Kerülget a megfázás, pár napja érzem gyengébbnek magam, meg nagyon kicsit az orromat is fújom, de azért. :) Elmentünk (a férjemmel) ma futni a Sparra. Imi feladta, mi keltettük reggel, hogy jön-é vagy sem, de hamar kiderült, hogy ááá, szar az idő. No comment. Tökéletes volt az idő. :)
Épp megérkeztünk a maraton indulójára, elismerésem mindenkinek, aki indult. Rengetegen voltak! Komolyan, öröm volt nézni.
Hamar indultunk mi is, aggódtam kicsit, beismerem, mert az elmúlt két hét elég gyenge volt, sok volt a munka, elég megterhelő időszak volt, s nagyon nehéz volt visszaállnom. Ráadásul az is hozzátett egy keveset, hogy ezeket a távokat futópadon tettem csak meg... hát. Voltak kétségeim, de jó messzire eldobtam őket :)
Kerestem az emberemet a nagy tömegben, aki mögött utazom majd a távot, s kb a 2-dik kilóméternél meg is találtam a megfelelő tempójú embert. Feltételezem, hogy nem nagyon örült a jelenlétemnek, érzésem szerint megpróbált lerázni (:D), de nem hagytam magam. Szépen egymás mellett futottunk, s ezért nagyon hálás vagyok, mert húzott előre, akkor is, amikor már éreztem a halált közeledni :) A 6-dik kilóméterjelzőnek nagyon örültem, fel is kiáltottam, hogy na végre :D Erre az emberem kérdezi: what? :) Mondom neki, hogy ez a 6-dik kilóméter, 1 van hátra, örültünk - pedig nem szakadtunk meg valójában. Aztán vmiféle csoda történt, mert Zoli felbukkant a semmiből s otthagyott a franba... Na akkor esett az állam a lábam elé, s tudtam, vesztettem. Ennyit a motivációról. :(
Pedig tudtam, hogy jó időben vagyok... de mégis elég csalódott vagyok amiatt, hogy előbb ért a célba mint én.
gratula, szépen nyomtad! azt nem értem miért 1 pasihoz próbálod mérni magad, nekik eleve van vagy 10% előnyük, mert több az izom rajtuk és kevesebb a testzsír%. (persze elviekben egy nő is le tud addig menni a testzsírral, de akkor annak komoly egészségügyi következményei lesznek. ez az ára a gyerekszülésnek :). )