Gondoltam gyorsan írok egy bezsámolót, mert majd úgy járok, mint a Firenzei-vel, és majd aztán kapok a fejemre.
Már tavaly augusztusban beneveződtem a versenyre, ahogy tavaly is, idén is sikerült ingyen, Friendshipp Runnerként. Szeretem ezt a versenyt, szívesen járok vissza, jó a hangulat, sok a futó, igazi futóünnep.
Egész szép létszámú csapatot sikerült összetrombitálni (örülök, hogy a tavalyiak közül is sokan újra eljöttek), úgyhogy kis csapatunk szombat reggel elindult a Keleti pályaudvarról Bécs felé.
10 órakor bejelentkeztünk a szálláson, de a szobáink még nem voltak készen, úgyhogy bepasszíroztuk a csomagokat a bőröndmegőrzőbe, bevásároltunk ebbédre és vasárnap reggelire, aztán nekivágtunk a városnak.
Idén sikerült elég időt hagyni az Expo-ra, kinézelődük megunkat, kóstolgattunk ezt-azt és bevásároltunk (és megcsodáltam a cipőt, ami nem érkezett meg időben ). A végén sikerült egy zöld lufit is szerezni nekem, mint "csapatmami"-nak. Utána elsétáltunk a célterülethez, mind beálltunk fozótkodni az első női versenyzőt kísérő autó mellé - a verseny közben úgysem láttuk másnap. Utána leheveredtünk kicsit a közeli parkban, kinéztük a másnapi találkozóbokrot is, megvártuk, míg Anfieldné Anna elindul első versenyére, a rózsaszín szalagos futásra, aztán célba vettük a tésztapartyt. Kicsit vicceskedtünk, hogy milyen jó is lenne, ha itt a városháza lépcsőjén lenne a befutó másnap. A császármorzsa megint nagyon finom volt, megvolt a kötelező szereplésem is (még egy mikrofont is a kezünkbe nyomtak, hogy üdvözüljük országunk futóit - úgy tűnt, magyarok lesznek a legtöbben, mert ez a mi kis csapatunk akkora ujjongást csapott utána ).
Aztán elfoglaltuk a kis szállásunkat, mi még Orsival visszamentünk a városba kicsit, a többiek már pihentek. Megnéztük a Stephansdom-ot Orsival és Lili barátnőmmel, mert az tavaly kimaradt, (este külön mise volt a maratonfutókért ), aztán összeszedtük Bubót és kollégáját és elmentünk a tavalyi helyre lasagnét enni (idén elsőre és gond nélkül megtaláltuk ). 9-kor visszamentünk a szállásra, technikai gbeszélés reggelre, aztán zuhany, futócucc összepakolás, utolsó simítások és alvás.
Reggel 6kor ébresztő, hát én jobban tojtam, mint a maraton előtt: ilyen sem nagyon van, hogy én g y o r s a n akarok félmaratont futni. Reggeli bőségesen, aztán öltözés turbó üzemmódban, csomagok begyömöszölése a bőröndőrzőbe, és indulás. A metró megint hemzsegett a futóktól, de ez nem tudott megakadályozni abban, hogy az állomáson táncikáljak izgalmamban, mint tavaly is (kicsit dilis a csaj verseny előtt ). A csomagleadás a rajtnál elég hamar ment - volna, ha nem megyek el kétszer a saját kamionom mellett (lehet ideje lenne megtanulnom a számokat ). Aztán a szokásos sorbanállás a wc-re, utolsó fotók a rajt előtt, aztán Szilvivel mi csak beálltunk mégegyszer abba a wc sorba. Utána be a rajtzónába. Na igen, nem a sajátomba. Valamiért úgy gondoltam, hogy az elit rajtzónába, ahová a rajtszámom volt, mégse kellene, úgyhogy eléggé hátulról rajtoltam, kb 11 perce telt eljutni a rajtvonalig. Az első km ennek következtében 6:15 lett, eléggé beragadt a mezőny. Aztán elkezdtem elég szépen haladni, meglepően jól ment. Az első 5 km 27:54 lett (5:34-es tempó), amiben már volt egy frissítés is. Amikor elhaladtam a chip szőnyegnél, eszembe jutott, hogy ET most biztos fogja a fejét, ha megkapta az sms-t, hogy bekezdtem. De jól voltam, teljesen lazán ment. A rajtnál még hűvös volt, de 3 km-bél már erősen tűzött a nap, így figyelni kellett a frissítésre. Locsoltam a fejemet is rendesen, 13 km-nél éreztem is a tarkómat, hogy ez a meleg nagyon nem jó. Szépen haladtam, 7-8 km-nél kicist visszavettem, bár nem fáradtam, de féltem, hogy gyors lesz a tempó. Az útvonal már végig ismerős volt, tudtam, hol lesznek a táblák, és az elmúlt 2 évről is sok emlékkép előjött. A 15-ös frissítőnél sikerült bragadni, direkt kihúzódtam frissítés után balra, hogy el tudjak menni, de a gyaloglló futóktól nem nagyon sikerült. Kicsit bosszantott, hogy kiestem a ritmusból. Idén viszont sikerült megtalálnom Schönbrunnt, de koncentrálni kellett. Tényleg ott van, de pont abban a kanyarban már mindenki azt várja, hogy érjünk be az árnyékosabb részre, és nem a másik irányba figyel (a lányok idén sem látták ). A 17-es km tábla nekem kimaradt, csodálkoztam, hogy ennyire lassulok, aztán láttam, hogy mindjárt a 18-asnak kell jönnie, és megnyugodtam. 18-tól visszaváltottam a gyorsabb tempóra (így utólag visszagondolva, már lehetett volna 16-nál is, de jó ez így is), nagyon élveztem a futást. 19-nél sikerült egy kis szabad helyre találni, kitárt karokkal repültem be a félmaratoni zóna felé, füligszájjal. Az utolsó km-en aztán rákapcsoltam, a célegyenes előtt sikerült megint beragadni, a fáradt belassult futók egyszerűen nem volak hajlandóak elengedni. Mikor sikerült ellépnem, akkor már vágtattam a cél felé. Ilyen boldog célbaérésem már régen volt. 2:04:08 és PB! Aztán a pár elgurult örömkönny után elmentem megkeresni az éremosztókat, nehogy elmenjek mellettük, mint Firenzében.
Aztán sorbaálltam langyos vízért, amikor hátulról megszólított egy tavalyi futótárs, úgyhogy kicsit beszélgettünk míg sikerült szereznünk egy befutócsomagot. Aztán begyűjtöttem a rajtban leadott holmim, és megkerestem a találkapontot. Még senki nem volt ott, kicsit tébláboltam, aztán előkerült Péter, Ágota párja, és visszamentünk a megbeszélt helyre. ET-től közben telefonon megtudtam a hivatalos befutóidőmet is (az sms szolgálatot kicsit megkavartam ezzel a maraton-félmaraton dologgal ) Közben Ágota is előkerült a zuhanyból, leheveredtünk a fűbe, és elkezdtek odaérni a többiek is. Szinte mindenki PP-t futott. Mamba is felhívott, szegény már izgult, emrt nem kapta meg az utolsó sms-t a befutóról. Miután megdézsmáltuk a befutócsomagot, én is elvonultam zuhanyozni, aztán Orsival visszakocogtunk Anfield elé, aki maratont futott. Visszafelé résztávoztam is kicsit ásványvízért és izoitalért.
Végül eljött a táplálékfeltöltés ideje, ET-nek megigértem a telefonban, hogy eszem egy olyan óriáskolbászos kiflit, mint tavaly, úgyhogy megkerestük a büfét, és teleraktuk a hasunkat. Aztán vissza a szállásra, kis pihi, aztán indultunk a vonathoz. Este 9-re értünk Pestre. Reggel pedig negyed 7-kor indultuk Orsival vissza Debrecenbe, sikerült végigaludni az egész utat.
Szuper verseny volt, ismét remek csapat jött össze. Jövőre újra ott leszünk! Gratula mindenkinbek a szép eredményekért!

Új PB-k:
Félmaraton: 2:04:08
10 km: 57:36
14 km: 1:21:52