Ez az idő, nem hagyott nyugodni! Nyakamba kaptam hát a várost, és a szikrázó napsütésben tettem egy jó kis kört. 2 futóbolonddal is szembetalálkoztam, lehet hogy "idevalósiak" voltak.
Itten van az útvonal:
1 óra 7 perc volt az út, számomra totyogós tempóban. Az egyetlen dolog ami nagyon zavart, hogy a pulzusom szinte végig 190 körül mozott. És ez nem jó. Nagyon nem. Mivel zsírt szeretnék égetni (óh, nyár, óh fürdőruha...), a max pulzusomnak kéne valahol a 60-70 %-a körül lennem. De könyörgöm, ennél lassabban már nem tudok futni! Különben elalszom. Vagy az már séta.
Szóval nem tudom mit csináljak. Ez a tempóm és kész. Ebben érzem azt, hogy akár a világ végére is el tudnék futni. Vajon ez az edzettségi fok javulásával csökkenni fog? Hmm... Remélem.
Amúgy csudijó volt a pesti alsórakparton a hóban futni! Nem, nem vizezi be a gyöngyvászon cipőt, és nem, nem csúszik. Ahol pedig a járda vizes volt, ott igenis kimentem az útra! Hát csak van szeme annak az áldott autósnak, hogy lássa az én nagy műgonddal kiválogatott PINK!!! kabátomat! Úgyhogy nem is volt semmi gond, egyszerűen élveztem a zenét, a futást, a napsütést, és úgy egyáltalán az életet.
szóljatok hozzá bátran!
csipp
Átmenetileg én le is tettem a pulzusmérőt, és lassan, nagyon lassan kocogok - és zsírt égetek - ez már látszik is hálistennek, kiloban is és nadrágban is.
Amikor azt hiszed, nem lehet lassabban, akkor is lehet - gyere velem egyszer a szigetre :))