Írtam tegnap még melegében egy beszámolót a NIKE-futásról a FB-topikba:
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=93243012&t=9006174
Köszönöm a bloghozzászólásokat, a drukkolást! (Leandernek különösen a házi információk terjesztését. )
Végül jól jöttem ki a vállproblémából, bár ehhez kellettek a gyógyszeripar termékei is. Úgy éreztem, ennyi belefér a versenybe, hiszen lázam, hőemelkedésem totál nem volt, tehát oly nagy kárt nem tehettem magamban a "doppinglistás" indulással.
Most túl csábító azt számolgatni, hogy teljesen egészségesen mi lett volna, mert ugye a NIKE-feles mindig alá van rendelve az őszi maratonnak. Persze, jó lenne egyszer egy gyors félmaratont futni PB-vel, viszonylag sík pályán, mert a következő lehetőség, a késő őszi Bécs-Bp. befutó napi félmaraton bizony eléggé hullámvasút. Ezért is a kedvencem amúgy, amikor lefelé lehet zúgni az Istenhegyin és a környékén!
A tegnapi pályán sok emelkedőt éreztem, szerintem voltak így mások is, akik városlakóként nem szoktak hozzá a szintekhez...
Most már irány a maraton, két egyenlő félmaraton a cél, a végén meg egy PB, 3:51 körül. Ez 1 perc javulást jelentene, km-ként tehát egy erős másodpercet. Hm. A tavalyi állapothoz képest jelenleg van még mit hozzátenni a felkészültséghez. Viszont túlerőltetni sem kell, mert Haglund és Achilles vállt vállvetve (khm) harcolnak ellenem...
(Hm. Érdekes. Nem igazán éreztem a szinteket alföldi lány létemre... Lehet, hogy ennyit jelentett a hegyi edzőtábor!?)