Már egy jó ideje tudom, hogy nem mutogathatok többé a szüleimre az elhízásom miatt. Tény, kövér kis gyerek voltam és az is tény, hogy kövér nagy gyerek vagyok. Igaz, egyesek szerint csak husi, de egyrészt nem hiszek nekik, másrészt a kövér szó drasztikusabban hat és ez hátha eléri a kellő hatást nálam. Hónapokkal ezelőtt regisztráltam az oldalra, de nem blogoltam, nem töltöttem fel képeket stb. Az, hogy ezeket a tevékenységeket nem folytattam nem jelenti azt, hogy nem is mozogtam. Igenis mozogtam, sajnos csak hébe hóba. Nem rendszeresen. Most a legnagyobb feladatként azt állítom magam elé, hogy rendszerességet vigyek az életembe, a sportolás terén is.

Szeretek biciklizni, imádom az endorint, ami futás után szabadul fel bennem, vannak jó kis tornázós DVD-im. Az úszás elég gyengén megy, de ez is egy új és egészséges kihívás számomra. Itt a jó idő! Mi kell még? Na igen egy társnak szivesen örülnék, aki velem együtt mozog, de az esetek nagy részében sajnos nem lesz partnerem. Annyi baj legyen. Most elszánt vagyok és csak ez számít. A héten elkezdem "az első 5 kilométerem"-et.

Futócipőm van, ami jó. Túlsúlyom is van, ami rossz és sajnos néha a térdem is vacakol, amitől nagyon félek. Orvosnál már voltam vele, állítólag csak bokasűlyedés, semmi több. Hát bízzunk a legjobbakban.