Még zuhogott az eső, de a gondolat már határozott volt, időjárástól függetlenűl, menni kell.Kissé nehezen indultam, nem lelkileg, inkább fizikailag. Az izületeim merevek voltak, bemelegítésre nem szántam időt. lassan indultam, fontolgatva, hogy merre és mennyit menjek. Végül is elhatároztam, hogy most tényleg csak laza futás lesz. Már sokszor voltam igy, a végén pedig nem tudtam betartani, vagy a lejtőkön, vagy az emelkedőkön kiadtam amit lehet.

Meleg, eső utáni erősen párásidő volt. A falevelekről csöpögött a víz. Az ágak meghajoltak az eső súlya alatt.

Pulzus egyenletes 106, majd kb 20 perc múlva 115-118. Éreztem, hogy javúl a mozgásom, kezdett eltölteni az a belső öröm, hogy lábaimban és tüdömben bőven van tartalék, Csak egy gondolat kell és változik a sebesség. De nem hajtottam, tartottam magam az eredeti elhatározáshoz. A 3 km-es  köridőt azért mértem. A tempós /nekem tempós/ 16-17 min/kör helyett, 21 perc kerekedett ki. A második körnél, félve attól, hogy köridő javitásra kergetem magam, útvonalakat módosítottam, kanyar kitérőkkel. Néha néha az emelkedőknél egy kicsit növelve a tolóerőt. /Igy hívom az emelkedőn gyorsitásaimat/ 125 ös pulzust végig tartottam. A harmadik körre, pedig már nem szántam el magam. Indultam vissza, ami még bő 1600 m.

Igazán jó volt, azt hiszem kell ilyen is. Nem volt hajtás, mégis futottam. A pihenő napok mindig nyugtalanitanak,úgy gondoltam, hogy pihenő nap nincs, ezeket fogom helyettesíteni hetente egyszer, laza futásokkal.