Megkezdőtött idén is a soknapos nyaralóversenyek szezonja, a már tavaly kinézett OrienteeringOnline.Cup szlovén ötnaposával. A választás nem volt túl nehéz, ugyanis ha a szórólapokon ilyen térképrészleteket tolnak az ember arcába, akkor az alföldi laposban felnőtt tájfutó azon nyomban nekiáll vadul nyomogatni a nevezés gombot.

A helyszín idén a Szlovénia ÉNy-i csücskében található, a Júlia-Alpok hegyei által közrefogott festői völgyben elterülő kis üdülőfalu, Bohinjska Bistrica lett, terepeknek pedig a 2002-ben versenysorozatot útjára indító Soriska Planina extrém karsztos vidékét, valamint a 2006-os ifi Eb-nek is helyet adó, Rostarica környéki töbrösöket választották. Mindegyik terep újdonság számunkra, persze nem is neveztünk volna, ha nem lett volna az.

A korai rajtok miatt az utazásra is be kellett áldozni egy szabadnapot. Hiába nincs már a határon ellenőrzés, és hiába lehet szinte végig autópályán döngetni, így is közel 6 órába fájt az odaút. Gyors jelentkezés és szálláselfoglalás. Az egyesületi csomagban a korrekt kivitelű bulletin és a rajtszámok mellett személyre szóló pótszimbólokat is kaptunk. Maga a szállás környéke pedig a svájci hatnaposokat idézi, körbe-körbe jókora hegyek magasodnak.

A strandoláshoz már majdnem késő volt, de azért gyorsan leugrottunk a közeli Bohinji-tóra (öt percnyi autózásnyira van a szállástól), hátha tudunk valami undorítóan giccses képet lőni róla. Nem rossz hely, az biztos, ide lejövünk még valamelyik versenynap délutánján punnyadni.

Sötétedés előtt még Bohinjska Bistricát is jól körbesétáltuk, leginkább az élelmiszerboltok nyitva tartására, no meg a környező hegyekre koncentrálva.

A helyi aquapark mellett egy jópofa kis parkot találtunk, virágágyásokkal, tavacskával, hidacskával, vízesésecskével, mindennel ami csak kell.

A messziben ott figyel a Triglav, innen kétnapi járóföldre van, sajnos nem fér bele az időbe. Meg az már másik sportág oda felmászni, nem a hozzánk hasonló kocaturistáknak való.

Holnap pedig indul a verseny, irány fel a Soroska Planinára.