22 hozzászólásFigyelem!!!
Szókimondó, de tanulságos történet. Kicsit offtopic, de ide is tartozik.
Szokás szerint kicsit visszamegyek az időben. Július 27. péntek. Egy nappal az Ironman előtt. Délelőtt kicsit még dolgozgattam itthon, ami azt jelentette, hogy felmásztam a 6 méter magas állványra és nekiálltam leflexelni a lefolyócsövet, hogy következő héten tudjunk haladni a szigeteléssel. Sajnos a felxelés felbőszítette a padláson lakó darazsakat, akik kirajzottak és az egyik a fejem a másik pedig a kezem csípte meg.A sajgó végtagokat leszámítva nem volt bajom. Akkor jól telenyomtam mindenféle darázs és rovarölővel a lukat, amin kijöttek. Pár napja ismét felmásztam és ismét kirajzottak a darazsak. Másnap megvettem a legdurvább darázsmérget és ezúttal a padlás felől támadtam. Megrökönyödve láttam, hogy a kis dögök egy kb 50 centi átmérőjű kast termeltek a tető alá. Óvatosan egy síbottal lukat ütöttem rajta és egyből elkezdtem befújni a mérget. Végül én győztem, csípés nélkül megúsztam és lenyomtam az összes kis dögöt.
És akkor térjünk át a jelenbe. Hónapok óta nem voltam airsoftozni(hasonló, mint a paintball, csak valósághűbb). Nagyon felvillanyozódtam, amikor csapattársam mondta, hogy ismét lesz játék a Mátrában az egyik kedvenc pályánkon. Mátra, hegyek, friss levegő, hangulatos kis patakocska keresztül a pályán. Az előkészületek szinte gond nélkül lementek, eligazítás, elfoglaljuk a visszaállónkat. Elhangzik a játék indul parancs. Elkezdünk felkúszni a patakmederben az ellenség felé. Egy kis lövöldözés, két társam eltalálják. Mivel én vagyok a képzeletbeli szanitéc, kihúzom a sérülteket, miközben egyikőjük lábon lőtt. Zsörtölődés röhögés. Stratégia átszervezése: szemben kis épület, kettéválunk. A csapat egyik felét szemből én vezetem, míg a másikat cimborám. Csekély veszteséggel felzárkózunk az épület mellett, de egyből belátjuk, hogy fedezéket kell keresni, mert hamar ledarálnak minket. Irány befelé! Hangzik a parancs. Másodikként léptem be az épületbe, miközben erős tűz alá vettek minket. Erős fájdalmat érzek hirtelen a jobb gyűrűsujjamon. Felkiáltok, hogy megvolt, jelezvén, hogy eltaláltak. Aztán a baj gyűrűsujjamon is, majd ismét a jobbon. Ekkor jöttem rá, hogy nem eltaláltak, hanem valami megcsípett. Letekintek a kezeimre és három irtózatos dögöt látok rajta csimpaszkodni.Picsába, darazsak, takarodjunk innen! A mögöttem jövő csapattársam is megcsípték, de az első embert nem. Baktatok a visszaállóra, ég a kezem szentségelek. A patakban próbálom hűsíteni, miközben már éreztem, hogy egyre inkább melegem van. Spuri a visszaállóra, ott lehet lazítani, van víz, inni kell. Közben már mondják a srácok, hogy bizony szarul nézek ki. Legugolok, érzem, hogy zsibbad a fülem. Kicsit elmegy a kép, de még hallok. Érzem, hogy a gyomrom rosszalkodik, wc-nem kell. Felállok, arrébb megyek, elvégzem a dolgom, de ismét megszédülök és megint elmegy a kép. Közben veszett hajsza indul kalciumért(mert miért is lenne)addig marad az izotóniás löyti, abban is van némi. Fel akarok állni, ami sikerül is, de egyből meg kell kapaszkodnom. Megint elmegy a kép, ezúttal már a hang is. Arra ébredek, hogy hanyatt fekszem a lábam tartják a srácok és ráznak, hogy térjek magamhoz. Megjön a kalcium is. Beveszem, iszok, kezdem összeszedni magam. Negyed óra fekvés után lassacskán felültem. A gyomrom ismét jelez. Megint félrevonulok, de ekkor elkap a hányinger és azonnal kijön belőlem minden. Ez nálam szinte megszokott, a hirtelen erős rosszullétekre mindig úgy reagál a testem, hogy azonnal ürít mindent(vagy így, vagy úgy). Kezdek járóképessé válni. Irány a kocsi, onnan pedig a gyöngyösi kórház.Ambuláns betegként egyből fogadnak. Infúzió, meg valami varázscucc, vérnyomásmérés, szaturációt is mérnek. Egyik alacsonyabb, mint a másik. Miközben folyik belém az infúzió a doktornő kérdezget. hamar kiderül, hogy lódarazsak csíptek meg, ráadásul allergiás is vagyok rájuk. Mikor már jobb bőrben vagyok, akkor átvisznek a megfigyelőbe. Itt mintegy 4 órát feküdtem, miközben lebirkóztam egy fél liter vizet, meg egy sportszeletet. Mikor már kezdett emberi színem lenni és elmúltak a kiütéseim, közöltők velem a rideg valóságot: Még két csípés és nem hozzák le a hegyről fiatalember! Búcsúajándékként felírtak egy szteroidos kúpot, amit ezentúl tavasztól őszig magamnál kell tartani és csípés esetén azonnal használnom kell. Természetesen ezentúl a kalcium tabletta sem maradhat el a kötelező pakkból.
Ezen a ponton meg kell állnom és elgondolkozni, hogy hogyan is tovább. A magányos erdei futásoknak lőttek, ha még időben használom is a kúpot, nem biztos, hogy segít annyira, hogy vissza is tudjak magamtól vánszorogni.
És, hogy miért is írtam le ezt most ennyire részletesen? Nem azért, hogy sajnáltassam magam. Nekem ezt dobta a gép, vannak itt, akinek nagyobb hátrány jutott. Csupán csak azért, mert ez egy olyan eset, ami bármelyikünkkel megtörténhet, akik rendszeresen járjuk az erdőt. Tegye mindenki a szívére a kezét, és gondoljon bele, hogy hányszor találkozott darazsakkal és ebből hány alkalommal volt nála kalcium. Az én szervezetem azzal reagált, hogy a keringésem felborult, de van aki befulladhat tőle. Ez történ pá éve egy vadásztársunkkal is, aki a lesen fulladt meg. Annyi ideje még volt, hogy a pár kilométerre tartózkodó társát felhívja, ám mire az odaért, sajnos holtan találta. Az orvosok szerint nem biztos, hogy segített volna rajta, de lehet, hogy nyertek volna időt a kalciummal. Azóta morfondíroztam én is, hogy fogok hordani magammal. Nem vettem elég komolyan, pechemre. Legyen az én eseten tanulságos nektek. Legyen nálatok legalább egy pezsgőtabletta, amit magában is elrághat az ember.
ui.: remélem nem lett túl hosszú és unalmas és mindenkinek lejött a lényeg
hűű, ez nagyon durva... és tényleg tanulságos
örülök, hogy szerencsésen megúsztad