Csodálattal olvastam az idei ultrások beszámolóját, és közben én is kedvet kaptam, hogy leírjam az élményeimet.

Ultrabalaton, 2009, 5fős váltó, nagyon kezdő :)

Kezdetek:

 Kb 6 éve futogatok (a futás azért erőskifejezés lenne), elsősorban, vagy inkább csak azért, mert szerintem a futás az egyik legjobb alakformáló sport.....3-4 hónappal ezelőtt egy volt kollegám megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk az Ultrabalatonon...átgondoltam, igent mondtam, és gyorsan befizettem a nevezési díjat, nehogy meggondoljam magam :)

Már egy ideje böki az oldalam a kíváncsiság, hogy milyen is lehet versenyen futni, mire vagyok képes, stb.... Másik vonzó tényező az volt, hogy csapatban futhatok, vagyis inkább tagja vagyok egy csapatnak, így nincs olyan, hogy útközben meggondolom magam, kifogásokkal jövök, mert nem csak rólam van szó, más is számít rám...Nekem kell a noszogatás néha, na, ez van :)

Nevezés után elkezdtem keményebben edzeni, heti 3-4szer futni (ekkor regisztráltam ide is:)), felkerestem pár embert aki tájékozottabb ebben a témában, mint én (bár nálam nem volt nehezebb, abszolút hobbifutó voltam/vagyok?, a legtöbb amit lefutottam kb 6 km volt, és soha nem indultam versenyen, nem is hallottam róluk). A felkészülést most nem részletezem, a lényeg, hogy a legtöbb, amit a felkészülés alatt lefutottam a 3 szigetkör volt (kb 16km). Ezt összesen 3szor, és egyszer sem mosolyogva :)

Verseny:

Mivel4 sráccal futottam megkaptam (kiharcoltam?:)) mindkét napra a -szerintem- legkönnyebb(nek tűnő) távot:

- szombat: 5.szakasz, 20 km Balatonmáriafürdő-Balatonbolglár

- vasárnap: 2. szakasz, 20,6km Balatonföldvár-Siófok

Szombat:

 Már nyitáskor, délután 2körültől a váltóponton voltunk, zuhogott az eső, lélekben kezdtem készülni az esőben futásra..ami persze elmaradt, mert az égiek megkegyelmeztek :)...az első váltó akkor robogott be, amikor a mi csapatunk még az előző váltóponton sem váltott :) (nálunk mindenki kvázi kezdő volt, persze a fiúk jobb erőnléttel rendelkezdtek ,mint én). Azt az infót kaptam, hogy Zsolt 6körül ér be, így 3/4 6kor gyorsan könnyítettem még magamon...éppen a kezemet mostam a mosdóban, amikor rohan be egy szervező, hogy megjött a 833-as (én a 831-es voltam), így én a WC-ből rajtoltam miközben próbáltam összeszedni a zenémet is....izgi volt, de legalább nem volt idő idegeskedni :P...

A célom az volt, hogy a 20km-t 2:30 alatt teljesítsem....megkérte ma páromat, hogy az első napon ne kísérjen bringával, egyedül szeretném megcsinálni (közben szidtam is magam párszor e miatt...kell nekem hősködni:P). Az első frissítőponton még mosolyogva átfutottam. Nem messze tőlem futott valaki, az ő tempójához igazítottam magam, így az elején elég kihajtottam magam...a második frissítőnél megálltam egy orrfújásra, még elég jól bírtam, de kezdtem fáradni...a holtpontot elég hamar elértem, főleg amikor elém került egy tábla, hogy Balatonboglár 12km...na ekkor mondtam egy cifrát...:)..a második és harmadik frissítőpont közötti szakaszon már fáradtam, és hősiesen bevallom, egy darab embert nem előztem meg, mindenki lehagyott :)...persze én azzal a céllal jöttem, hogy magamat győzöm le, azaz lefutom...

A harmadik frissítőpont egyszercsak hirtelen ott termett, jól esett a felbukkanása :)..a negyedik és egyben utolsó már nehezebben akart előkerülni. Közben tettem egy kis kitérőt, felmásztam a vasúti töltésre, mert azt hittem eltévedtem, de rájöttem, hogy nem, így hulla fáradtan visszaereszkedtem és futottam tovább :)..a negyedik frissítőpontnál megálltam inni és beszéltem valamit a szervezőknek, már nem emlékszem mit, de biztos látták, hogy marhára kivagyok :-D...és még előttem volt 5 km.....eléggé vonszoltam már magam...amikor már úgy éreztem ,hogy a 6. km-nél járok az 5-ből, megkérdeztem egy másik versenyzőt, hogy mennyi van még, és a válasza nem esett túl jól: 3km...bakker....A végén egy nagyon-nagyon hosszú egyenes volt, tudtam ha ennek vége a kanyar után már ott a cél....nem gondoltam volna, hogy valaha elérem a távolban azt a pici házat ami előtt a kanyar van, de mégis eljutottam oda...a cél előtt már ott várt apa, ekkor lehet hogy felgyorsítottam, nem emlékszem, csak arra, hogy azért annyi erőm még vtol, hogy belevigyorogjak a fényképezőgépbe (azon nem is látszik mennyire kivoltam:)), és cél.....2:12 volt boldog voltam és fáradt, reszkettem ,mint a nyárfalevél....

Egy kis gyúrás és 5-6 csésze tea urán visszamentünk a szállásra, beszélgettünk és eltettük magunkat másnapra (ja egy kis Ca+Mg pezsgőtabletta után persze)

Vasárnap:

 Egy órával az ébresztő előtt keltem, nagyon ideges voltam, alig tudtam enni....a szombati tapasztalatokból tudtam mi vár rám :) Ismét Zsoltot váltottam, szegény fájó lábbal futott....ekkor már bringával kísért a párom, ami nagyon jól jött...Igazából fizikailag teljesen, meglepően jól voltam, nem fájt semmim, de nagyon izgultam....volt egy pillanat, amikor a váltópontnál vártam Zsoltot, tapsoltunk a befutóknak...jött egy csajszi, láttam az arcán, hogy megszenvedte a befutást, és hát majdnem elbőgtem magam....tudtam, hogy mit érezhet, a megkönnyebbülést, az örömöt, a fáradtságot...gyorsan el is kezdtem beszélgetni pár futóval, hogy eltereljem a gondolataimat...

Már indulás környékén elkezdett fájni az oldalam, ami szerencsére egy idő után elmúlt....ezen a napon már az első frissítő pontnál ittam egy izotoniást...a táv közepétől elkezdett fájni a térdem, és néha-néha a bokám is bejelzett, hogy most nem igazán szeret..... A frissítő pontok nagyon jól jöttek, mindenhol tankoltam vízzel....Úgy 8-9 km-nél azt éreztem, hogy én ezt le fogom tudni futni, biztos akkor jött az endorfin :)...

Rájöttem, hogy az én szakaszaimnak az a hátránya, hogy nagyon-nagyon-nagyon sok a nagyon-nagyon-nagyon hosszú egyenes szakasz....Ezt a napot nehezebben bírtam, az utolsó frissítőnél megálltam inni és vagy 1-2 percig sétáltam is, de mégiscsak nekiindultam, hiszen már nem volt messze a vége... az igazi vége...2:30-cal sikerült befutnom. Nem voltam gyors, de az általam támasztott határon belül maradtam aminek nagyon örültem...gyújtás és ülés után alig bírtam járni, a térdeim iszonyúan fájtak...szerencsére ez másnap elmúlt.

Kaptam egy finom ünnepi ebédet, mert előző este csak 2Fornettit sikerült ennem futás után, így nagyon jól esett. A célnál, Tihanyban megvártuk a többieket, együtt befutottunk a szintidőn belül..öröm-boldogság :) Megnéztük az eredményhirdetést, teljes szívemből tapsoltam a dobogóra kerülteknek és főleg az ultrásoknak, akiket nagyon nagy ötlet volt a színpadra hívni...őszinte elismerésem nekik...

Jövő:

Vasárnap este úgy gondoltam, hogy szép volt, jó volt, de nekem lehet ennyi elég is volt....aztán azóta egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy jövőre ismét indulok, sőt addig bevállalok egy félmaratont is...Még nagyon sokat kell fejlődnöm, nagyon laikus vagyok még a témában....de futni még mindig szeretek, azóta már futni is voltam, ez jó jel :)

Már csak egy kérdés maradt bennem: a gyúró azt mondta, hogy ,, Szép izmok, csak nem erre valók..." Miért????