I. Ironteam Triatlon Fesztivál, 2012.05.26-27., Orfű

Idén körülbelül fele annyit tudtam csak edzeni, mint az előző évben, de azért erősnek éreztem magam a verseny előtt, és úgy gondoltam, hogy tudok javítani az időmön. Ez volt az elsődleges célkitűzésem, de mivel hivatalosan is Országos Bajnokság volt az esemény, szerettem volna egy jó helyezést is elérni (az első 6-ba kerülni), de a dobogóról csak álmodtam, mert elég erősnek tűnt a mezőny.

7600 m úszás - 2:42:04 (Max pulzus:143 / Átlag pulzus: 123)

A tavalyitól eltérően 10 db. 760 méteres kört kellett teljesítenünk egy háromszög alakú pályán és mivel együtt rajtoltunk a sprint távval, így majdnem százan tettük meg az első kört. A víz elvileg 17 fok körül volt a parttól pár méterre, bentebb pedig még hidegebb lehetett. Ezen felül még volt egy kis szél is, ami épp elég volt ahhoz, hogy a pálya első szakaszán kellemes hullámokat kapjunk szembe, majd a középsőrészen oldalba, ami plusz nehézségeket okozott Nekem, de gondolom a többiek sem örültek neki. A rajtba visszavezető rész viszont legalább kellemes hátszeles volt (bár ezt annyira nem éreztem nagy segítségnek a vízben)

Nem volt konkrét tervem az úszóidőmet illetően, hisz tavaly is medencében kényelmesen leúsztam 2:30-on belül a távot, a versenyen pedig csak 2:50 körül sikerült, viszont szerettem volna 3 óránál már bringán ülni.

Lemel Ákossal megbeszéltem, hogy jön a lábvizemen, mert aggódott, hogy nem fogja jól látni a bójákat, de sajnos a sprintesek bevágtak elé nem sokkal a rajt után és így elveszített. Az első kör viszonylag gyorsan lement, mert sokan voltunk, a végén megálltam megnézni, hogy Ákos ott van-e mögöttem, de nem láttam sehol. Kicsit aggódtam miatta, de szerencsére jól láthatóak voltak a bóják, és - mint utóbb kiderült - Ő is jó időt tudott úszni elkavarás nélkül.

Minden páros kör végén álltam meg frissíteni (Mariann hozta lelkesen minden alkalommal amit kértem), a második után egy fél Snickerst és egy kis felvizezett Gatoradet. A negyedik körben értem utol először Földimet, Cserit (Cserepes Sándor), aki miatt szintén izgultam egy kicsit, mert tudtam, hogy nem az úszás a legerősebb száma (nála is alaptalan volt az aggodalmam). Váltottunk egy pár szót a vízben, aztán folytattuk utunkat. A negyedik kör végén egy kis Bounty és Gatorade volt a menü. Elég jó volt a részidőm, mert az óra ekkor 1:00:37-et mutatott. Ezt követte egy 16:12-es kör, így fél távnál 1:16:50 volt az időm. A következő kör is még jól sikerült (16:07), majd újabb fél Snickers és egy kis Gatorade következett, és ezután kezdtem el kicsit lassulni. A nyolcadik kör környékén ismét találkoztam Cserivel és itt már megnyugodtam felőle, mert bár már kicsit Ő is fázott, de jókedvűnek tűnt, és bőven szintidőn belül volt a részideje.

A hetedik és nyolcadik köröm 34:27 alatt volt meg, gyorsan frissítettem még egy Bountyval és a szokásos folyadékkal, aztán megkezdtem az utolsó két körömet a vízben. Átfáztam én is a végére, de próbáltam elterelni a gondolataimat, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mihez is hasonlíthatnám a vacogásomat majd ha kijövök a vízből, mert tavaly még fél órával később is dadogva beszéltem, annyira fáztam. Végül a „vacogok, mint kocsonya a centrifugában” lett a befutó.

Az utolsó két kör 34:39 lett, így 2:42:04-es idővel jöttem ki a vízből, és vettem az irányt a depó felé Apa kíséretében.

Depó 1 - 0:15:13

Meglepő volt számomra, hogy bár hidegebbnek éreztem a vizet, mint tavaly, mégsem vacogtam. Próbáltam gyorsan depózni, amiben nagy „segítségemre” volt Pantocsik Feri, majd Apa is, akik folyamatosan szekáltak amíg készülődtem, ami egy kicsit fel is paprikázott, de annyira nem vettem zokon. Összetalálkoztam másik Nyíregyházi Ironman barátommal Cycoval (Kovács Szilárd), aki 3. lett a sprint távon, majd másnap korosztályos magyar bajnoki bronzérmet szerzett középtávon is. Váltottam vele is pár szót, aztán irány a kerékpáros pálya és még 3 órán belül voltam!

360 km kerékpár - 14:20:07 (Max pulzus: 157 / Átlag pulzus: 125) - Nettó idő: 12:28:56

A tavaly már jól megismert pályán kellett ismét 58 kört tekerni, annyi eltéréssel, hogy az idén a tó nyugati oldalán fújt inkább szembe a szél, amit a dimbes-dombos részeken szerencsére annyira nem éreztem, viszont a keleti oldalon, ami viszonylag sík volt kaptunk egy kis hátszelet.

Próbáltam a tavalyihoz hasonlóan nem a teljes távval foglalkozni, hanem mindig csak néhány körre előre tekinteni, ezért 5 körönként terveztem kisebb-nagyobb megállásokat.

Ez kapásból az elején már borult is, mert a harmadik körben meg kellett állnom „megöntözni” a medvehagymákat, majd a tervezett ötödik körös megállásom után (az első körben elfogyasztott 3 szendvics után egy kis palacsintát és egy pohár húslevest vettem magamhoz) a gátnál azt vettem észre, hogy félig szétesett a nyereg mögötti kulacstartóm. Szerencsére a fél csavar megtartotta, így a frissítőpontomig kitartott, ahol megálltam és leszereltem. Felbosszantott ez is egy kicsit, mert azért szereztem be, hogy a harmadik kulacsomat ne a mezem hátsó zsebében kelljen végigvigyem, mint tavaly. Így viszont maradt újra ez a megoldás, mert kellett legalább három kulacs (víz, vizezett gatorade és sóoldat). Mindezek mellett a gyomrom is rendetlenkedett az első köröktől kezdve, ami szintén nyugtalanított.

Mindezek ellenére majdnem sikerült az első 5 kört 1 óra alatt teljesítenem (1:02:41), ahogy terveztem, sőt ha a megállásokat levesszük, akkor még jobb is lett. A második 5 kör már lassabbra sikerült (1:05:04), de ez is inkább a szerelésnek és a frissítésnek volt köszönhető. Ezt követően lassan kezdtem megnyugodni és csak a versenyre koncentrálni. A hasfájásom is enyhült, és összeálltam újra fejben is.

Szerencsére nem volt nagyon meleg, így a kulacsokat sem cseréltem olyan gyakran. Azért sem volt rá szükség, mert minden ötödik körben megittam egy pohár húslevest, ami nagyon jó energiaforrásnak bizonyult és könnyen fogyasztható is volt.

Általában előre megbeszéltük, hogy a következő kiállásnál mire lesz szükségem, és Mariann minden alkalommal lelkiismeretesen és pontosan hozta is azokat. Ha valami változtatást akartam, akkor Apa ott volt általában a pálya szélén és kikiabáltam Neki, hogy mire lenne még szükségem. Anya pedig a szálláson vigyázott Hannára és végezte a háttérmunkát (palacsintát sütött és segített Mariannak összekészíteni a következő adag frissítőmet). Nagyon sokat számított, hogy egy ilyen olajozottan működő csapat állt mögöttem. A tavaly már jól bevált frissítőpontot használta mindenki (a versenyközpont előtti dombtetőn - Fajankó elkeresztelte tavaly „Mont Orfű”-nek), így nem veszítettünk a lendületünkből, amikor lezúgtunk arról, bár a chipszőnyegen való áthaladás miatt kicsit óvatosabb voltam, főleg éjszaka.

A harmadik öt köröm 1:06:25 lett, majd egy kereken 1 órás öt kört mentem, így a terveimnek nagyjából megfelelően fejeztem be a huszadik kört és mentem ki az első hosszabb pihenőmre. Ha csak a nettó időmet nézzük, akkor kb. 31-es átlagot tekertem eddig.

Egy kicsit elidőztem odakint, megebédeltem (húsleves, főtt rizs és palacsinta volt a menü), és felvettem egy hosszú ujjú felsőt, mert fáztam.

Szűk 24 perc szünet után ott folytattam, ahol abbahagytam. A következő 5 kör 59:18 alatt volt meg, majd nem sokkal később jött a 29. kör, vagyis a bringa fele. Ekkor jártam 9:27:48-nál, vagyis a bringa első fele 6:30:31 alatt sikerült.

Lassan közeledtünk az este 8 órához, amikortól fel kellett kapcsolni a világítást a bringákon. Úgy terveztem, hogy ekkorra legalább 32 kört meg fogok tenni, és itt következhet egy újabb hosszabb pihenő. Sikerült ezt is megvalósítanom, és 32 befejezett bringakörrel, 10:06:42-es versenyidőnél 20 óra után 7 perccel ismét betértem a depóba, ahol az egész Csapatom várt. Hannának örültem a legjobban, de Ő is láthatóan boldog volt, hogy láthat, mert a rajt óta nem is találkoztunk.

Megvacsoráztam (húsleves, főtt rizs, palacsinta), és átöltöztem meleg ruhába (még a Vinnai Józsi barátomtól kapott kamáslit is felvettem biztos, ami biztos, mert éreztem, hogy hideg éjszakának nézünk elébe), közben pedig megpróbáltam átgondolni, hogy hogyan kellene felosztani a megmaradt 26 kört frissítés és pihenések szempontjából.

Jó éjszakát kívántam Hannának, és bő 39 perces pauza után újra a pályán voltam. Ekkorra szépen besötétedett, de szerencsére a verseny előtt a születésnapomra kaptam a tesómtól egy szuper lámpát, ami jóval erősebb volt a tavaly használt elsőlámpámnál, és ezzel nagyon jól tudtam haladni a korom sötét részeken is. Pontosabban csak haladhattam volna, mert a kora esti órákban elmebeteg emberkékből álló csoportok riogatták a versenyzőket, vagy egyesek kényelmesen sétálgattak az út közepén, mint a birkák, és akkor sem húzódtak lejjebb, amikor látták, hogy érkezünk. Miután majdnem beleszálltam egy ilyen „birkacsordába” kicsit visszább vettem a kevésbé jól belátható szakaszokon.

A világosban átlagban 12 perc alatt megtett köreim 14 percesre lassultak, köszönhetően a sötétnek és ezeknek a nem várt körülményeknek, és természetesen annak is, hogy fáradtam.

13:46:14 óta mentem, amikor befejeztem a 45. kört. Ekkor újabb depós kiállás következett, bár utólag megbántam, mert annak ellenére, hogy most „csak” kb. 16 percet voltam kint eléggé kihűltem, és nehezen melegedtem vissza.

Nem tudtam, hogy a fáradtság miatt látok egyre kevesebbet, vagy a lámpám aksija kezd lemerülni, de két kör erejéig talán Fodor Gabi mögött mentem néhány méterrel, akinek olyan király volt a világítása, hogy 10 méterrel mögötte tekerve is tökéletesen láttam mindent. Sajnos utána megállt frissíteni és így újra magamra maradtam.

Nehezen akartak eltelni a körök, de csak elérkeztem az ötvenedikhez, ahol újra megálltam frissíteni (de most csak a dombtetőn), és úgy döntöttem, akárcsak tavaly, most is megpróbálom az utolsó 8 kört megállás nélkül letolni. Kicseréltem a lámpa aksiját új elemekre, és újra tökéletesen láttam mindent (hogy ezt miért nem tettem meg hamarabb?).

Az utolsó körben utolért Ákos, és mivel Neki is ez volt az utolsó végül majdnem egyszerre szálltunk le a bringáról.

17 óra 17 perc 24 másodpercet mutatott ekkor az órám, vagyis a bruttó kerékpáros időm 14:20:07 lett.

Ekkorra már csak Mariann tartotta a frontot, mert Apa is megfáradt, és elaludt a szálláson, így Mariann egyedül várt a depóban.

Depó 2 - 1:01:25

Mivel nem volt zuhanyzási lehetőség a versenyközpontban és a szállásunk az út másik oldalán volt, felmentem, hogy vegyek egy forró zuhanyt, és átvegyem a futócuccom. Elég rosszul éreztem magam, rázott a hideg, és hányingerem is volt, de ezt inkább nem mertem mondani Mariannak, mert nem akartam, hogy még jobban aggódjon. Nagyon jól esett a zuhany, de nem sok kedvem volt kijönni alóla, mert akkor újra rázott a hideg. Nagy nehezen kijöttem, és szép lassan elkezdtem felvenni a futócuccom, bár nagyon csábított az ágy. Viszont azt tudtam, hogy ha lefekszem aludni, akkor nem fogok tudni felkelni egykönnyen. ezért inkább megpróbáltam erőt venni magamon, amiben nagy segítségemre volt, hogy a „csendes” készülődésemnek köszönhetően felkelt Hanna és ahogy meglátott rögtön rám is mosolygott.

Ez adta meg a végsőlökést ahhoz, hogy folytassam. Mariann kikísért még a futópályára, de az elsőköröm után Ő is visszament a szállásra pihenni egy kicsit.

84,39 km futás - 10:26:47 (Max pulzus: 161 / Átlag pulzus: 131)

A futópálya sem módosult sokat a tavalyihoz képest, csak a két fordító került egy kicsit odébb, és a tavalyi 52 körhöz képest most „csak” 50, egyenként 1688 méteres kört kellett megtennünk a sétányon. Annyi kellemetlensége volt a pályának, hogy a versenyközpont és a sétány között át kellett futnunk egy pár méteres köves szakaszon, ami sokszor nem esett túl jól a fáradt lábaimnak.

Negyed 5 elmúlt, mire leértem, ráadásul a chipemet fennhagytam a szálláson, így bemelegítésképp visszakocogtam érte. Mivel a bringát nem toltam be a depóba, amikor befejeztem a tekerést, gyalogosan kellett bejárnom ezt az utat, és csak utána kezdhettem meg a futást.

Kicsit túlöltöztem, mert két rövid ujjú póló mellett egy vékony és egy vastag hosszú ujjút is felvettem, de a vastagot rögtön az első kör után le is dobtam, mert hamar melegem lett. Nem sokkal később a vékonyabbtól is megszabadultam, mert egyre melegebb lett.

Nem foglalkoztam a futás elejéig a helyezésemmel, csak az időt figyeltem, és a tavalyi eredményemen szerettem volna javítani. Azt sejtettem, hogy nem állhatok rossz helyen, mert a vízből harmadiknak jöttem ki, és a bringán sem sokan előztek meg, csak Juhász Peti suhant el mellettem jó párszor (de Ő már sajnos feladta a versenyt, mire elkezdtem futni), és Vakhal Noorbyt láttam még néhányszor, de csak amikor épp frissítettem. Kiderült, hogy a 4. helyen kezdtem meg a futást, és mivel szegény Ákos a térdproblémája miatt nem nagyon tudott futni, és nem is volt túl messze tőlem, csak idő kérdése volt, hogy mikor érem utol, vagyis nagy esélyem volt a harmadik hely megszerzésére.

Azért szurkoltam ezek után, hogy minél később kezdjék meg a mögöttem jövők a futást, de a második köröm végén már pályán volt Herbák Gergő és Fodor Gabi is. Innentől kezdve már nem az idővel foglalkoztam, hanem a két mögöttem jövőt figyeltem, hogy ne kerüljenek két körnél közelebb hozzám.

Nagyon bekezdtünk az elején mindhárman, mert kb. egyforma tempót mentünk, és az én első öt köröm 52 perc 29 másodperces lett. A harmadik kör környékén utolértük egymást Gergővel, és váltottunk pár szót. Mondta, hogy eléggé fáradtnak érzi magát, de úgy látja Gabi arcán, hogy Ő is eléggé kimerült, viszont én frissnek tűnök. Én nem igazán így éreztem, de azért kicsit feldobott, hogy így látta.

Nem sokkal később ki is állt Gergő egy kicsit (mint utóbb kiderült aludt egy bő fél órát), Gabi és én viszont róttuk tovább a köröket kb. azonos tempóban.

A második 5 kör 59:34 alatt volt meg, ami megfelelt az előzetes terveimnek is, mert 10 órás futást szerettem volna viszonylag egyenletes tempóban.

A 10. és 15. kör közötti 5 kör még majdnem 1 órás volt (1:01:53) és ezután kicsit meg is nyugodtam, mert Gabival szemben 3 körre, Gergővel pedig kb. 7-re nőtt az előnyöm, és már kezdtem magam beleélni, hogy meglesz a 3. hely (nagyon korai volt).

Szép lassan megérkezett mindenki a futópályára, így egyre többször tartottam kis beszélgetős szünetet, amikor épp utolértem egy ismerőst, de bárki jött velem szembe mindig próbáltam legalább egy hajrával buzdítani, ahogy korábban a bringán is tettem.

A 15. és 30. kör közötti 3×5 kör részidejei: 1:13:17, 1:08:27 és 1:14:07, vagyis átlagosan 2 perc 48 másodpercet lassultam körönként ebben a 15 körben az előző 15-höz képest. Pedig mindig csak annyira álltam meg, amíg a frissítőnél megettem egy-két kekszet, vagy banánt és megittam egy pohár vizet vagy kólát.

A 27. kör végén megálltam egy pohár húslevesre, majd két körrel később elérkezettnek láttam az időt, hogy egy kis Red Bullt is megigyak, természetesen vízzel hígítva.

A 31. körre Gabi is és Gergő is 2 körön belülre került hozzám képest. Gergő megállíthatatlannak tűnt, iszonyatos tempót ment, 3-4 körönként lekörözött, így a harmadik helynek kezdtem búcsút inteni, viszont a negyediket is nagyon nehezen megszerezhetőnek éreztem ekkor, mert Gabi is sokkal frissebbnek tűnt nálam és Ő is egyre csak közeledett

Számomra a fordulatot az hozta, hogy ismét utolértem Ákost, aki arra buzdított, hogy próbáljunk meg ritmust váltani, és futni egy kicsit együtt. Így is tettünk, két kört jött velem futva a fájós térdeivel (Ezúton is nagyon köszönöm Neki!), majd egyedül folytattam tovább. Gabival szemben hamar sikerült újra két kör fölé tornásznom a különbséget, és Gergővel szemben is stagnálni látszott a korábban drasztikusan csökkenő előnyöm. Nyomtam neki, ahogy bírtam, bár nem tudom, hogy honnét volt még erőm, de azt hiszem, hogy inkább a szívem vitt előre. Nagyon szerettem volna ezt a harmadik helyet, mert a tízedik kör környékén már elképzeltem magamat Hannával a célegyenesben, majd a dobogón, és igazán megható pillanatoknak tűntek számomra, és szerettem volna, ha így is történik majd.

Nagyon sokan adtak még plusz erőt a pályán és a pálya szélén egyaránt, a családomon kívül (akik a futás felétől ismét velem voltak) a pályáról Ákos, Cseri, Kornél, Miki és Jani, a pálya széléről pedig a Buda Fitnesses szurkolótábor, Pantocsik Feri, Cseri családja, Cyco és sok ismeretlen is.

Sikerült fejben is újra összeszednem magam, bár nehezen hittem el, hogy fel tudom venni a versenyt Gergővel, ezért eleinte csak azt szerettem volna, hogy minél később dolgozza le a hátrányát, és ha ez megtörtént, akkor még egy utolsó nagy hajrával megpróbáltam volna felvenni a tempóját, hátha tudok vele menni a célig. Ez olyannyira jól sikerült, hogy újra két kör fölé nőtt a különbség.

A 30. kör után sikerült egy 57:57-es, majd egy 52:57-es 5 kört produkálnom, miközben a 40. körömben Vakhal Noorby célba ért.

Nagyon meleg volt, viszont annyira sem akartam megállni, hogy a hosszú futónadrágomat átvegyem. A frissítőnél is amilyen gyorsan csak tudtam magamba öntöttem egy pohár izót, 1-2 pohár vizet, és 1-et a fejemre is hűtésképpen, aztán mentem dolgomra.

Nagyon szívósan, majdnem azonos tempóban mentünk Gergővel. Még 10 kör volt hátra, és a különbség még mindig több mint két kör volt. Nem nyugodhattam meg, mert annak ellenére, hogy sokan mondták, hogy teljesen elfáradt, én is a végét jártam.

Hanna azonban úgy tűnt, hogy teljesen megnyugodott, mert a versenyközpont zajától egyáltalán nem zavartatva édesen aludt.

Gabival szemben én is nyugodt voltam, mert legalább 4 körrel vezettem előtte, és úgy éreztem, hogy ezt már nem hozhatja be.

Szerettem volna a 46. körig tartani legalább a két kört, ezért próbáltam volna még egy kicsit rákapcsolni, de most már tényleg nem bírtam gyorsabban futni. Viszont szerencsémre Gergő se bírt már ritmust váltani, és a különbség lassan, de kezdett inkább a 3 kör közelébe nőni. Minden körben megjegyeztem, hogy hol találkozunk, és ehhez képest a következőben meg tudtam állapítani, hogy ki mennyit hozott a másikon.

Ez az 5 köröm kicsit lassabb lett az előző 5-höz képest (57:26).

A 46. körömben jártam, amikor dr. Tímár András is beért a 2. helyen.

A 47. körben már úgy éreztem, hogy ha nem ájulok el (amitől nem álltam túl messze), akkor enyém a bronzérem. Ekkor nagy segítség volt számomra, hogy Mariann elkísért egy kör erejéig, így gyorsabban is telt az idő. A következőt ismét egyedül tettem meg, majd újra jött velem Mariann egyet, és bár eléggé visszalassultam, mégsem csökkent a különbség. A versenyközpontba visszaérve a fordítónál megkaptam Apától a magyar zászlót, és elindultam az utolsó körömre.

Fazekas Jani kísért el egy darabig, és még a zászlót is megkötötte nekem, mert le akart csúszni a rúdról. Felemelőérzés volt, ahogy gratulált mindenki, aki még pályán volt (az ultrások mellett számos középtávos is). Győztesnek éreztem magam a többiek reakciói alapján. Nagy taps fogadott a versenyközpontba visszaérve is, a célegyenesbe fordulva Anya és Apa várt Hannával (Mariann célfotót készített), akit gyorsan ölbe vettem, a másik kezemben a zászlót vittem, és így futottunk be (az utolsó 5 kör 1:08:40 lett).

Leírhatatlanul boldog voltam. Zsocza fogadott minket, megkaptam a Finisheres pólót (ami nagyon igényesre és szépre sikerült), majd megölelgettem a család többi tagját is, és összeálltunk egy közös fotóra.

A nehézségek ellenére Zsoczáék ismét kitettek magukért, és egy nagyon jó hangulatú versenyt hoztak tető alá ebben a csodálatos környezetben. Köszönet ezért az összes szervezőnek!

Ezúton is szeretném még megköszönni mindenkinek, aki bármiféle segítséget nyújtott abban, hogy újra elindulhassak ezen a versenyen. Elsősorban a Családomnak, akik nagyban részesei voltak ennek az eredménynek, a barátaimnak, akik végig izgultak és szurkoltak nekem, továbbá azoknak, akik anyagilag is hozzájárultak ehhez.

Köszönet a Vinnai ékszerboltnak, a Nyíregyházi Kosárlabdát Szeretők Egyesületének és a kosárcsapatomnak, a Pizza Maffiának, a Profi Bringa Bt.-nek, a Korányi utcai Szivacskereskedésnek a pólók felmatricázásáért, a Blue-Comp Net Kft.-nek, a John Bull Korona Pubnak, a Korona Hotelnek és a Hell Music X-Cafénak.

Külön köszönet Vinnai Józsinak a többszöri önzetlen segítségéért, Vinnai Zsoltinak a bringám karbantartásáért, Kántor Csabinak az izmaim karbantartásáért és Hegedűs Ferencnek az úszóedzések megkönnyítéséért.