Mára se 21.1 km-t terveztem. Gondoltam, jó lenne 20-at, de amennyi sikerül, ha nem bírom/nem esik jól elég 18.
Már délelőtt, mikor felkeltem, ragyogóan sütött a nap. Pár nap felhős idő után az ilyen napok kincset érnek. Az elindulással voltak kis problémák, minden az utolsó utáni pillanatban jutott eszembe. De 1 előtt pár perccel csak elindultam. Azt hittem, olvad, de nem, sőt, hidegebb volt, mint tegnap. De nem fáztam, sikerült pont jól felöltözni. Az első km-eken egész jó tempóm volt a havas úthoz képest. Nem volt sok kedvem a közelben körözgetni, továbbfutottam a gát mellett. Meglepő módon most nem a tiszta hóban, hanem egy autó nyomában volt jobb futni. Viszonylag kemény és csak kevéssé csúszós volt ott a felszíne, egészen hasonlított a normál körülményekre. Ki akartam deríteni, milyen most a gát távolabbi részeinek állapota. Mármint futás szempontjából. Elmondjam? Rohadt jó. Egy terepjáró mehetett el ott, elég széles nyomot hagyott nekem a futásra. Örültem/örülök, hogy elfutottam arra: olyan gyönyörű volt a táj! Full napsütés, tiszta levegő, felhőtlen, kék ég, 5-6 cm hó – sok helyen érintetlen - , amin csak úgy szikrázott, csillogott a napfény. Még szebb volt, mint a deres időszak. Sokkal, sokkal szebb – bár lehet, azért is érzem így, mert napsütés-párti vagyok - , mint valami tündérmesében vagy elképzelt világban. Szóval élveztem a tél szépségeit: hó, napfény, hideg, futás hóban… 35-37 perc környékén jött a „bűnös” gondolat: miért ne futnék ma félmaratont? Úgyis terveztem még télen futni egyet, lehetőleg sítábor előtt; 20 majdnem 21.1, igazából mindegy. Nem lehet baj. Max ha fáradt vagyok, hamarabb hazamegyek. Sőt, ott a hó, ha megszomjaznék – igazából ezt a lehetőséget nem használtam ki, mert nem voltam szomjas – hideg idő nagy előnye. Tehát lefixáltam, 21.1 legyen, kivéve ha 18-19 környékén nagyon le lennék strapálva. Jó futás volt. Hallgattam a zenéket – jók jöttek, megfeleltek egy ilyen futáshoz: Muse, The Script, a vége felé HS7, Kiscsillag(utolsó, befutó szám: Nagyon megy). Találkoztam pár ismerőssel is, egész sokan voltak, szánkóztak, ez megmagyarázta a lábnyomokat. Úgy döntöttem, még a csatorna előtt megfordulok és megyek oda-vissza 1,5-1,5 kilit, hogy ne a városi részen kelljen sokáig körözgetni, itt könnyen futható az út, a városi gát melletti részről viszont nem voltak friss információim. Mikor már közelebb értem a lakott részhez(valamivel halastavak után), megtaláltam az 1-2 nappal ezelőtti alkotásom. Kis átalakításon átesett: valami vicces kedvű egyén átírta I <3 runningról I <3 skirunningra. Jól van, hadd maradjon, meghagytam úgy. A lakott résznél azért egyet kellett fordulni, hogy pont meglegyen a 21.1, de ez simán belefért, nem untam és egész jó is volt az út. Már itt láttam, ez elég jó idő lesz, legalább olyan jó, mint az eddigi PB-m, a vivicittás 1:48:45… Mikor már ráfordultam a hazafelé vezető útra(1.7 km hazáig), megmozdult valami, elkezdtem gyorsítani. Na mérsékeltem ezt, elvégre ez egy edzés, nem verseny, nem szerettem volna nagyon felnyomni a pulzust. Egy árnyalatnyi gyorsítást azért csak engedélyeztem magamnak. Hamar hazaértem, gyorsan elrepült 1 km, 21.1 km… Nem csoda, ha rekord idő lett: 1:45:43. Na ne. De. Megközelítettem az álomidőt, amit ráadásul nem januárra, havas időre, télre, hanem áprilisra, Vivicittára, tavaszra szántam. És javítottam. Sokat. 10 hónap alatt 2 perc. (Ja, ha meg nézzük a nikeot is, akkor pláne, 10 perc – bár akkor sokkal melegebb volt, szóval az nem ér.) Ha csak nem lesz valami hihetetlen balszerencsém, április 21-én elérem az 1:45-öt, sőt… Az, hogy örültem, nem elég erős vagy pontos kifejezés. Nemcsak az új PB miatt. Így is, hogy kicsikét gyorsítottam a végén, csak 156-ra ment fel pulzus, közben meg lent lehetett, mert simán laza futás volt. Nem mellesleg sütött a nap. Pluszban magas jókedvem volt+van még mindig. Még sorolhatom. Nem érzem magam fáradtabbnak, mint egy 17-18 km után. Már 6 félmaratont teljesítettem eddig, és ki tudja, hányszor leszek még olyan elvetemült, hogy megteszem ezt. Sikerélményem van; nem is annyira a tempó miatt(az csak hab a tortán), hanem mert elértem valamit. Valamit, ami fontos, nem mindennapi(nálam legalábbis), értékes, amitől többnek érzem magam. Nemcsak a számok miatt.

Hanem mert futottam.