól kapott női(!) váltó első szakasz(!) rajtszámmal futottam be. A váltósok sávjába terelve, emlékérem nuku. Eléggé magam alatt voltam. Befutócsomagot szerencsére kaptam. A cuccomat - ami még szintén nagy szerencsémre ott volt, nem vitte el valami nem annyira becsületes megtaláló - némi magyarázat és a zsebében lapuló fényképes igazolvány megmutatása után megkaptam. Érmet talán kapok utólag, ha szerencsém van.
2. A rendezők nem gondoskodtak kerékpár-tárlóról. Így aztán én is oda lakatoltam, ahova tudtam. Sportrendezvényen manapság erre azért illene gondolni.
3. Gyász, amit a Nike póló témában előadott. Milyen dolog az már, hogy megveheted az emlékpólót?! Nem kéne ennyire kapzsinak lenni, hogy még ezt a bőrt is lehúzzák a sportolókról, akik eleve rendesen költenek sportszerre, és a versenyen is minden a Nike-ről szól. Akkor miért? Ettől lesz meg a menedzser negyedéves targetje, amitől a prémiuma függ? Ez az akció azt hiszem, sokat rombolt a Nike közképén (imidzsén). Úgy kell neki. Abcúg.

De ezek nem érdekesek, puszta apró betűs lábjegyzetek. Lényeg a  nagy futás Nagy Futás élménye!