Ismerős út, és mégis mintha egy másik város lenne. Indulás fél óra késéssel. Iskolás egy szál se, lehet menni. Van hely a járdán. A huszonhét fokokhoz képest a mai huszonkettő kész felüdülés. Tovább az eredetire>>

Elvileg az a szép az őszben és a télben, hogy ilyenkor elkezdek lazsálni, no és persze kilókat gyűjtögetni, mert ugye kinek van kedve hidegben, sötétben… Tovább az eredetire>>

Azért kezdtem el vezetni április végén az edzésnaplót, mert úgy gondoltam, hogy motivál, ha leírva látom a megtett kilométereket. Bejött. Görkorcsolyáztam majd hatszáz kilométert, úgy negyven óra alatt. Tovább az eredetire>>

A héten már nem akartam gurulni, de kedvet kaptam. Na ezért iszom alacsony alkoholtartalmú söröket ilyentájt. Másnaposan csak a kedv lett volna meg… Így reggel kori fel, hogy a délutáni melegben még beleférjen egy tizenhármas.

Különben is az az érzésem, hogy a mozgás tart működésben, legalább is munka terén. Kikapcsol. Tovább az eredetire>>

Na most nem az a gáz abban, hogy az ember dühből gurul – bár az önmagában gáz, ha ok nélkül gurul dühbe –, hanem az, hogy olyankor botladozik össze-vissza. Ráadásul kimerítő. Tovább az eredetire>>

Nem tudom, hogy honnan jött. Először talán mákszemnyi volt, vagy még akkorra sem. De az biztos, hogy egyszer csak megjelent. Amolyan energia vámpír. Gyűjtöget. Gyűjtöget, és növekszik. Tovább az eredetire>>

A Margitszigetre indultam volna. A klímáért. Csak azután közbejött valami… így maradt a pálya. Pedig jó lett volna egy – na jó, két kör – a szigeten. Egy görkorcsolyával, egy futva, elvégre a bokám már nem is érzi magát olyan szarul. Tovább az eredetire>>

Remekül tudok görkorcsolyát sétáltatni. Ezt ma ismét bizonyítottam. Reggel úgy indultam el, hogy egésznap nem eshet. Vagy örökké nem eshet? Mindegy, ez a megállapítás már a szárnyas fejvadászban sem igazán jött be. Most sem. Egész nap pókfonal vékonyságú nyálfolyam lógott az égből. Rátapad az ember arcára, hajára ruhájára, mint az ökörnyál. Úgy áztam el, hogy észre sem vettem az esőt csak a tócsák mutatták.

Ilyen időben – ha nem is szeretek – de lehet korizni. Tovább az eredetire>>

Úgy néz ki, hogy előjött a femin énem, amiről alapvetően annyit illik tudni, hogy leszbikus, de ez most mellékes. A nőnemű ismerőseimnek van egy olyan szokása, hogy a lábukon időként ismeretlen eredetű lila, sárga, esetleg fekete foltok jelennek meg. Tovább az eredetire>>

Az a fixaideám, hogy a „szégyen a futás, de hasznos” mondás kitalálója, látott engem futni. Jó, nem úgy futok, mint egy lány, de a pályán kint lévő nők sem úgy futnak… Viszont a teljesítményem tényleg a szégyen kategória, legalábbis ahhoz képest, amit hittem magamról. Tovább az eredetire>>

Heti két görkorcsolya, heti két futás. Ennyit terveztem. Hogy ebből mennyi sikerül, arra a múlt hét volt a jó példa, amikor a futás maradt el.

Na nem baj, a szombat reggelbe már belefért egy szolid kocogás. A másik alternatíva egy piaci teherhordó szakkör lett volna. Tovább az eredetire>>

Nem régiben még azt hittem, hogy rájöttem, hogyan lehet a nap huszonnégy órájában legalább huszonnyolc órát belesűríteni. Augusztusban úgy tűnt ez sikerül is. Azután meglett a böjtje.

Helyre állt az idő… Így most egy kicsit vissza az időben pótlandó az edzésnapló hiányosságait. Tovább az eredetire>>

Majd egy hét „aktív” pihenés után, ismét a dolgos és koris hétköznapok. Aktív, volt benne mosógépcipelés és egyéb tréfás népi játékok…

Hát igen, ha eddig nem tudtam volna, most már biztos, hogy szeptember van. Megtelt az utca. Mondhatni, haladni azt egyre kevésbé lehet. Tovább az eredetire>>

Most ugrik a majom a vízbe – gondoltam reggel, és megint felpakoltam a korcsolyákat.

Ha jobban belegondoltam volna, akkor persze tudom, hogy ami háromszor ment az negyedszer nem biztos, hogy fog. Különösen, hogy már délben elindultam bentről. Tovább az eredetire>>

Azt hiszem, a Konvoj című filmben hangzik el, a mondat, miután egy lelkész és csapata is csatlakozik a konvojhoz, Halleluja, átkelünk a Jordán folyón testvéreim. Lehet, hogy az idézet nem pontos, de az érzés az megvan.

Amikor megvettem az RDS-t, és szembesültem azzal, hogy „forgalomban” majd tizenöttel közlekedem, akkor határoztam el, hogy nekem a tizenhat kell. Mármint a tizenhatos átlag tizenhárom kilométeren. Tovább az eredetire>>