A hétvégi izgalom nem csak a gyerek hazaérkezése miatt volt, most már le merem írni, hanem azért is, mert mára egy laza bringa túrát terveztünk és nagyon akartam. Mindent elkövettem, hogy el tudjunk menni.

1/2 11-kor gyors kaja (már kész volt az ebéd:))utána indulás. A hagyományos kerékpár úton indultunk, de hamar letértünk róla. Már itt elvétettem az előző este túratérképről kinézett utat. No problem. Irány tovább. Hamar rá kellett jönnöm, hogy több olyan kis út van ami a túratérképen nincs jelölve, így hát kiválasztottuk a nekünk szimpatikusat. Nem csalódtunk.

Egy éles kanyar után fogadott ez a látvány, imádom a szalmabálákat.

Az út nem éppen ideális. Nekünk nincs hiper-szuper bicónk, csak egyszerű és olcsó régi monti, az meg bírta ezt. A látvány önmagáért beszél. Itt azért volt olyan útszakasz, ahol le kellett szálnom a bicóról, mert meredek is volt és laza homokos. Lassan kiszáradtam én is. Nem csomagoltam semmit. Egyszer csak megérkeztünk pihenő helyünkre a Kerektóhoz, Búbánatba.

Anyu hívott jönnek. Persze ők kocsival. GY. és anyu barátja.

Anyu és én.

Volt egy kis ellátmány is.

Az ősök holnaptól fogyókúráznak, és bicót akarnak venni:)))) annyira lázba hoztam őket a képekkel, a beszámolóval. Mondtam hajrá!!!

Innen aztán idulás haza. Útközben rátaláltunk egy másik horgász tóra. Próbáltuk megkerülni, hát bejutottunk egy nagy susnyásba és utána Mexikóba. Nem vicc, teljesen komoly. Itthon megnéztem a térképen és van egy ilyen elnevezésű terület Szamárhegy egyik részén.

A susnyásban még Gy is látszik kicsit.

Mexikó felé.

Már most elkezdem tervezni a következő túrát és ígérem arról is beszámolok. Tuti jó délután volt. Bár nem volt olyan hosszú az út, de én nagyon élveztem minden pillanatát. Még azt is amikor leesett a láncom, de megszereltem.