Félelmetes, tekintélyt parancsoló hölgy voltál. Aki ismert, csak az tudta, hogy mi az igzsgág: egy kölyök volt ott belül az utolsó pillanatig. Ha meghallottad a füttyszót, az az éleset, vidámat, mindig rohantál, hogy üdvözöld. Nem tudtam hogy a farkad csóvál Téged, vagy Te a farkadat. Játszottál, panaszkodtál, ha nem adott Neked enni az ebédjéből, acsarkodni hívtad Anyát, ha idegen merészkedett az utcára. Úsztál, rohantál, fáradhatatlan voltál. Most meghallottad az utolsó, hívó füttyszót. Néztél rám fáradt, öreg szemekkel, hogy engedjelek el. És elengedtelek.

Csak ültünk, és néztünk a semmibe...
Emlékeszel? A 18. szülinapodra csináltunk egy tortát, amit a fejedre borítottunk.
Aztán Noémi szervezett egy meglepi bulit a Mátrába. Istenem, mennyit nevettünk.

Múlt héten felhívtál volna, hogy megkérdezd: "Ugye emlékszel, mi lesz hétfőn? Neeeem? Naaaaa..." Megkérdeztem volna, mit kérsz szülinapodra. Azt válaszoltad volna: " Toronyórát lánccal, természetesen." Idén hozzátetted volna: "gyérmántokkal kirakva." Aztán elmentetek volna Noémivel tekerni, futni. Mi mentünk volna Téged felköszönteni, és jókat nevettünk volna az élet "nagy" dolgain.

Te ma is tekersz, futsz, úszol. Csak az időt nem írod már. Nem lényeges. Ahol Te vagy, ott nincs is.
Ma lettél volna 35 éves.
A köszöntő elmaradt.
Csak ülünk, és nézünk a semmibe...

Hát, rég nem írtam. De tudom, hogy figyeled, mit csinálok. Figyeled a családodat és a sporttársaidat. Ez így helyes. Kezdek ráérezni a futás szépségére. Bár betonon nem annyira tetszik. Elöntötte a sportpályát a patak, minden víz alatt állt, így csak a betonra szorultam a héten futni. Nem sokat. De igyekszem egyre több időt kihasználni. Ping-pongoztam a gyerekekkel is egy picit. Túl sok sportértéke nem volt, de jó volt. Persze így könnyebb, hogy Bib oviba jár. Holnap is megyünk ki a loviba, az egész család fog lovagolni. Bib is kiköveteli magának. Nagyon félek, hogy ez hová fog vezetni...!
 Attila és Noémi ellát jó tanácsokkal, figyelik, mit csinálok. Azt akarom, hogy Te is hívj fel és bíztass!!! Mint télen, amikor hétfőnként felhívtál reggel, futószárazás közben, és amikor nem akartam felülni, letoltál, hogy ez nem sportemberhez méltó. Akármennyire paráztam a lecsúszó hó- és jégtömböktől csak felültem, hogy ne kelljen csalódnod bennem. Emlékszel? Ez jutott eszembe tegnap. És vártam, hogy csörögjön a telefon. De néma volt.
Várják még páran a hívásod...

Te! Bunkó! Mondd! VAnnak a Menyországban lovak? Ott van Alíz és Ildikó?
Ma olyan szuper edzésem volt, hogy madarat lehet velem fogatni. Erre vártam már több, mint két hónapja. Igazi izzasztó "zsuzsás" edzés.
Holnapra tervezek egy kis futást. Kb 30 percet. Majd beszámolok Neked, hogy hogy ment. Csak adj hozzá erőt!

Szeeevaaasz Bunkó! Nem. Most nincs jogod lebaltázni! Beterveztem a hétre (mára) egy lovaglást, holnapra futást. Nem merem megírni a távot (lemértem!), mert ha leírom, hogy azt mennyi idő alatt teszem meg, fetrengeni fogsz a röhöségtől. Nem baj, csinálom. Szóval, azért nem tudom teljesíteni a tervet, mert Bib lebetegedett. Így csak álmodozom. Remélem, Doktornő kimegy holnap Héruhoz, mert remek lenne úgy menni pénteken, hogy utoljára hétfőn volt kint. Botinak vasárnap névnapja lesz. El ne felejtsd!!!

Ma teljesen véletlenül tudtam szakítani 2 órát. Természetesen a lovba mentem egyenesen Héruhoz. Nem is értem, miért nem nagyobb a lovarda, és miért nem találnak távolabbi karámot. Na mindegy, a lónak tök jó, hogy ilyen nagy fűben, ekkora területen legelészhet. Csakhát, mire levadászom...
Eleinte iszonyat feszes volt, majd egyre inkább átengedett. A végén olyan volt, mint régen. Csak 10 percre, de kezdetnek az is tök jó! Csaba is ott volt a pályán Pöttyel, hát, hűűű. Kellett kerülgetlem rendesen tankocskát. Aztán egy picit tudtunk sétálni és beszélgetni. Az igazi egy kellemes terep lenne. Csak mi ketten. Még Te sem, Bunkó. Addig Te fuss a családoddal!

Ma viszonylag jó sport napom volt. Edzés 13.10-től. Előtte elmentem futni egy kicsit. 30 perc Tordas - Gyúró között.  Bunkó! Hihetetlen, mire rá nem tudsz venni. Olyan volt, mintha hajtottál volna előre. Lehet, hogy így is volt? A doki néni megkérdezte, hogy jó volt-e hülyének lenni. Hát, jó volt.
Az edzés még nem volt az igazi, Héru lába nem 100%, de nem volt rossz sem. Nagyon rosszul esne, ha ezt az idényt (is) ki kéne hagynom így, hogy döntöttem. Miattad. Veled.

Elkezdtem újra, illetve folytatom. És blogot is fogok írni. Magam miatt, hogy ne csalhassak.
Zsuzsa finoman leteremtett, hogy álljak talpra és csináljuk. Aki ismeri a lovassportot, tudja, hogy heti 2-3 lovaglásból nem lehet várat építeni, de azért küzdök. A múlt heti edzésem a vártnál sokkal jobb volt. Ahhoz képest, hogy Héru is sánta volt, én sem voltam jó passzban (Istenem már több mint egy hónapja!!!) szóval, elégedett lehettem azzal, amit nyújtottunk. Kíváncsi vagyok a holnapra!

Bunkó! Múlt héten futottam! ÉN! Persze csak finoman. Bíborral. És nem hívhattalak föl, hogy eldicsekedhessek. Hogy jót nevethess rajtam, és bíztass. És elláss tanácsokkal. Tudod mit? Teszek a tanácsaidra. (Csak Zsuzsa ne tudja meg, hogy futkározok.)