Félelmetes, tekintélyt parancsoló hölgy voltál. Aki ismert, csak az tudta, hogy mi az igzsgág: egy kölyök volt ott belül az utolsó pillanatig. Ha meghallottad a füttyszót, az az éleset, vidámat, mindig rohantál, hogy üdvözöld. Nem tudtam hogy a farkad csóvál Téged, vagy Te a farkadat. Játszottál, panaszkodtál, ha nem adott Neked enni az ebédjéből, acsarkodni hívtad Anyát, ha idegen merészkedett az utcára. Úsztál, rohantál, fáradhatatlan voltál. Most meghallottad az utolsó, hívó füttyszót. Néztél rám fáradt, öreg szemekkel, hogy engedjelek el. És elengedtelek.