Mit csinál a tájfutó egy ötnapos verseny pihenőnapján? Hegyet mászik, mi mást. Persze eredetileg egésznapos tengerparti punnyadás volt előirányozva, de egyrészt odafenn továbbra sem tekerték fel a hőfokot a kellő mértékben, másrészt Dénes Zoliék is előálltak egy használható alternatívával: A sleznjik-i menedékház meglátogatásával és opcionálisan a Risnjak megmászásával.

Szóval elkövettük reggel a hét legkorábbi felkelését, autókba vágódtunk, és irány Platak, egy síközpontszerű valami, ahonnan indítjuk a túrát. Odaúton egy kanyarban még leálltunk kilátást bámulni, a tenger sem volt messze.

Platakból egy darabig még a lapos völgyben sétáltunk, aztán ráfordultunk a hegyre, és egy össze-vissza kanyargó, néhol kicsit benőtt, de végig jól követhetően jelölt ösvényen felvánszorogtunk a gerincig. Nem mondom, hogy nem éreztem meg azt a 300m szinten, mert megéreztem, pedig az iramot aztán tényleg nem vittük túlzásba. Odafönt szusszanás helyett inkább meglátogattuk a legközelebbi csúcsot, ami mellett egy katonai ojjektumot találtunk. Gyorsan körbefotóztuk a kilátást, mielőtt legéppuskáznak minket onnan.

Vissza a gerincre és irány tovább a menedékház felé. Kétségtelenül ez volt a túra legszebb része, sorban előttünk sok-sok kisebb csúcs, mellettük irgalmatlan méretű töbrök. És fenn a gering teljesen nyílt. Gyönyörű végig a kilátás.

Végül elértük a menedékházat. Hogy azt az épületet hogy az istenbe építették oda fel, arra nem tudtam rájönni. 1500-as a Sleznjik csúcs, és csak egy nehezen járható köves ösvény vezet fel ide. Maga az épület eléggé elhanyagoltnak tűnt, az ajtók zárva, csak egy kisebb fedett teraszra tudott behúzódni a csipet-csapat. Kellett is, mivel az addig többé-kevésbé napos időt megelégelve egy nagyon durván sötét esőfelhő közeledett felénk, teljes sötétségbe borítva ezzel az eget.

A 20 perces esőszünet alatt ettünk, ittunk, pihengettünk, számba vettük a további útvonallehetőségeket. A csapat nagyobbik része (a fiatalok és a kevésbé tapasztalt túrázók) innen egyenesen lefelé Plataknak vették az irányt, míg mi Spiegl Janóékkal továbbindultunk a gerincen Risnjak felé. Az már látszott, hogy a csúcsra nem fogunk feljutni, annál már jóval fáradtabbak voltunk, az időbe is nehezen férne bele, az életmentő folyadékok mennyisége is fogyóban volt. A Sleznjakról lefele a gerinc lassan fennsíkká lapult, és már erdősültebb részeken kerülgethettük a töbröket, majd a Risnjak alatt lefordultunk mi is Platak felé.

Úgy kb 14km lehetett a játék, 5 és fél órát töltöttünk el vele, megfáradtam a végére rendesen. Ilyen egy jó pihenőnap.