Úgy volt, hogy a 6.18-as hévvel indulunk a Negyednyolcas elnevezésű pilisi teljesítménytúrára. Ehhez képest a 7.18-as hévvel indultunk, és most nézem a honlapon, hogy a túra neve is megváltozott időközben (bár az itiner és az oklevél még nem ezt mutatják): Félnyolcasnak hívják már. Végülis mindegy, mert mivel a rajt helye is megváltozott (ezt persze előző este egyikünk sem észlelte), nem fél 8kor, hanem papíron 9.10kor, gyakorlatilag kb. 9.20kor indultunk a szentendrei Skanzentől pár utcányira lévő rajtból.
Korrekt itinert kaptunk: térkép, leírás, szintek, minden jelezve. Mivel csak ketten szerettünk volna a 45ös távon menni, nem hagytuk el a többieket, mindannyian a 30ason mentünk, szép kényelmes tempóban. Jódarabon felfelé mentünk az erdőben, mígnem elértünk a 4 km-nél lévő Vörös-kőhöz. A szint harmadát ezzel le is tudtuk. Az időjárás nem kedvezett a kilátásnak, így kis technikai szünet után indultunk is tovább.Egyébként nagyon szép helyeken vitt az út, csak a hideg és a pára volt néha zavaró. Következő számunkra érdekes pont a Borjú-fő volt, amit bár nem volt muszáj érinteni, a leírás tanácsára meglátogattunk. Pazar volt, tényleg! A semmi fölött ülve pihentünk kicsit a sziklákon, távolban a Duna, Nagymaros(?) na meg erdők mindenhol. Szép hosszú séta után elértük végre az első ep-t (Apátkúti vadászház, 16km). Itt megtudtuk a pontőr sráctól, hogy mivel az erdészet bekavart a rendezésbe (az se volt biztos, hogy meg tudják tartani a túrát), nem lesz kitűző. A fiúkat lesújtotta a hír. :D Csak az villanyozta fel őket, hogy a 2. ep helye egy kocsma. Egy viszonylag kemény emelkedőn indultunk tovább, hogy a szalagozást követve elérjük a Spartacus-ösvényt. Az itiner szerint ez a túra legszebb része. Nos, nem igazán tudtunk gyönyörködni, tekintve, hogy nagyon durva volt a terep. Amit láttunk, az tényleg nagyon szép volt, de helyenként életveszélyes, és ezt szerintem minden túlzás nélkül mondhatom. Persze odafigyelve balesetmentesen meg lehetett oldani minden akadályt, de izzasztó volt. A szint gyakorlatilag 100%-át letudva értünk Pilisszentlászlóra, a 2. ep-hez. Ekkorra a bal combom teljesen kikészült. Korábban is szokott fájdogálni 1-1 rosszabbul sikerült lépés után, de most gyakorlatilag minden lépésnél sajgott. Jólesett az ep-n kapott frissítő, és a kocsma melegében való üldögélés, nem beszélve az angolwc és a vízcsap nyújtotta lehetőségekről. :D A lábamon kívül se voltam már csúcsformában. Talán az időjárás miatt, de nagyon nyomott voltam, nem volt egyszerű tovább indulni. Itt még válthattunk volna távot, de ez már fel sem merült bennem, az idővel is elég rosszul álltunk.
Jó volt a tudat, hogy a maradék 6.5 km már nem tartogat különösebb meglepetést, laza sétára számíthattunk. 16.50-kor be is értünk a célba. Ahol tényleg nem kaptunk kitűzőt (érdekes, de ez rengeteg embert felháborított), viszont járt az oklevél a szintidőn (9óra) belüli teljesítésért.

Mindent összevetve, kellemes kis túra volt, bár a táv rövidsége és a laza tempó ellenére is nagyon lefáradtam. Ismét nagyon szép helyekre jutottunk el, és persze a társaság is remek volt. :)
Szervezés: a rajtot megtalálni elég nehéz volt, 30 km-en mindössze 2 ep volt, sok volt az utolsó pillanatban történő variálás. Mint mondták, ezekről nem ők tehettek, és valójában tiszteletre méltó, hogy a nehézségek ellenére is megrendezték a túrát. Mégpedig korrekt itinerrel, frissítéssel, csomagmegőrzéssel, többé-kevésbé korrekt szalagozással, és ami a csúcs: a honlapon már fent van az e-mail cím, ahova az utólagos kitűzőért lehet írni. Szóval ilyen szempontból le a kalappal.
Bár a körülmények nem voltak a legjobbak, megint nem bántam meg, hogy elmentem. :)