A szombat délelőtti szokásos tesz vesz után, kb délre jött el az idő egy kis mozgásra. Már a tegnapi uszodai program is gyanút kelthetett volna, az állandó ismétlődő görcsök a vádlimban. És a belső combizom is gyanús volt. A mai futást pedig a szenvedés jellemezte. csak 50 percután a kiserdőben vált kissé lazábbá mozgásom, addig csak vonszoltam magam. Az 1h 20 min lassan telt. Irigyeltem a mellettem lazán száguldókat. Mint annyiszor, most is megfogadtam, hogy az edzés végén nyujtani fogok. Hát ez elmaradt. De még nincs vége a napnak. Holnap talán délelőtt a Vacival egy laza futóséta, majd déluán napozással, lazitással egybekötött uszodai program. Úgy döntöttem, hogy tényleges edzésprogramot kreálok a sok elolvasott után szabadon, testreszabva. Inkább legyen több pihenő, de a futás az legyen futás és ne merev izületekkel szenvedés. Már jönnek az esti menetek. Kell találnom egy kellemes utvonalat. Ha aszfalt, hát legyen aszfalt. Az országutat kihagyom. Holnap bringával kimérek egy téli futó utat. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy marad a magányos futás. A Márti lányomat csak időnként tudom rávenni, hogy jöjjön velem, ami részemre már csak séta nulla zónában eltöltött pulzusértékkel. Erről jut eszembe, hogy megemeltem az órámon a munkapulzus intervallum értékét. Eddig 114-136 közötti volt a kijelölt. Ezt most 116-142-re emeltem. Szakitva az un. zsírégető zóna elmélettel, mert szerintem az nem fedi a valóságot. A tény az, hogy intenzív edzéssel több energia fogy.

Visszatérve a magányos futásra, új zenét is kellene feltöltenem az Ipod-ra. Mert, van ugyan öröm a jó számok ismétlődésében, de egy idő után váltani kell.

Ma sok ismerős arcot láttam, tegnapelőtt este pedig egy lélek se mozgott a Szilas patak partján.

A korábbi években gyakran futottam a családunk kedvenc ebével, egy Vacak névre hallgató border collival.Imádta a sétát és a futást. Egy alkalommal azonban egy agressziv kutya megtámadta, közvetlenűl a kapunkon való kilépés után. Súlyosan sérűlt, hetekig ápoltuk. Ez a pillanat volt ami elbizonytalanított a további együttfutásokat illetően. A kiserdő kacskaringós ösvényein beláthatatlan, hogy milyen kutya, de főleg , hogy milyen gazda közeleg. A pórázon való futtatás pedig szinte semmi egy ilyen mozgásigényes kutyának. Az én tempóm csak vánszorgás az ő nyargalászásához képest. Jól nevelt kutya, halk szóra is szótfogad,

Szóval megvontam tőle ezt az örömöt. Tegnap mégis egy órás sétára elvittem, jól belátható terepen engedtem szabadon rohangálni. Élvezte a mozgás örömét. Ha az ember egy kicsit is elgondolkodik, tanúlhat egy kutyától, ők születésüktől fogva tudják, hogy a mozgás jó és szükséges öröm. A legtöbb lakásban tartott jószág csak álmodozhat erről.

Jóleső laza futás volt belesétálásokkal, az eredetileg pihenőnapnak szánt hétfőre így jutott egy kis mozgásprogram.

A szombati futás nagyon jólesett. Éreztem, hogy megy a lábam. Persze segitett a  zene, az ujra elővett Cotton Club Singers és Máté Péter. Hosszú ideje már zene  ill. Ipod nélkül futottam, az is jó volt. Vasárnap kis lazitó futás a kutyával. Nem is tekintettem edzésnek, mint ahogy a másfél órás fűnyirást se. De délután a napfényes Dagályban élvezet volt úszni. Szabad pálya kellemes viz és levegő hőmérséklet. Még napozásra is futotta.

A nyaralás óta fáj a nyakam, recseg ropog. Kaptam injekciót, igy nem fáj annyira de recseg. Nem az igazi. Holnap talán pihenek. Bár lehet, ha a Mártinak lesz kedve el megyünk kocogni.

Azt hittem, hogy a felkészülésem jól sikerűlt, de az erőtakarékoskodási megfontolások miatt, mégis hosszabb időt futottam, mint a tervezett. Egy nap pihenő után kipróbáltam, igaz csak 10 km-es távon, hogy mi lett volna, ha az idulás pillanatától, közel teljes erőbedobással futok, de legalábbis 140-145-ös pulzustartányban. Megpróbáltam és nem okozott semmilyen gondot. Ha jól számolok akkor még 5-6 percet javíthattam volna.

Igazán szükségem lenne egy jó edzőprogramra, mert majdnem mindig ugyanazt csinálom, időben és technikában is. Most megerősitem magamat abban az elhatározásban, hogy 1-2 hónap alatt ledolgozok legalább 3 kg-ot., és megpróbálom ezt a súlyt sabilizálni.

Mi tagadás, izgalommal készűltem, az idei félmaratonra. Bár , biztos voltam benne, hogy a táv nem okozhat nehézséget, mert, becsületesen felkészűltem, de az izgalom megmaradt. Az első kilómétereken mellém csapódott egy korombeli kollega, röviden elmesélte, hogy számtalan eredményes versenyen van túl és most 2ó 05 min alatt fogja lefutni a 21 km-t. Meg is ijedtem, hogy számomra igen gyors partnert jelent. Néztem a pulzusmérőm, ez megnyugtatott. Az első és második km-nél, amikor a 6:05 és 6:18-as részidőket mértem, meg is kérdeztem, hogyan lesz ebből 2ó 05. Azt mondta, majd 10 km után erősitünk. Ekkor, tempót váltottam és amegszokott begyakorolt ütemben vettem az emelkedőket és lejtőket. Hála a sok-sok kiserdei fartlek-nek, a táv egyetlen pillanata se bizonytalanított el. Bár nem döntögettem tervezett csúcsokat, de az ezidáig futott félmaratonok legjobb idejével értem célba. Még bőséges tartalékkal a lábaimban. 2 ó 18 perc, 48 mp.

Nem kaptunk, így vettem egy pólót. Jóleső, kellemes verseny volt, sok sok ismerős arccal.

Úgy látszik, hogy holnap kellemesebb idő vár a futókra, nem lesz túl meleg. Reméljük az eső sem esik.

Ma még elmennék egyet futni, de inkább pihenek, egy kis házkörüli mozgással. Átnéztem  1999-től a              fél maratonos időeredményeimet, most 02:10:10 időt szeretnék futni, bár nem biztos, hogy sikerűl.

Igaz, hogy rendszeresen futottam egész évben és most is formában érzem magam. ( a nyakam ugyan fáj, egy buszozásos ut alatti folyamatos klimahűtés megviselte) (Érdekes, az emberek többsége, már pánikban van ha 25 fok fölé megy a hőmérséklet. Klimáért rimánkodnak. Hát én utálom..) De a lényegtől eltértem. A nyaralás alatt, a kényelem és a folymatos kajálás + 2kg-al megörvendeztetett, most ezt kell cipelnem az út végéig. Még kérdés, hogy öltözzek. A felkészülésem töretlen volt, úgy télen, mint nyáron, de a 9-12 km-es futott távok voltak a jellemzők, mellette meg az úszás. Talán több hosszú távot kellet volna beiktatnom. Sebaj, majd a következőre. El is döntöttem, hogy megnövelem a távokat. Ki kell találnom egy új futókört, mert a gondot az jelenti, hogy egy 10 km-es kör után, már győz a rosszabbik énem és befordulok az udvarra. Ha megnyújtom a kör hosszát, akkor nem zavar.

Este még kb fél órásat futok. Érdekes, hogy miért készülök izgalommal erre a megmérettetésre, ha ugyanezt egy edzés alatt futom, akkor nem tulajdonitok különösebb jelentőséget a dolognak. Meg kell vallanom, hogy legyezgeti a hiuságomat, hogy akorosztályos barátaim többsége 100 m-t is képtelen futni, örűl ha jár. Ez egy kicsit gunyorosra sikeredett. Csak közben az a gondolat jár a fejemben, amit mindig hallok, ha a sportról beszélgetünk." De jó neked, nekem nincs időm, bár jó lenne rávennem magam egy kis mozgásra, de ma is meccs lesz + 1-2 üveg sör" A nyakam , mint mondtam fáj. Beveszek egy voltarent és jól bekenem diclofenac-al.

Kérdés még az, hogy mit egyek reggel. De már este se szeretnék bekajálni. valami, könnyű laza étel kellene.

Majd holnap este folytatom.