2 nap kényszerű pihi után ráálltam a futópadra. Mivel a köldöksérv miatt az edzés "intenzitását" vissza kell vennem, úgy gondoltam, akkor az időemelés következik. Ha másra nem is, talán állóképesség javításra jó lesz.

5km/h-val gyalogoltam egy órát. Mondjuk elég unalmas volt. A zenéim nem jók, mert gyorsabb tempóhoz valók, a tv-ben persze nem volt semmi, a dvd lejátszóval meg történt valami, és a párom dolgozik. :)

AZ elmúlt két edzés nélküli napban semmi gondom nem volt a sérvvel. Jövő héten bejelentkezem egy magánklinikára, kíváncsi vagyok ők mit mondanak. Szombaton felhívott a nagyfőnök, érdeklődött hogy vagyok, és azt mondta, nem akarják kockáztatni az egészségemet a műtét húzásával, kitalálunk valami megoldást ebben a nehéz időszakban is. Egy francia multinál vagyok könyvelő, negyedévenként zárunk, most jön a Q4-es zárás, utána december 20 a feltöltés, januárban meg teljes gőzzel éves beszámoló.

Ezért gondoltam a februárra. Szeretem a céget, mert nagyon emberi, minden egyéni problémához segítőkészen állnak hozzá, és ezért mi is lojálisak vagyunk.

De ha abba gondolok bele, hogy februárban műtét, utána lábadozás, ami a cukorbetegség miatt eleve hosszabb, és ennyi ideig nem terhelhetem magam, nagyon soknak érzem az időkiesést.

Hétköznaponként max egy órám van edzeni, most azon gondolkozom, ma délután lenyomjak-e még egy órát. Rossz, hogy a tudatlanságom és az eddigi mozgásszegény életmódom miatt nem ismerem a saját korlátaimat. De szerintem 2x1 óra gyaloglás nem árthat, nem megterhelő.

Megérkezett a pulzusmérő órám, ma délután szeretnék megismerkedni vele.

Nagyon jól esnek a kommentjeitek, köszönöm!

Én egészséges életmód analfabéta vagyok még, de tanulni szeretnék.

Az első 40 évem a suli illetve a munka után nagyjából fekve az ágyon telt tv-t nézve, max addig mozogtam, amíg a szénhidrát bombákat betoltam a számba.

Mindent megtettem azért, hogy 2-es típusú cukorbeteg legyek.

Több éve diagnosztizálták, gyógyszert írtak fel, és egészséges étrendet rendszeres mozgással.

Persze, nem foglalkoztam vele. Aztán idén áprilisban rendet raktam a gyógyszeresdobozomban, és a kezembe akadt egy tesztcsík. 26-os vércukrot mértem.

Nagyon megijedtem. Visszamentem a dokihoz. A laborban 10,5-ös éhhomi cukrot mértek, és 14 körüli terhelésest. Kaptam tőle fél év haladékot az inzulin előtt.

 Szedtem a gyógyszert, egészségesen étkezem (bár vannak kilengéseim), és rendszeresen mozgok.

Fél évre rá az éhgyomri érték 5,6 lett, a terheléses 7,3. A vérképem teljesen normalizálódott, egyedül a vérzsír magas, de az sem vészes már.

Ekkor döbbentem rá arra, hogy EGYEDÜL én vagyok a felelős önmagamért. Hogy ezt folytatni kell. Sosem hagyhatom abba.

A mozgás először kínszevedés volt. Harcolt a két énem: fekvés a tv előtt, vagy gyaloglás a futópadon. Az esetek egyre nagyobb százalékában nyert a mozgás, és volt, hogy este 11-kor kezdtem el, mert lelkifurdalásom volt elalvás előtt.

Aztán bekövetkezett az, amit sosem hittem volna el másnak. Kezdett örömet okoznia mozgás. Kb 25-30 perc gyaloglás után azt éreztem, hogy körbe tudnám gyalogolni a Földet, hogy repülök, hogy szabad vagyok, és bármire képes.

A mozgás képes ugyanazt a boldogságot megadni, mint korábban az evés.

Büszke vagyok magamra. Futok a busz után, a Borároson felfutok azon a lépcsőn, amin fél éve felmenni alig bírtam. Leadtam 25 kilót, alig várom a tavaszt, mert szeretnék biciklit venni, túrázni, kosarazni a párommal.AZ első szigetkört együtt futjuk le jövőre.

Élvezem az életem, még ha hulla fáradt és kimerült is vagyok egy-egy edzés után, sokkal jobban érzem magam, mint előtte.

Egyelőre még bírkozom a futással, kíváncsi vagyok a fejlődésre. Kevésnek találom az edzésterv alapján a heti 2-szeri mozgást, de be fogom tartani az edzéstervet kiegészítve valami plusszal.

Ma bicikliztem fél órát (szobabiciklin), 13 km-t tekertem, kellemesen elfáradtam.

Köszönök minden jó tanácsot, mert nem szeretnék ártani magamnak.

A párom szerint nem jó a légzéstechnikám sem, sokat kell még tanulnom. Az orvosomat megkérdeztem a tüdőgondozóban, szerinte asztmával maratont is lehet futni, de ne fussak egyedül, mindig legyen mellettem valaki, folyamatosan emeljem a terhelést, és a spray mindig legyen a közelemben.

Holnapra csak gyaloglást tervezek, futás nélkül, alapban 6km/h sebességgel.

Úgy érzem, jó társaságba kerültem itt, remélem, ha majd bírom a tempót, futunk mi még együtt is.

Ui.: Még sosem hypoztam, de figyelek! Ma már írtam edzésnaplót, de a sok gyaloglás miatt elég érdekes az összkép.... 

 Most olvastam Monerd blogjában, hogy lehet a pulzust úgy is beállítani, hogy az segítse az erőbedobást. Én ezt úgy értem, hogy tudnom kell, milyen pulzusszámon tudok a legkitartóbb lenni. Ezt hogy kell kiszámolni? Tudtok segíteni? Persze, nekem még messze a félmaraton. :) , de gondolom, ez minden távon jó lehet.

Túl vagyok az első napon, és büszke vagyok magamra.

Már hónapok óta gyalogolok futópadon, általában 6km/h sebességgel és 0m szintkülönbséggel 40-60 percet.

Idén áprilisban változtattam életformát, azóta 25 kg ment le. Mostanában azt éreztem, hogy nem elég már a gyaloglás, futni akarok.

Még mindig 85kg vagyok a 165 cm-es magasságomhoz, asztmás és cukorbeteg. Terhelésre fulladok. Ezért a lehető legegyszerűbb edzésprogramot kerestem, amit nekem találtak ki. Így jutottam el Monspart Sarolta fél év alatt 5km elnevezésű programjához.

Az első két hétben 2 perc gyaloglás, utána ötször ismételve 1 perc futás 2 perc gyaloglás.

Régóta futó kollégák azt javasolták, hogy ne a gyors futás legyen az elsődleges célom, hanem az idő növelése. Ezért döntöttem úgy, hogy 5,6 km/h-val gyaloglok és 6km/h-val "futok".

Nem érkezett még meg a pulzusmérő órám, erről nincs még adatom.

De azt hittem, meghalok a végére. Annyira vártam a gyaloglós perceket, és annyira nehéz volt az 5x1 perc futás, hogy szégyen.

Nem baj. Fél év múlva, a 41. szülinapom környékén lefutom egyben életem első 5 km-t.