Ma reggel úszni mentem. Nagyon rég voltam már utoljára, valamikor tavasszal. Másfélét sem edzettem mostanában. Ennek ellenére (vagy épp ezért...? :-) ) még mindig úgy gondolom, hogy nekivágok a 12 órás úszásnak, október 14-én. A mai úszás nagyon jól sikerült, erősnek éreztem magam, a vízalatti 33 m is sikerült egy levegővel elsőre, és bár még szükségem van némi finomhangolásra, nagy gondok szerintem nem lesznek. Illetve nem tudom. Nem tudom, mi van 15 km felett. Hasonlít a helyzet az első félmaratonom előttre, amikor még csak max. 15 km-ket futottam, és készültem a 21,1-re. Most már tudom, hogy nem szabad a távra figyelni, csak menni kell egyenletesen, ésszel frissíteni, erőt beosztani, és ha olyan a szitu, feladni. Ez persze csak végszükség esetén, mert hajlamos vagyok a végletekig kiúszni magam. Pl. külön felkészítem a jobb vállam a (várhatóan) ezernél is több fordulóra, ami (a mellúszásból adódóan) nem bukóforduló lesz, hanem jobb kézzel ellökés / kétlábas elrugaszkodás. A kritikus pont ugyanaz lesz, mint az ironmaneken: a kajálás. Most mást fogok csinálni, mint eddig: nem szénhidrátra építkezem (mint a hőskorban), és nem is a minimálkajára (mint a közelmúltban), hanem fehérjére. Jó minőségű fehérjepor-turmixra. Óránként 10-15-20 g-nak elégnek kell lennie, némi banánnal és gyümölcsjoghurttal vegyítve.

A fogyással egyébként szintén jól állok. Nem értem el az áhított 86 kilót, de így sem rossz: valahol 88 és 90 között vagyok (a napi 4-5 liter folyadék miatt erősen ingadozik egy napon belül is), és izmot is szedtem fel. A 12 órás előttre kivettem egy hét szabit, és 2 nappal előtte leutazunk a kísérőmmel.

Hát, majd meglátjuk. :-)