Tavaly télen gondoltam egy „nagyot „ . Mi lenne , ha a terepultrákat egy kis időre félretenném , és  megpróbálnám  a hajdan volt futó időimet megközelíteni , esetleg megjavítani ?

     Ez így elsőre ( aztán másodikra , harmadikra…) elég őrült ötletnek tűnt . Nagyon belassultam az elmúlt 6-7 évben , a sok 60-100 km-es terepverseny  nem segített a tempóm fenntartásában . Amivel nem is volt baj , hiszen imádom az erdőt ,a hegyeket , a terepet , de hiányozni kezdtek a gyorsabb futások .

    Először is azzal kezdtem  , hogy számba vettem hová is kellene eljutnom , és ennek mi a realitása . Pl. 5000 m-en 16:01 , 10 km-en 31:30 , félmaratonon 1:09 , Maratonon 2:39:58 . Egyértelműnek tűnt , hogy ha valamire lenne esély , akkor az a maratoni táv . Mert ugye a 2:52-es ezer métert nem valószínű , hogy megtudnám ismételni ….

    Tavaly télen tehát elkezdtem a felkészülést . Célul a Pozsony Maratont néztem ki . Elkezdtem gyűjtögetni a kilométereket és elkezdtem beépíteni az intenzívebb edzéseket . Voltak sikerélmények és voltak kudarcok is , de ez mindig így van egy-egy felkészülés során . Pozsony előtt volt egy-két jó edzésem , hosszú futásom , de hiányoztak a hosszabb tempó futások . Ennek ellenére magam is elhittem a lehetetlent , megtudom futni a 2:50-et .

   A versenyen 30 km-ig ment ez a tempó . Ott elfáradtam , fejben is és lábra is . Beküzdöttem magam a célba , de a 2:56-al csalódott voltam . Pedig , így utólag , ez volt a realitás . Már hazafelé az úton elkezdtem ( sőt , már a megzuhanásom után , verseny közben is ) tervezgetni  az edzéseimet . Egy héttel a maraton után az Elte Félmaratonon futottam 1:24-et . Kinéztem a Keszthelyi Kilóméterek Maratont és így röptében hozzá is láttam . Viszont megtaláltuk egymást , igen hosszú idő után egy nagyon kedves barátommal , aki még a BVSC-és korszakomban csapattársam és példaképem volt . Megbeszéltük , hogy segít kontrollálni a felkészülésemet és tanácsaival segít . Ha valakinek , Neki elhiszem amit mond , és ez nem csak a 2:16-os idejének , hanem emberi tulajdonságainak is tulajdonítható . Ő már ekkor javasolta , hogy ne erőltessük ezt a versenyt , de nem hallgattam rá….

   Győzött az igazság , illetve a testem benyújtotta a számlát . A verseny előtt egy héttel legyűrt az autoinmun betegségemmel együtt járó vörösvérsejt-hiányos anémiám , járni is alig tudtam…

   A június eltelt lábadozással és júli közepétől kinéztünk egy új célt : Spar maraton . Most már felépítettük a koncepciót . Iram váltogatás és tempó futás heti kétszer , hosszú hétvégén stb. Voltak nagyon biztató futásaim , de belül éreztem azt , hogy valami hiányzik . Én neki rohantam volna hosszabb és keményebb edzéseknek  is  , de tapasztalt barátom visszafogott . Azt mondta : a testem elszokott ettől a munkától és nem tudni , hogyan fog reagálni 35 km fölött…ezt edzéssel , egyenlőre , nem tudjuk modellezni  . Valószínűleg ez akár több év munkája is lehet .

   Most vasárnap fejben teljesen felkészülten álltam rajthoz . Pontosan elterveztem  az iramot , frissítést  , mindent . Eldöntöttem , hogy nem törődök senki más tempójával , ezt a versenyt nekem kell egyedül  végigcsinálnom . 28-29 km-ig tökétes volt minden . Alacsony maradt a pulzusom , jó volt az iram , és ami a fő , nagyon jó hangulatban , jó kedvvel futottam .  Harminc környékén éreztem egy kis fáradságot . Megpróbálkoztam egy kis gyorsítással , de éreztem , hogy jó esetben is csak az iram tartására lesz lehetőségem . 35 km-nél viszont már visszavonhatatlanul éreztem , hogy fáradnak a lábaim . Nem hogy gyorsítani nem tudtam , hanem éreztem a fokozatos lassulást . Még azt is elfelejtettem , hogy 34 tájékán zselét akartam enni . Ez nagy hiba volt , feléltem lassan az utolsó energia tartalékaimat is . Ráadásul , amikor erre rájöttem , akkor sem tettem semmit , pedig még segíthetett volna valamit . Talán .  Ekkor már csak a túlélésre koncentráltam , teljesen beállt lábakkal vánszorogtam a cél felé . A vége így egyáltalán nem sikerült valami happyre , de azért valahogy beértem…

    Másnapra már kicsit átértékeltem , átgondoltam a dolgokat . Nem csalódásként , hanem a realitások megvalósításaként gondoltam erre a futásra . Sokkal több kilométerre , több tempóra és még némi időre van szükségem ….éppen ezért  kiírtam magamnak : 2013.03.01 TREVISO MARATON 2:48:00….