Egy év futás a Föld körül - részletek egy különleges futós blogból 2. rész

Bozót | 2012-12-04  | 5 hozzászólás

• cimkék:
• futás, 
• utazás, 
• etiópia, 
• blog, 
• bemelegítés 

Tweet

Becky útja – rövid olasz kitérő után – Afrikába, azon belül is Etiópiába vezetett. A Yaya Village nevű „edzőkomplexumban” tartózkodik két hónapig, amely tulajdonképpen egy magaslati nemzetközi edzőtábor (2700m tengerszint felett) és szálláshely, 1km-es (földes) futópályával, rengeteg terep futóútvonallal, konferenciateremmel, szaunával, edzőteremmel, sportpályákkal.

A „falu” otthont ad a Yaya Girls programnak is, amely a nők egyenjogúságáért küzd a sport eszközeivel. Egy etióp származású üzletember, Joseph Kibur úgy döntött, szülőhazájában kamatoztatja tudását és Haile Gebreselassie támogatásával létrehozta ezt a programot, amely ugyan még kezdeti stádiumban van, de sok tehetséges fiatal lánynak nyújt egyedülálló lehetőséget. A kijelölt versenyeken jól teljesítő lányok jelentkezhetnek a programba, amelynek keretében a Yaya faluban lakhatnak és szakértő segítséggel edzhetnek, ösztöndíjat kapnak. A falu 65 környékbelinek biztosít munkalehetőséget, valamint a pályákat szabadon használhatják a helyi fiatalok edzésekre.

Idézzünk ismét Becky blogjából:

Terepfutás Etiópiában…

Az első közös edzés előtt nagyon izgatottan vártam, hogy – a nyelvi nehézségek ellenére – pár szóban megismerhessem újdonsült barátaimat. Ám legnagyobb meglepetésemre azonnal bevetettük magunkat az erdőbe, libasorban, ami nem a legmegfelelőbb helyzet az ismerkedős csevejhez.

Hamar rájöttem, hogy jó okkal futnak így, ugyanis az erdő amiben futottunk igen sűrű, tele van cserjékkel, gyökerekkel, gödrökkel, sziklákkal és az élen haladó feladata eldönteni, hogyan küzdjük le ezeket az akadályokat. Az útvonal mindig kanyargós, kiszámíthatatlan és mintha szándékosan elkerülnék a néhány könnyű ösvényt ott is ahol egyébként van.  Mindenki pontosan követi az elsőt és figyelmeztetik a mögöttük jövőket az akadályokra, oldalra kitartott kézzel vagy egy rövid csettintéssel és ujjukkal mutatva. Vagy olykor konkrét kijelentéssel, például, hogy túl sok a majom arrafelé a rendes futáshoz…. Joseph elmondta, hogy ez a technikás erdei terep a titka az etióp sikereknek mezei futásban és a taktikai jellegű futószámokban. Hiszek neki. Csupán néhány itteni edzés után máris biztos vagyok benne, hogy sokat fejlődött a technikám.

Az etiópiai edzések másik érdekes aspektusa a bemelegítés és a levezetés. Minden futás után és gyakran a keményebb edzések előtt, lazító jelegű gyakorlatsorokat végeznek, sok karlendítéssel és törzscsavarással. Már annyira hozzászoktam a szökdelésekhez, magas térd- és sarokemeléshez és hasonlókhoz, hogy érdekes és újszerű azt látni, hogy ilyen jó futók egészen más technikákkal érik el ugyanazt a célt, vagyis hogy az izmaik bemelegedett és laza állapotban legyenek. Íme egy rövid videó a kedvenc gyakorlataikról:

Végül pedig, ha valaha is Etiópiában futsz, van egy kifejezés amit minden bizonnyal hallasz majd: „Aizoh!” (férfiaknak) / „Aizosh!” (nőknek). Olyasmit jelent, hogy tarts ki, légy erős, és gyakran használják bíztatásul, vagy éppen kérdés jelleggel, ha valaki megbotlik vagy elesett. Talán nem kell mondanom, hogy nagyon is gyakran hallottam ezt a kifejezést az elmúlt hét alatt és igazán sikerként könyvelem el ha végre megcsinálok egy edzést anélkül, hogy ellenőrizniük kelljen, rendben vagyok-e. Hozzátenném viszont, hogy eddig csak egyszer estem el, de Meseret és Derartu (két ösztöndíjas lány a faluból) azonnal odaugrott, hogy segítsen és el sem engedtek amíg meg nem győztem őket, hogy semmi bajom. Banchi bekötözött amikor visszaértünk és – hidd el Anya - csak kissé szégyelltem magam, hogy otthon azt mondtam, az elsősegély csomag ciki  (azt azért nem bántam, hogy nem hoztam könyökvédőket, sztetoszkópot és összecsukható mankókat amit be akartál csempészni a bőröndömbe)

Forrás: beckyrunsaway.wordpress.com