14 hozzászólásMár több hét telt el az idei szezon legnagyobb kihívásának tekintett versenyétől, a nagyatádi triatlon váltó maratoni távjától.
Kezdtem is írni róla blogot, aztán wordben félbemaradt, pedig a szuper csapatunk a beszámolóban már épp a futást kezdte volna...
Sajnos a július a civilben is meglévő Haglund-sarok/Achilles-gyulladásra való hajlandóság kombó miatt eleve félrecsúszott, a maraton is inkább lelkiekben, a csapatért küzdve zajlott, semmint szabályos felkészültséggel, perfekt módon. Jött is utána vagy két hét nulla futás.
Tulajdonképp azóta sem állt össze a dolog, de most e hét szombatján betyáros válalkozásba fogok: egy kedves invitálásra a Betyár triatlon csapatversenyében futok. A Lelkiismeretnek nem lehet nemet mondani, pláne, ha szép szóval invitál... 
Lelkiismeret, aki élő személy, feni ám a fogát a csapatunkra, merthogy ő egy másik, amúgy tiszta lány csapatban indul, és hát elég valószínű, hogy a mi tiszta fiú csapatunkhoz nagyon közel fognak beérni a célba. Na jó, meg is előzhetnek akár, mert a futóemberük valószínűleg gyorsabb nálam...
Ez eleve idegen táv nekem, 8 km. Ahhoz rövid, hogy kijöjjenek az ultrafutó, repülő fázis nélküli futóstílus és a fejbenfutás előnyei, ahhoz viszont veszettül hosszú, hogy egy betyáros sprinttel letudható legyen.
Majd elfelejtettem, egy hét, és itt az egyik kedvenc versenyem, a NIKE félmaraton! Kellene egy hosszút is futni előtte, mégiscsak 21 km lesz a táv.
De most irány a hétvége, szombat délelőtt, jöjjön a meleg és a 8 km!
Innen már csak egy lépés a triatlon....:)))
Közel fél éve nem futok(alig valamit), így kicsit izgulva várom a 3.-ik számot!