Keszthelyi félmaraton
Bevallhatom , csalódás volt számomra a Keszthelyen futott teljesítményem . Az előzetes edzés és verseny eredmények alapján lényegesen jobb idő eredményre számítottam . Most foghatnám a hírtelen jött kánikulára , de igazából a meleg zavart a legkevésbé !
Most , hogy eltelt pár nap , átgondoltam a dolgokat . A verseny előtt egy héttel Dabason futottam egy 10.5 km-es versenyt , nagyon könnyen és nagyon jó érzésekkel sikerült . Ott 3:38-as átlagot mentem , és ennek alapján nem tűnt elérhetetlen célnak a félmaratonon a 3:40-es iram . Most is, visszagondolva , jó döntés volt az itt indulás . Megerősített fejben és megnyugtatott , hogy jó úton járok . Viszont a hét közbeni érzéseim már kicsit mások voltak . Hiába teltek a napok és hiába vettem vissza az edzésekből , nem éreztem,hogy kipihentem volna magam . Itt követtem el az első hibát : nem mertem bevállalni egy extra pihenő napot ! Sőt , éppen ellenkezőleg , csütörtökön megcsináltam a felrázó edzésemet , ami általában 3 vagy 4 ezer méterből áll , a versenyen tervezett tempónál egy picit gyorsabb iramban . És itt jött a második hiba : valószínűleg egy újabb megerősítést akarhattam (???!!) , mert baromira elfutottam . Az első ezer 3:28 lett ( na , ekkor kellett volna észbe kapni és ennél csak lassabban futni a következőket !!) és ezt még megfejeltem egy 3:25-el és egy 3:20(!!!)-al .Ezt az utolsót , a pulzusból és az érzésekből ítélve már jócskán laktátban futottam . Valahol , régen mondta nekem valaki , hogy a célverseny hetében már ne fuss a küszöb fölött , mert az már nem múlik el nyomtalanul a lábakból… érzésre könnyen ment ez a futás , de persze ez csak önámítás , mert igazából ezek a panelek nincsenek meg ( még , már ??!!).
Pénteken már tűzoltás : Bikila legyúrt , aztán leragasztottam az ekkor már húzódó hajlítókat ! Szombaton az „átmozgatás” csak egy nyomorúságos 5 perces tempó és kétségbeesett-majd csak kilazulok a végére-repülőzés lett ! Mit mondjak , nem volt jó éjszakám ….
Vasárnap a verseny előtt még reménykedtem : egészen a melegítésig . Megint csak vánszorgás ötpercesben és a 4.-ik repülő után le is álltam : ez már jobb nem lesz !!
A rajt után már szinte az első pár száz méteren éreztem : ez nem az én napom lesz . Valahogy 5 kiliig elmentem a 3:40-ben , de ebben egy szemernyi könnyedség sem volt . Ekkor ( valószínűleg a stresszelés is besegített ) begörcsölt a gyomrom , a három hete zajló gyulladásom megint bejelzett. Innen már csak arra figyeltem,hogy tartsam a helyezésem és egyben beérjek .
Tanulság ? Ennyi futó év után is követek el marhaságokat . A kevesebb sokszor több elve most is érvényesült . Meg hogy közel ötven évesen már nem úgy regenerálódik az ember ( vagy legalábbis én ) mint 20 évesen.
Remélem , legalább egy valakinek segíthet ez , mert akkor már volt értelme !