Idei nyaralóversenynek a Croatia Open-t sikerült kiválasztanunk, régen jártunk már úgyis a horvát erdőségekben. Anno 2006-ban még csak háromnapos volt a rendezvény, azóta ez ötnaposra bővült (plusz egy pihenőnap), ráadásul a létszám is megtriplázódott. Tekintve, hogy Horvátországban összesen ha van 300 tájfutó, a Croatia Open-en összegyűlt közel 1400 induló igencsak komolynak tűnik. A változatosnak és különlegesnek beharangozott terepek (extrém karszt, tengerparti sprint, lapos töbrös) sokak kedvét meghozta ehhez a versenyhez. A versenyközpont és a szállás Delnice városának sportcsarnokában volt (az OK RIS Delnice volt a rendező klub), lehetett sátrazni is az udvaron, valamint saját úszómedence is várta a jónépet egy kis lazító csobbanásra.

Az első versenynap helyszíne Golubinjak volt, egy kedvelt kirándulóhely, tájfutó versenyt még nem rendeztek ezen a helyen, ideje volt már. A terepről ízelítő gyanánt hónapokkal ezelőtt felkerült egy video a netre, lássuk, mire is lehet számítani. Töbrökre és sziklákra. Utóbbiból töménytelen mennyiségben.

Jópofa volt az autópálya alatti parkolóhely, innen egy pár száz méteres sétával a célig gyakorlatilag be is jártuk a terület összes lapos részét. És az összes futható részt is. A terepen ugyanis a pályakitűző szerint is a leghatékonyabb versenytílus a lendületes séta folyamatos navigálással. Egyrészt gyors tempó mellett követhetetlen a térkép, másrészt marha könnyen ki lehet törni a lábunkat a terepen. A rendezőség csodálkozott is, hogy megúszta a napot komolyabb sérülések bekövetkezte nélkül.

A befutó szakasz:

Apró sziklatömb:

De lássuk a pályánkat. Aktuális fizikai állapotunk felülírta a "Külföldön kizárólag Elitben" szabályt, és az eggyel alacsonyabb kategóriába neveztünk, M21A-ba. Itt még talán a normál távú napot is túl lehet majd élni. Mindenesetre első napra ebben a sziklarengetegben egy könnyed középtávot kaptunk: 3.2km/255m/16ep. Másfél órát adtam rá magamnak. Kocogás ki a rajtba, ahol kézbe vehettem ezt:

Meglepően símán ment az eleje, helyenként ösvényekkel is találkoztunk, ahol valódi futómozgással lehetett haladni, és a terepen is meg-megmertem kockáztatni néhány futólépést. Az első pár pont olyan gyönyörűen jött szembe, ahogy azt kell, pedig nem kicsit voltak eldugva, aztán később már azért kellett kicsit téblábolni pontközelben, de azok még belefértek.

A 6-os pontnál aztán jól véget vetettem a sikerszériának. Egy némileg fölösleges kerülő után a pont előtt nem tudtam értelmezni a dolgot, dombnak olvastam a töbröt, ennek örömére teljesen más sziklacsoporthoz szaladtam, mint kéne. Hamar kezdett gyanús lenni, hogy nem ott vagyok, ahol, viszont helyre tenni magam nem sikerült sem elsőre, sem másodszorra. Végül csak meglett a pont, és habár ott kolbászoltam nagyjából jó helyen, mégis ugrott 6 percem. Kár érte. Innen a pálya többi része pár bizonytalankodástól eltekintve egész jól ment, ráadásul a terep északi felén jelleget váltott az erdő, és egy sokkal mérsékeltebben köves részen tudhattuk le az utolsó hurkot.

Az időm így a vártnál valamivel jobb lett: 63:31, ami a gyenge középmezőnyre volt elég, számszerűleg a 23. helyre a 42-ből. A terep/pálya viszont valóban nagyon élvezetes és csemegézős volt, már csak emiatt a nap miatt is megérte eljönni a Croatia Openre.

Bár a 34-es pont nekünk épp nem volt, de sok hasonló igen:

A terep futhatóbb része:

Futás után még bejártuk a cél melletti laza 30 méteres sziklafalak környékét, jópofa helyek vannak ott.