Ismét eltelt egy év. Elég sikeres lett, elégedett is vagyok magammal. Na de sorjában.
Január 11-én neveztem be az első félmaratonomra(Nike); szóval az év nagy része a félmaratoni felkészülés jegyében telt. Ennek megfelelően jan. 18-án kezdtem el "komolyabban" futni (Potther segítségével, edzéstervei alapján) ami heti 6 futást jelentett(és jelent most is...). Érdekes, tavaly ilyenkor nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok futni, sőt, abban se voltam biztos, hogy 2011-ben vagy egy évvel később fussam a félmaratont. Most így visszagondolva röhejesnek tűnik, na meg a 2010-es lefutott mennyiség is: hol van a 308 km a 2031-től? Szóval futottam, és egyre jobban megszerettem - mindig is szerettem futni, de nem mindig ennyire - , pár hét után, mondhatjuk azt is, hogy függő lettem. Ahogy az idő javult, bicikliztem, görkoriztam is. Jött a tavasz, március, mezei futóverseny(évek óta látogatója vagyok, több-kevesebb sikerrel), 2.5 km. Természetesen full ideg voltam, és semmi esélyt nem láttam, tehát a nem várt 5. helyezés nagyon tetszett, éreztem, hogy fejlődtem, nemcsak egy évvel ezelőtthöz, hanem 2010 őszhöz képest is. Tisztára elkapott a versenyszellem, de csak magammal, ill. a stopperrel tudtam versenyezni. Irigykedtem, mikor a vivicittás beszámolókat olvastam az oldalon, de tudtam, én még nem tudnék félmaratont futni, sok lenne. Közben néha beszedtem 1-2 sérülést, egy részüket a saját hülyeségem miatt, egy részükről viszont "nem tehettem". A legemlékezetesebb a május-júniusi húzódás(?), mikor sántikálva jártam. De (egy idő után) elmúlt az is; futottam, meg elég gyakran bicikliztem is, utóbbit főleg a nyári hónapokban végeztem. Az 1-1,5 órás bicikli edzések keretet adtak jópár hegymenésnek is, így a nyáron 7x feljutottam az adóig(meg szerencsére haza is). Máig rejtély, hogy bírtam ennyit bringázni, pláne mikor csak a városban keringtem 1 vagy akár 1,5 órát, hogy nem untam meg, hogy nem fáradtam el...? Most tuti nem tudnék ennyi tekerni, motivációm sincs hozzá ilyen időben. Még emlékszem az első hosszú hosszú futásra is: adrenalin szintet jól megdobta, mikor azt a 90 percet nézegettem az edzéstervben. Féltem tőle, rendesen, de elindultam(és meg is csináltam, többször is), mondván, ha ez nem megy, akkor mit akarok 21.1 km-től? Akkora élmény volt, ez is, meg a Tokaji-hegyről lefelé száguldás bringával is...! Párszor úszkáltam is egy keveset, különleges mellúszásra emlékeztető stílusomban(valahogy szinte mindig megrándult a bokám...). Aztán vége lett a nyárnak - bár csak naptárilag, elég meleg volt - , jött a félmaraton, szept. 4. Mióta erre vártam, mennyit tervezgettem, készültem, álmodoztam róla! Hát, teljesítettem, lefutottam, mégha egyáltalán nem olyan idővel, amire számítottam volna(valószínűleg a meleg tett be, vagy az események véletlen kombinációja, nem tudom), és sokáig jól is éreztem magam. Utána pihentem, sokat, mert pihennem is kellett. Mondjuk nem bírtam sokáig futás nélkül, meg szept. közepe táján sajnos valami nagyon betett a lelkiállapotomnak, szükségem volt a futásra, hogy feldolgozzam, túl legyek rajta. Futás nélkül talán "depresszióba" is estem volna, de így mérföldekkel jobban voltam: pofára estem, de fel tudtam állni, és folytattam mindent, alaphangulatom is visszaállt a normális=pozitívra. Folytattam a futást, plusz amíg jó idő volt, bicikliztem is, néha 1-2 görkori. Egy ideig volt pár résztáv is, de aztán lecsökkentettem számát. Ősszel el kezdtem átállni egy másik futóstílusra, sarokra érkezésről talppárnára érkezésre. Kicsit nagy adaggal kezdtem, így volt pár csinos izomláz a vádlimban. De aztán megszoktam az új stílust - azóta is így futok, bár nem merem állítani, hogy ez tökéletes. Okt. 8-án itthon, a gáton futottam le a 2. félmaratonomat(remélem, tényleg volt annyi): 21 km, 1:56.46. Csakazaértis, megy 2 órán belül... Öszzeraktam egy régi-új edzéstervet, és (valószínűleg) túledzés lett belőle, szép nagy lábhúzódással. Jött pihenő, rehabilitáció; miután kihevertem, folytattam a normál edzést, de óvatosabban, a résztávokat, meg bármilyen gyorsítást is inkább hagytam. Viszont szombatonként(vagy néha vasárnap) elég hosszúakat futottam, beálltam a kb. 1,5 órás hétvégire. Ezalatt nézegettem a BSI honlapját, mikor lehet nevezni a Vivicitta félmaratonra. Mikor elindították a nevezést, majdhogynem rögtön én is beneveztem+ a 2012-es őszi fm-ra is. Decemberben azon voltam, legyen meg karácsonyig a 2000 km, majdnem nem sikerült, de összehoztam valahogy. Karácsony után pihenés, laza hét. Szóval ez az 1-2 hónap nevezhető alapozásnak.

Így fejezem be a 2011-es évet:

• 234 futás, 2031 km, 176:09:06.
• 85 biciklizés, 1479.8 km, 65:26:45.
• 26 görkorizás, 261,6 km, 16:34:00.
• 11 téli sportolás, 222.4 km, 22:50:00.
• 5 "túra"(gyaloglás), 30.8 km, 5:12:00.
• 32 tánc(balett), 20:15:00.
• 71 egyéb(tesióra, erősítések), 37:40:55.
• 4 szellemisport(matekverseny, nyelvvizsga), 11:00:00
• és 1 labdajáték(tollas), 1:25:00.

Jövő évi terveim, céljaim:

• pár félmaraton, lehetőleg időjavítás, a lényeg, 2 órán belül legyenek(ha nem, elásom magam)+ érezzem magam jól.
• a tavaszi mezei futóversenyen valami jó helyezés, de a lényeg, hogy MINDENT beleadjak, akkor és előtte az edzéseken is.
• több bicikli ősszel, télen(pláne, hogy már lámpám, villogóm, fényvisszaverő cuccaim is vannak egy rakással), jópár csúcshódítás a Tokaji-hegyen, ismeretlen helyek "bebiciklizése", körbetekerni a Tokaji-hegyet...(magyarán minél hülyébb ötletek, annál jobb)
• soksok futás, hosszabb hosszú futások, mezei futásig(meg még utána is esetleg) egyre több gyorsító edzés, kedves résztávjaim; viszont kevesebb olyan hülyeség, ami sérüléshez vezet+futóstílus csiszolása.
• nyújtás, erősítés - előbbi alapvető, utóbbi szükséges.
• +szellemi sportként még 2012-ben(lehetőleg ebben a tanévben) le szeretném rakni a középfokú angol (ECL) nyelvvizsgát - a decemberi próbálkozásomról(írásbeli) sajnos még nincs hír...

Szóval van mit csinálni. Remélem, jövőre is legalább annyi szép pillanatom lesz, mint idén; én megteszem a tőlem telhetőt.

Köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában segített, bíztatott, gratulált; örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra->köszönet az oldal szerkesztőinek is folyamatos, alapos munkájukért. Jó kis közösség ez, igaz, én nem sűrűn szólalok meg, de követem az eseményeket, read only módon(kis 16 éves amatőrként, nem sok élettapasztalattal nem érzem úgy, hogy nekem kéne felszólalni, inkább gyűjtöm az infókat).

Boldog, sikeres, sportban, szép pillanatokban, egészégben gazdag, sérülésben, betegsében szegény új évet kívánok mindenkinek!