Forrtyogok magamban. (milyen fura szó ez így leírva...). Na jó, hangosan. Ma egy véletlen folyamán tudomásomra jutott, hogy egy pár évvel ezelőtti lakótársam futott a Nike félmaratonon. Kb. ez a megrökönyödésem oka egy mondatban. (ez is milyen hülyén néz ki leírva...)
Ha nem nézne ki hülyén, akkor most üvöltve dühöngenék ezen. Nyilván nem tehetem, az olyan gyerekes lenne. :)
Kifejtem:
1. kövér - nyilván ez nem akadály, de magamból kiindulva az, mert 20 kiló plusszal futni nehéz
2. ??? - amikor ismertem is futott, igaz, kb a 2 kilóméteren megragadt akkoriban majd' 1.5 évre
3. mégiscsak - hogy lehet, hogy pont Ő le tudta futni, s nekem feláll a szőr a hátamon, ha arra gondolok, hogy nekem is el kéne jutni idáig? A múltkori 11,2 km már igen húzós volt, ha pl akkor még hozzágondolok plusz 10-et, felfordulok helyben
4. hogy - jutott el idáig??? Ahogy ismerem, kb brahiból a barátokkal ment.
Feltételezések. Irigység. Meglepettség. Kihívás.
ha lassítod a tempót tuti neked is ment volna szintidőn belül a nike...szóval csak nyugi :) persze azért jobb a fokozatosság. remélhetőleg ő is edzett rá és nem csakúgy odaállt a starthoz...
amúgy meg ismerős a dolog :P... volt gimiben 1 lány akinél gyorsabb voltam a rövid futós teszteken (cooperek), de egyszercsak odaállt elém és megkérdezte tőlem hogy az jó-e ha 1ó 8p alatt futotta a vivicittát :)) nekem meg leesett az állam h hogy lehet h ennyi idő alatt legyűrt 10km-t. én el se tudtam képzelni h tudnék 10km-t egyben futni (pedig tuti ment volna, ha tudtam volna h hogy kell a tempón lassítani...). aztán kijavította h nem is 10 hanem 12, na az volt a végső sokk... :P
aztán tessék idén én is lefutottam :) mondjuk eltelt közben 9 év :) mert addig nem kezdtem edzeni :) sebaj, ha ez a kihívás arra sarkall, hogy eddz, akkor jó az, hajrá! :P :)