Ha maratont tervezünk, tán elég ritkán javasolt módszer, hogy az utolsó hónapra fordulva pihenjünk 10 napot...
Pedig nekem még ez is sikerült! A legelején még lehet(ne) tudatos 1-2 szünnapnak tekinteni a dolgot, azután beesik mondjuk valami fájás itt-ott, majd a negyedik naptól persze jön a mindent vivő adu ász probléma, a júniusi vizsgaidőszak (ezt Hauanita igazán tudja értékelni ).
Szóval tudom-tudom, hogy aki komolyan készül a célversenyre, az félreteszi, illetve beleilleszti a napi mókuskerékbe a futást, na de azért amikor pl. reggel negyed 7-kor kilépek otthonról, majd este 9-re hazaérek, akkor nincs tiszta szívből jövő motivációm már semmire sem...
Na mindegy, tegnap lement az első vizsgahét, egy szombaton záródó bizottsággal, ma meg kimentem egy kocogásra este. 8 km, és bőőőőven elég volt...Még az Achillesemet is érzem.
Sebaj, a terv megvan a jövő hétre: bármi történik, ki kell menni késő este is futni, akár esik, akár fúj. Persze egy eső még jól is jönne a mostani hőséggel szemben.
Azért a nagyatádi 42 km már közeleg, itt ólálkodik valahol, s eddig csak egy behalós-szenvedős 24 km sikeredett idén. Remélem, az úszó és a keréppáros csapattárs nem az én edzésprogramomat követi...
Tömören: ÁRT!