Eljött a hétfő, az indulás napja.

Előző nap pakolásztam, pakolásztam, de nem érzeztem semmi izgalmat az úttal kapcsolatban.
Reggel végre jelentkezett egy kis gyomor remegés, ebből tudtam, hogy tényleg lesz itt valami.

Még bepakoltam pár dolgot, vettünk egy kis kaját útra valónak és 9-kor elindultunk.

Az első megálló Cecén volt a forrás kútnál.

Megtöltöttük a kulacsokat és tekertünk tovább.
Hamarosan kiértünk az Enying felé vezető főútra.
Kaptunk szembe szelet, és jó nagy forgalmat, kamionokkal fűszerezve.

Úgy gondoltuk Enyingen majd pihenünk egy nagyot, de a párom jelzett, hogy abrak kell, mert nem húznak már a lovak.
Így az első mellékútnál félre álltunk. Egy jó nagy szemét domb közepén bekaptunk pár falatot, és hajtottuk a lábunk szárát csipkedő apró legyeket.

Nem időztünk sokáig ismét nyeregbe pattantunk és a hosszú egyenest leküzdöttük Enyingig.
Az első árnyas padnál megálltunk egy nagyobb lélegzet vételű pihenőre.

Már nem volt sok a balcsiig, de tudtuk a forgalom most még erősebb lesz.
A szél továbbra is szembe fújt...
Végre valahára elértük a balatoni bringakörutat.
Már elég fáradtak voltunk, de elkapott egy érzés, hogy ITT VAGYUUUUUÚÚÚÚÚNK!!!!!

Nézegettünk az útba eső kemping táblákat, de eldöntöttük csakis tóparti jöhet szóba.

Aztán egyszer csak ott voltunk az Aranyparti kempingnél.

Nézem a kilóméter órát, egy tizessel kevesebbet mutat mint amit az útvonaltervező előre jelzett.
Kellemes meglepetés volt.
Amint megálltunk szakadt rólunk a víz.

A kemping portása meg is jegyezte, hogy nincs beépített légkondi a bicajon.
Mondtam neki, hogy dehogynem, ezen van a legjobb!
A menetszél folyamatosan légkondicionál, csak mikor megállunk akkor vége...-:)

Gyorsan bejelentkeztünk, sátorhelyet kerestünk, majd irány a hullámzó balaton.
Legalább méteres hullámokat csinált a szél, aki ugyebár nekünk is utitársunk volt.
Mit ne mondjak élveztük:-)))

Fürdés után célba vettük a kemping éttermét.
Mindjárt elakadtunk a kifüggesztett étlapnál. Percekig tanakodtunk, mit is csináljunk, mert Aranyparthoz híven minden aranyáron volt.
Végül úgy döntöttünk egy bőség fatálat eszünk ketten.
Jó döntés volt, mert bizony jóllaktunk vele mindketten.
Bedöntöttünk még két korsó sört fejenként.
Na jó én a másodikkal már kicsit nehezen bírkóztam meg, ezért a párom kicsit besegített.
Még sétáltunk egyet a tóparton aztán bebújtunk a sátorba.

Hajnal ötkor ébresztettek a varjak, akik a sátrunk feletti fán károgtak.
Próbáltuk elzavarni őket, de nem voltak túl ijedősek.

Délelőt elbicigliztünk a kikötőbe. Az esténként pezsgő siófoki sétányon csak itt ott volt pár ember.
Nézegettük a hajókat, a hattyúkat, láttunk pár rút kiskacsát is:-)))
Majd vissza a kempingbe, aztán irány a víz.
Az esi hullámoknak nyoma sincs, a víztükör sima, remekül lehet úszni benne.

Új sátor nőtt a fa alá, a miénk mellé.
fiatalok, Budaörsről.
Bemutatkozunk egymásnak, megkínálnak meggyes pitével.

Egy büfében megebédelünk, majd eldöntjük most már gyorsan valami bolt után kell nézni, mert aranyparti aranyárak vannak minden felé.

Délután átkerekezünk Sóstóra, megkeressük a paksi gyerektábort.
A párom könnyedén megtalálja, mert ő többször is járt arra az elmúlt években, míg én csak 6-os koromban.

Minden ugyan olyan mint 30 évvel ezelőtt.
Egy hely ahol megállt az idő.
Néhány fotó, majd vacsoravadászat.
Találunk egy cba-t a keminghez közel, elfogadható árakkal.

Szerdán reggel ismét sikerült korán kelnünk a varjaknak hála:-)))
Gyorsan összepakoltunk én elmentem reggelit vadászni és usgyi már tekertünk is a recepció felé.
Itt potom 45 percet álltam sorba, és már mehettünk is.
Mentünk az útjelző tábláka követve végig a parthoz közeli mellékutcákban.

A települések teljesen egybe épültek sokszor azt se tudtuk épp hol vagyunk.
Balatonlellén megkerestük a fagyizót, ahol az egyik netes ismerősöm várt minket.
Kaptunk tőle fincsi limonádét és fagyit.

A nap sütött rendületlenül, és úgy döntöttünk az útra hozott sznendvicseket egy árnyas padon esszük meg, az egyik szabadsrtandon.
Kaja után elővadásztam a bikinimet és besétáltam a tóba.
A párom a part közelben maradt és gondoltam úszom egyet.
No az úszásból semmi sem lett mert igen csak elfáadtam a gyaloglásban, de még mindig csak derékig ért a víz.
Mentünk tovább, egyre jobban tűzött a nap, árnyékos hely pihenőnek sehol a világon.

Fonyód után megálltunk egy út menti büfénél és begurítottunk egy-egy üveg sört.
Az eredeti terv az volt, hogy Fonyódig megyünk aznap, de a kemping nem igazán tetszett, mert igencsak kopár látványt mutatott. Sehol semmi fű, tiszta porban álltak a sátrak.

Ezért tovább mentünk, Keszthelyt kiszemelve uticélnak.

Árnyék, pihenőhely sehol és elég elcsigázottak voltunk már mikor Berénynél találtunk egy bringás betérőt.


 

 Isét bedöntöttünk két sört, megpihentünk, majd Keszthelyig meg se álltunk:-)))

Nagyon megörültünk mikor megpillantottunk a kempinget.

A portás srác kérdezte, hogy körül nézünk-e mielőtt bejelentkeznénk?

Áááá, úgyse megyünk tovább, már épp elég fáradtak vagyunk, majd keresünk magunknak megfelelő sátorhelyet.
Végig mentünk a déli parton aznap:-)))

Találtunk is.
Jó sok bringás szállt meg aznap abban a kempingben.

Csütörtök reggel elindultunk várost nézni.
A délelőtt elég gyorsan elszaladt, délután meg a kemping medencéjében és iszapos strandján múlattuk az időt.

Délután még felkerekedtünk, boltot keresni, hogy reggel célirányosan  indulhassunk.

Este megjött a hidegfront, hatalmas széllel. A mi sártunk elég védett helyen volt, és ezt látták mások is, mert reggelre több szomszédunk is lett mint este volt.
Nem semmi mutatvány lehetett a sátrakat átköltöztetni, de mi úgy aludtunk, hogy észre se vettük.

Péntek reggel ismét sikerült időben kelnünk. Előszedtük a pulóvereket, mert a szél még mindig fújt.
Ismét szembe szelünk lesz.

Kijelentkeztem, és elindultunk reggelit venni, amit a balcsi parton ettünk meg.
A hattyúk rendesen bámultak, nem értették miért nem őket etetjük.

Keszthely után a kerékpárút széltől védett  helyen vezetett, de nem sokáig tartott sajnos.

Nagyon sokszor bizony pont a széllel totál szembe tekertünk.

Badacsonytomajban beültünk egy borozóba. Muskotályt ittunk. Húúú isteni volt. Ezt egy darázs is így gondolta, mert belerepült a poharamba.
Majdnem bele fulladt, de kihalásztuk.
A bazár soron még vettem a gyerekeknek ajándékot és indultunk is tovább.....

Sokan jöttek szembe velünk. Furcsa volt, hogy nem köszönnek. Az ország bármely részén túráztunk eddig ha bringatúrások találkoztak mindig köszönnek egymásnak.
Aztán mi elkezdtünk köszöngetni nekik:-)))

Egy igazi bringás kilóméter követ is találtunk:-)))

Mire Tihany alá értünk már elég fáradtak voltunk, így a hegymászás helyett Sajkodon beültünk sörözni meg pizzázni.  

Jó nagy pihenő után indultunk útnak, mivel tudtuk már csak pár km van a következő szállás helyig.

Füred határában a párom nagy lelkesen mondja, hogy álljunk már meg, mert látott egy tigrist!!!
Én is láttam a táblát, hogy TANKKALAND de ugye  az ő szeme azonnal meglátta a lényeget is.
Mivel tigris harckocsi alig akad így nem csoda, hogy izgalomba jött:-)))

Át kellett menni a tankokhoz a 71-es úton, ahol jó nagy forgalom volt.

Átérünk, látom ám, hogy a kiállításra a belépő 500Ft.
Vagyunk ketten, hááááát megér ez nekünk ennyit?

Mindegy.
Bemegyünk.

Épp voltak más látogatók is rajtunk kívül ezért mi gyorsan csináltunk pár fotót, aztán leléptünk. 

Még átverekedtük magunkat a füredi sétányon és nemsokára el is értünk az aznapra kiszemelt szálláshelyünkre.
Aki erre jár érdemes bekukkantania!!!

Egy hippi tanya, melegszívű vendéglátókkal:-)))

 
Ott aludtunk az egyik kajibában a szúnyog háló alatt.

A szél sajnos éjszaka se állt meg, ezért nem volt annyira klassz mint vártuk, de a párom szerint csodás volt a napfelkelte.
Én sajnos átaludtam.

Reggel kaptunk finom reggelit, forrásvizet a kulacsainkba és már indultunk is vissza Siófokra.

Visszaérve az aranyparti kempingbe,  bejelentkezéskor azonnal fizettem is, gondolva arra, hogy vasárnap mégtöbben mennek haza és ugye kedden is elég hosszadalmas volt mire sorra kerültem.

Már dél előtt állt a sátor.
A szomszédaink is ott voltak még, ismét melléjük telepedtünk.
Örültek nekünk.

Délután rengeteg fiatal érkezett. látszott, hogy ezerrel készülnek a szombat esti bulira. 
Előkerültek a piás üvegek, töltekeztek:-)))

Este felé fel akartam írni mennyi kilómétert mentünk aznap és meglepődve láttam, hogy valaki lenullázta a kilóméter órát.
Rosszul esett, de túl nagy gáz nem történt, mert úgyis felírtam az állást minden este.
Na ezért kell levenni a bicajról.

Este mi is sétálgattunk a parton, dübördött a DISCO zene, villogtak a fények. Még nem is indult be a buli, de már akkor nagyon sokan voltak a parton.

Vasárnap reggel összepakoltunk. és elindultunk haza felé.
Még mindenképp akartam egy fotót, amin rajta van egy balatoni bringakörutas tábla.

Megkerestük azt amelyik mindkét irányt mutatja.