Nahát, a karácsonyi ünnepek ételözöne megtette a hatását, a röpke 50 perces elliptikus tekerése csupán kissé nehezített fordulaton is a szenvedést zúdította rám. Nem segitett a zene, a beáramló friss levegő, sem a szokásos figyelő várakozás, hogy mikor esek át aholtponton. Tényként szögezhető le, hogy a bőséges étkezés zuhanásszerűen lerontja a teljesítményt. 50 és egynéhány perc után feladtam. Félek a jövőtől. mi lesz akkor amikor ismét szilárd talajt érezhezetek a lábaim alatt. Pulzusmérőm extra értékeket mutatott. Erről ennyit, következhetnek a diétátás napok. /Petőfi még nem tudta, hogy"ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet" amikor jövendelése beteljesül akkor az emberek többsége elhizik.

Kissé hézagos az edzésnaplóm, bár próbálkozok a konditermi gépi mozgásokkal pótolni a szabadtéri futásokat, de nem az igazi.. A szívem is fáj , hogy ki kellett hagynom az első hófutást. Az örömhir az, hogy már gyalogláskor is alig alig érzem a sérülést.Megfogadtam a sok-sok jótanácsot, meg talán az együttérzések is segitettek. Bízom benne, hogy a jövő héten már laza terepgyakorlattal is próbálkozhatok. Most ronda esős idő van, de lemegyek itthon  egy kicsit tekerni. Nem igazán jó gép de ha ló nincs szamár is jó. bekapcsolom a zenét és célul tűzök ki 45 percet. Egy kicsit lendületes volt a karácsony esti vacsora, van mit ledolgozni.

 

A kocsi hőmérője -10 fokot mutatott, erős, viharos szél hordta a havat. Jóérzésű ember még a kutyáját se zavarja ki ilyen időben. Mégis menni kellett. ha már futni nem lehet, akkor valami mást.

Jeges szél söpört végig az 50-es medence fölött, kemény dunai szél, a vizet is lehűtötte 24 fokra. Megszokott mozdulatok segitettek, a további 2300 m-t viszont nem lustálkodtam el. Végülis nem bántam meg, jólesett.

Még egy kis termál viz, ami szintén csak langyos volt, majd a szauna az valóban forró. A lábamat próbálgatom, bízva abban, hogy hamarosan újra az utakon poroszkálhatok.

Már ősz óta arról álmodozok, hogy az  első hóban, csikorgó fagyban futni fogok a kiserdőben. Ez sajnos egyellőre csak álom, mert még mindig érzem a sérülést. nem fáj komolyan, de tudom, hogy erőltetésnél kiujulna és kezdehtem előről. Addig is próbálkozom mással, de igazi helyettesitőt még nem találtam. Addig is türelem.

Pár nap és itt a Karácsony tele finomságokkal, én meg már most mozgás szűkében vagyok. Jó lesz vigyázni a könnyen  növekvő súlyra. de jó annak akinek ezzel nincs gondja.

 

 

Egyre csak halogattam, próbálkozva házi praktikákkak, végűl elmentem orvoshoz, vállalva a várakozás és küldözgetések tortúráit. Szerencsére, volt némi protekcióm, igy nem kellet ott töltenem a napomat.Végűl, kaptam egy fájdalomcsillapitó-izomlazító és gyulladásgátlóból álló ragacsos kenőcsöt, amit fel kell kenni vastagon a sérűlt részre, erre vizes  ruha, majd fóliával lezárni és végül még egy száraz meleg ruhával betekerni.

Néhány percen belűl beforrósodott és reggelre, szinte úgy jártam, hogy alig-alig volt érezhető a fájdalom.

Köszönöm minden sporttársnak az együttérző javaslatokat, amiket igyekszem is betartani, mert tudom, hogy nem a gyógyszer a csoda. De talán van fény az alagút végén.

Nem, a futás még most se megy. na nem nagyon, de azért minden lépés fáj. Várok és várok, ha nem is türelemmel, de önös érdekből kitartok. Ez az achilles ügy kissé hosszúra nyúlik. Már elég büntetés volt azért, hogy nem kellően melegítek be, edzés után nem nyújtok. Azt hiszem ez a sérülés azért következett be, mert kb 1 héti kihagytam az úszást és a thermálvizes és szaunás lazítást,  talán ezért reagált az izületem sérüléssel.

Ma az otthoni teendők elvégzése után elsántikáltam az edzőterembe.Gondoltam, ha már futni nem lehet egy kicsit súlyzózok és kipróbálok néhány gépet. Felraktam a rudra vagy 30 kg-ot és a harmadik 10-es szériánál már rendesen remegett a kezem. Az egyik meglehetősen vékony srác megkérdezte, hogy amig pihenek bemelegithet e ezzel a súllyal és mint igérte villámgyorsan lenyomott vagy ötvenet. Tovább sétáltam az iszonyú súlyok és szerkezetek között, próbálgattam a hasizom padot, hát ezen is nyögtem.

A taposógép már jól ment 25 percig, majd ugyanennyi eliptikus, és bringa változó nehézségű pályán.Irigykedve nézem a futógépen izzadó sporttársat. Kis levezetés, majd szauna és hazasántikálás. Mégis kegyes a sors, hogy legalább ezeket a mozgásokat nem zavarja a sérülésem. Otthon már azt hitték, hogy elvesztem.

 

Lassan gyógyuló sérülésemet ápolgattam a thermál vizben. Úgy tűnik, jót tesz a melegvíz és egy kis kiméletes nyújtás, lazítás. Talán még a jövő hét kimarad és akkor több ésszel ujra kezdem. Vár az erdő és a megszokott dombocskák.

Úgy érzem, hogy időtlen idők óta nem futottam. Bár lassan javúl, de még mindig érzem az achilles -ben a  fájdalmat, nem merek futni. A konditeremben egy kicsit súlyoztam és hasizomra is dolgoztam, rám fér.Majd  elliptikus , taposógég és bringa következett, váltakozó terheléssel. A futást, különösen a szabad levegőn való futást, semmi sem helyettesiti. Várom a teljes regenerálódás napját.

Várom de nagyon. Segítség.