Hónapokig fájdogált a lábam, de sokat pihenttet és úgy éreztem, hogy elmúlt. Így elkezdtem óvatosan edzegetni, végre "alakult" az edzésnaplóm. Úgy tűnt, hogy minden rendben, de mint később kiderült, korai volt az öröm. 

A végső "események" vasárnap kezdődtek. Egy kellemes, igazán laza tempójú HHH-i futás után leültem dolgozni otthon. Egy-két óra elteltével felálltam és éreztem, hogy a vádlimba belehasít valami, mintha kések lettek volna. A térdem hajlata is fájt, ki sem tudtam egyenesíteni, ill. nyújtani a lábam. A vádlimba pedig lett egy hatalmas görcs-csomó. Kenegetés és masszírozgatás után jobb lett egy kicsivel, de fájt, szépen, folyamatosan. Reggelre jobb lett, de az egész napot végig bicegtem, futás lefújva, este kezelgetés, kényeztetés. Kedd reggelre még jobb lett, így elmentem spinningelni. Nagyon óvatos, pörgetős tekerés, kevés óvatos futásokkal, jumpokkal. A végére már nem is fájt a lábam, csak ha masszírozgattam a kérdéses területet. Így szerdán ünnepelve a szabimat a gyönyörű havas HHH-en egy óvatos, lassú kocorászást engedélyeztem. A lábam estére már megint jelezte, hogy neki nem esett jól, annak ellenére, hogy futás közben egyáltalán nem fájt. Csütörtökön egész délelőtt feküdtem, pihentettem a lábam, szinte alig fájt. Ebédfőzés, takarítás, némi házimunka következett, melynek a végére annyira megfájdult, hogy szinte rá sem tudtam állni. Megint nem tudtam kinyújtani, megint bedagadt az egész vádlim, és a kis görcsből jó nagy görcs lett. És a fájdalom csak erősődött. Természetesen az ágyban folytattam a napot fájdalom csillapítok társaságában és időpont egyeztetés a dokival. Reggel persze arra ébredtem, hogy alig fáj, kevébé duzzadt, stb. Nem tudom, hogy Ti is voltatok-e már így, de én mire elérek a dokihoz, szinte mindig elmúlik a fájdalom, megszünnek az addig elviselhetetlen panaszok. Én "fogorvos" állapotnak hívom, mert azt sokszor hallom mástól is, hogy mikor ott van a fogorvosi rendelőbe, akkor elmúllik az addigi fájdalom. Persze, gondolom ez pszichés dolog. Szóval, röntgen, majd ultrahang következett. Az eredmény nem túl biztató: egyrészt  a térdporcaim kopásnak indultak, másrészt a térdem hátsó hajlatában, feltételezhetően valami korábbi trauma hatására kialakult egy ciszta. Ez szépen növekedett, telve folyadékkal. Ez a ciszta-tömlő repedt meg feltehetően vasárnap, majd szakadt ki szerdán, amikor feláltam az iróasztalomtól. A kiömlő ....folyadék pedig szépen belecsorgott a vádlimba az izmok közé, ahol éppen helyett talált, ezért alakultak ki a "görcs-csomók", mert mint kiderült, volt vagy három.  Szerencsére szalag szakadás nincs, pedig elsőre arra tippelt a doki, de amikor megtalálta a cisztát, már egyértelmű volt. 

Így most hosszú időre sem futás sem spinning nem engedélyezett. Tilos a térdemet hajlítgatni, pihentetni kell. Meg kell várni, hogy a folyadék teljesen felszívodjon, hogy a ciszta, ill agyulladás elmúljon. Két hetente pedig kontroll, hogy mennyire tisztul, gyógyul. 

Hát ez van, szerencsére bójával és bukófurduló nélkül úszni lehet, majd szorgalmas halacska leszek. A lábamat igyekszem kimélni és türelemmel kivárni a teljes gyógyulást. Inkább most 1-2 hónap kihagyás, mint későnn 3-4, vagy az egész szezon. Szóval, nyiff-nyaff és nyirmi-nyirmi