Sokat olvastam a honlapon az edzésterveket, nézegettem emberek edzésnaplóját, eszközöket, cipőket ruhákat. A nagy tervezgetés közben pedig kihagytam öt napot. Kicsit fontosabbá vált a tervezgetés, mint maga a futás. Az programozásban ezt úgy hívják analízis paralízis:) csak tervezgetsz, csak tervezgetsz, aztán nem találod a kiutat, a munka meg nem halad egy lépést se. Azt hiszem, el is lettem volna ezzel a tervezgetéssel a tél hátralévő részére, és a futás csak emlék maradt volna, ha nem szerveznek a cégünknél esélyegyenlőségi napot.
Erről még fogok írni egy külön blog bejegyzést, mert amióta megtörtént, azóta "körbe pörgök, mint egy kib. kőrző". Szóval ezen az esélyegyenlőségi napon sikerült beszélgetnem Erőss Zsolttal. Biztosan hallottatok Róla, 2010 elején egy hegymászó baleset következményeként elvesztette az egyik lábát. A műtét kb. február körül volt, majd ősszel már Cho Oyu-ra ment rehabilitációs expedícióra. Szóval elég rövid idő alatt talpra állt. Megkérdeztem Tőle, hogy a rehabilitáció során milyen TERV alapján dolgozott, edzett.
Nagy csalódásomra azt mondta nem volt TERV. Nem tudta, hogy mire vállalkozik, így nem tervezett. Megpróbálta egyik napról a másikra megcsinálni azt amit mondtak Neki, és így elért egy szintre, ami elég volt ahhoz, hogy a műlábával felmenjen hétezer méter fölé. Persze célja volt, hogy ugyanolyan életet éljen, mint a baleset előtt, de nem tervezgette, hogy milyen módon.
Szóval úgy dönöttem vége a tervezgetésnek. Ma reggel felálltam a futópadra és futottam hat kilómétert.
És azt hiszem, ez így jó:)
"tudta, hogy mire vállalkozik, így nem tervezett" Ja, ezt jól megfogalmazta, valami hasonlóra szoktam gondolni, mikor valaki, aki még sosem futott azzal összemérhetőt, elkezdi tervezni az x idő alatt lefutott maratont. Ez így nem működik, vagy csak véletlenül, ha éppen reálisra sikerül a megtippelni a célt. Jobb inkább ésszerűen edzeni, aztán akkor valószínűleg eléri az ember, ait elérhet, majd kiderül később, mi is az.