És elérkezett vala az idei svájci hatnapos utolsó napja, ami azért nem kapott nevet, mert az eredetileg tervezett helyszín az eredetileg tervezett negyedik napival való felcserélése sem volt kivitelezhető. Igaz, a kőomlást már sikerült eltakarítani, de a helyi meteorológus, geológus és még nemtommilyen okos emberkék veszélyesnek minősítették a Lidernen terepet az odavezető úttal együtt, mivel a sok eső olyannyira szétáztatta a talajt, hogy bármikor bekövetkezhet egy újabb csuszamlás, a rendezőség pedig nem vállalta fel azt a kockázatot, hogy a fél mezőny ott maradjon egy esetleges kőzuhatag alatt.

A rendezői válságstáb végül olyan megoldással jött elő, hogy hatodik napra is maradunk az előző napi terepen, közel is volt a központhoz, a szállítás is egyszerűbben megoldható volt. Viszont nem voltak kész versenytérképek. A pályaterveket még csak-csak összedobták valahogy, de egy nap alatt több mint 3000 térképre rányomtatni azt még ők sem tudták, szerencsére azért pálya nélküli üres nyomdai térképpel bőven el voltak látva. Maradt tehát a saját berajzolásos verzió, azaz minden versenyző a rajtnál kapott egy üres térképet, amire aztán a kirakott sablon alapján berajzolhatta magának a saját pályáját. Tisztára mint egy szerda délutáni edzőversenyen. Furcsa volt, az biztos, de még mindig sokkal jobb, mintha egyszerűen törölték volna a teljes versenynapot.

A terepet így már jól ismertük, pontosan tudtuk, mire is kell számítani, örültünk is, hogy a pályahosszakat nem vitték túlzásba, 5km is bőven elég egy olyan erdőben, ahol járni is alig lehet. Tanultunk az előző napból, és amit csak ki lehett kerülni úton, azt ki is kerültük (persze erre a pályakitűző kevés lehetőséget adott), és kerestük a jobban kitaposott kis völgyeket, a nyomokon ugyanis néha lehetett futni is. Az iramot jóval bátrabbra vettem. Ahol tudtam, ott toltam rendesen, ahol nem, ott csak próbáltam. Kevesebb hibával, gyorsabb tempóban, mégis a tegnapihoz nagyon hasonló kilóméterátlagot produkálva tudtam le a zárónapot. A futás vége felé kezdett már rendesen felhősödni, az erdő egyes helyein ködösödött is a téma, és mire elértem volna az öltözősátorig, már neki is kezdett szakadni mocskosul a mezőny még terepen tartózkodó részét kellemesen megviccelve ezzel, esti sötétséget biztosítva nekik odakint a sűrű erdőben. Az időjárás szépen keretbe foglalta az egész versenyt, esővel kezdtünk, azzal is fejeztük be.

Erre a hirtelen összedobott versenynapra többen nem jöttek el, így itt sikerült elérnem a legjobb napi helyezésszámot, ha jól rémlik talán 37. lettem. Az összetett versenyben ezzel a hetvensokadik helyről feljöttem a hatvannemtomhanyadik helyre, ami végülis teljesen lényegtelen, hisz voltaképp nyaralni jöttünk ide, de aztán inkább valami túraedzőtábor kerekedett az egészből. Jókat szaladtunk, jókat másztunk, kellőképpen elfáradtunk.

Egyértelműen megérte eljönni erre a svájci versenyre, a terepek finoman szólva is odabasztak rendesen, hihetetlen szép tájakon jártunk, nagyon jól megtervezett és összerakott versenyen vehettünk részt, persze a szállítási problémákat elhagyhatták volna, és az a sok eső sem hiányzott különösebben. A következő SOW-ot 2011-ben rendezik meg Flims-Laax központtal, az előzetes képek és térképrészletek alapján az sem lesz piskóta. 

A kihagyott terepről készült előzetes videó.