A korábbi években gyakran futottam a családunk kedvenc ebével, egy Vacak névre hallgató border collival.Imádta a sétát és a futást. Egy alkalommal azonban egy agressziv kutya megtámadta, közvetlenűl a kapunkon való kilépés után. Súlyosan sérűlt, hetekig ápoltuk. Ez a pillanat volt ami elbizonytalanított a további együttfutásokat illetően. A kiserdő kacskaringós ösvényein beláthatatlan, hogy milyen kutya, de főleg , hogy milyen gazda közeleg. A pórázon való futtatás pedig szinte semmi egy ilyen mozgásigényes kutyának. Az én tempóm csak vánszorgás az ő nyargalászásához képest. Jól nevelt kutya, halk szóra is szótfogad,

Szóval megvontam tőle ezt az örömöt. Tegnap mégis egy órás sétára elvittem, jól belátható terepen engedtem szabadon rohangálni. Élvezte a mozgás örömét. Ha az ember egy kicsit is elgondolkodik, tanúlhat egy kutyától, ők születésüktől fogva tudják, hogy a mozgás jó és szükséges öröm. A legtöbb lakásban tartott jószág csak álmodozhat erről.

Jóleső laza futás volt belesétálásokkal, az eredetileg pihenőnapnak szánt hétfőre így jutott egy kis mozgásprogram.