Már legalább egy éve, hogy folyton felkészületlenül futok félmaratonokat. Hol sérülés jön, hol időm nincs( kb meghalni se); de csak vagyok olyan hülye, hogy mégis elindulok. Lehet, ez már mánia: beneveztem a 15-ödik félmaratonomra: Vivicittá idén is....

Igazán hálás lehetek az egyetemnek. Elveszi a lehetőséget az olyan felesleges dolgoktól, mint a futás, vagy akár alvás, evés... Tök jó, legalább fogytam egy csomót, nem is kell annyi izom se, fogja a fene cipelni.

Kettőt pislogtam húsvét után és eljött a Vivicittá hétvégéje. Beköszöntött a tavasz - néha már nyár, de vasárnap reggel kicsit hűvösebb mégis. Alig alszok megint, ahogy szoktam, furcsa is lenne ha sokat aludnék - az gyanús félév közepén. Időben kiérünk a szigetre, közben feltűnik, már fáj a lábam. Mindegy, félresöpröm. Szokásos körök most is megvannak: sorbanállás, tülekedés, gyors=ellazáskodott bemelegítés. Nem veszem komolyan ezt az egészet. Nem is izgulok, csak kicsit várom, hogy fussak. Végre elindulunk. Fél fülemben futós zenéim random sorrendben, másik fülemben taps, kiabálás, csuszogás, dobogás, lihegés. Hamar elmegy az első pár kili, az időim is meglepően jók. Nem győzöm magam lassítani. Nem akarom elrohanni, mert tudom, nem vagyok azért olyan fitt, nem akarok szenvedni.  Jó kedvem van. Futok, süt a nap, nem törődök semmivel. Végre nem kell gondolkoznom. Most nincs házi, nincs zh, nincs stressz. Csak én meg a futás. Meg párezer ember, de ez mellékes. Míg hétköznap utálom a tömeget, ilyenkor nemhogy elviselem, szeretem. Majdnem mindenhol frissítek. Az első frissítőpont indokolatlanul közel van, 1,5 kili után ki szomjas? Ezt kihagyom. Nem látok kirakva nagy kukákat. Nem sietek sehová, szépen odasétálok a zsákokhoz és kidobom a pohara(i)m - na jó, egyszer eldobom én is, mert lemaradok a szemetesről. Azon gondolkozok, most akkor mi minek a jutalma. Ez a félmaraton=pár órányi nemtanulás az ajándék, vagy pedig majd ami ezután lesz, ha lefeküdhetek/leülhetek(tanulni). Inkább az előbbi. Áá, nem érdekel. Ilyen egy leszarom futást mint ez... De beválik. Nem érzek kifejezetten nehéznek egy kilit se. Majdhogynem énekelek meg táncolok, elbulizgatok magamnak. Nem tudom/értem hogy, de 5 perc körüli időket (is) futok. Csak nézek, hogy aztak... Mindenhol nagyon fúj a szél. Biztos nem vagyok magamnál, de örlök neki. Ezazz, fújjál csak, fújj még jobban! Más, részben új az útvonal. A Corvinus előtti részt most is utálom, hülye macskakő. A másik parton egész délre lefutunk, sokára fordulunk. Már várom, mikor érek a BME elé... Igaz, most nem írtam fel magamra. Valahogy nem jött át egy ilyen félév után-közben. És ott van, K épület. Csak nézem, vigyorgok, aztán azért megkapja a szívecskét meg a puszit. Majdnem feltartom a középső ujjam is. Kedves BME, szeretlek, de bmeg... Miért nem hagysz engem élni, miért nem hagysz futni? Adjál diplomát. Kell.  Megnyugodva, jókedvűen, motiváltan futok tovább, furcsa.
Kicsit fáj a lábam. De nem akar leszakadni, mint pl Zúzmarán. Ráadásul sokkal jobban érzem magam. Megy ez. Rohannak a kilométerek. Főleg, mikor kimarad egy. 18-nál is így járok. Máris 19. És nem vagyok elfáradva, vagyis nem teljesen. Bírok még jobbat, többet. Na jó. Belehúzok, egyre gyorsabb vagyok. Ezt szeretem. Nekem ilyen egy jó félmaraton. A végén még tudok egyet hajrázni. Már nagyon hiányzott. Megint futónak érzem ma magam. *.* 1100 méter maradt hátra. Innen mindent bele. Meghallom a saját lihegésem, kapdosom a levegőt, de jól esik...! Hatalmasokat lépek, rohanok, mint akit kergetnek, valaki ideszól, hajrá - köszi utólag is - , itt a kedvenc táblám: "Fussál b@szod!" És vége is van, cél. 1:47:12. Jóó. (Zúzmarához képest jó 5 perccel kevesebb) Hát ez a félmaraton gyorsan lement. Érem nyakba. Így már 15x lefutottam... Csomagosztás után téblábolok még kicsit, majd megtaláljuk egymást kísérőmmel.  Nem is lehetne szebb a nap...

Meglepően jól sikerült. Nem tudom, nem értem miért, csak találgatni tudok, és örülök neki. Nem készültem, alig futottam, keveset aludtam. Lehet tényleg segített a fogyás, muhahaha. Vagy mostanra kezdek "beérni". Csak volt értelme ennek a jópár futós évnek - azon kívül, hogy jóóó. *.* Úgy látszik, nagyobb lett a hatásfokom: megtanulta a test, hogy lehet kevesebb erőfeszítéssel többet elérni...

Nahát, nem is rossz dolog ez a nemfutás...

+Utána: kedden már izomlázam se volt. Lábfájás hamar elmúlt. Egész héten csak futottam volna...