Hajtom, nyomom, tekerem, közben pedig irigykedve nézem a futókat. Gyüjtöm a kilómétereket,  a pulzuszónában töltött idő alapján a  teljesitmény is regisztrálható, mégis minden más. Szeretném ráhangolni magam, mert a teljes gyógyulásig annak is örülnöm kell, hogy kerékpározni tudok a sérülés kiujulásának veszélye nélkül. Már csak kis hegesedést érzek a sarkam fölött néhány centivel. nem is fáj, de a tapasztaltak intenek, hogy még ne kiséreletezzek, pedig csábit a tavaszi erdő. Mindenesetre kiméletesen erősitem a vádlimat, az úszásnál a faltól való elrugaszkodás, meg egy kis lépcsőn emelgetés. Jó lenne ha áprilisban már benevezhetnék egy 12 km-es tavaszi futásra.

Még mindig lábadozom. A gyógyulás  3.remélem befejező fázisában vagyok, ahonnan már kétszer visszaestem a türelmetlenségem miatt. Bár figyelmeztettek, sőt én is sejtettem, hogy meg kell várni, amig a legcsekélyebb fájdalom se tapasztalható és csak ezt követően lehet és akkor is csak óvatosan ujrakezdeni. Már nincs kifejezett fájdalom, de azért érzem, hogy nincs minden rendben, így hát várok.
De szerencsére bringázni és úszni szabad. Bár nem tudtam, hogy a jelenlegi KRESZ  szerint, csak védőfelszerelésben lehet kerékpározni. Ezen túlmenően fel kell szerelnem a kerkpárra néhány fontos segédeszközt is.
Hideg volt, a kezem majd lefagyott, de jólesett a mozgás és az, hogy ujra a szabadban lehetek és nem kell a falat néznem tekerés közben, amit persze egy szobakerékpárral sohasem érek el.
Az uszodában pedig már kifejezetten érződött a tavasz illata, igy a szokásos 3ezret megtoldottam még ötszáz méterrel. Gyors, mell, hát uszásnemeket váltogatva. Szép vasárnap délután volt.