Atlétika - maratonnal ünnepli 80. születésnapját Kiss György

A futás lényege, hogy nem mi futunk, hanem az út visz minket - vallja Kiss György, akit immár 60 éve "visz az út" versenyről versenyre. A következő úti cél pedig a 30. SPAR Budapest Maraton®.

Az október 7-én 80. születésnapját ünneplő Gyuri bácsi legidősebb maratonistaként áll rajthoz, hogy újból lefussa a 42 km-t.

- Mikor kezdődött a futás iránti szerelem?

- Már 60 éve és azóta is töretlenül tart. 1955-ben kezdtem el atletizálni, akkor ismerkedtem meg komolyabban a futással. Természetesen a sport azelőtt is szerves része volt az életemnek, kézilabdáztam és bokszoltam, de a látásom romlása illetve a szemüvegem miatt ezeket abba kellett hagynom, viszont a futásban kiteljesedtem, mondhatni a véremben van.

-Akárcsak a versenyzés. Milyen volt az első maraton?

- 1958-ban futottam először és azóta is folyamatosan. Kiszámolni sem tudom, hogy hány ma ratonon vettem részt. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy az eddigi eredményeim között 2:50 körüli idő volt az egyéni legjobbam 42 km-en, amivel lényegében befutottam a "profik" mezőnyébe.

- Itthon megszámolhatatlanul sok maratonon értél célba. Más országban is megvolt a 42 kilométer?

- Szerencsére elmondhatom, hogy külföldön is próbára tehettem magam. A legfrissebb élményem 2007-ből van, amikor Torontóban meglátogattam a kint élő rokonokat, és ha már ott voltam, indultam is. Egyúttal így kívántam köszöntet mondani, hogy Kanada befogadta a testvéremet. De nemcsak ezért volt hatalmas élmény, hanem azért is mert az utolsó pár méterre a feleségem, - aki addig a kordon mellől szurkolt - bejött hozzám és együtt futottunk át a célvonalon.

- Hány éve szurkol a feleséged?

- 59 éve. Azóta vagyunk házasok és tartunk ki egymás mellett. Régebben ő is futott, így tudja, milyen szenvedélyesen lehet szeretni ezt a sportot, még ha néha nehezen is érti, hogy szakadó esőben miért húzok futócipőt, de erre azt szoktam mondani, hiába a rossz idő, amíg nem lőnek, lehet menni edzeni.

- A családból valaki örökölte még a futómániát?

- A lányom. Vele szoktam róni a kilométeret, legutóbb Dunakeszitől Vácig sikerült együtt futnunk, de már a Balatont is körbefutottuk párszor, most pedig ő is indul a vasárnapi versenyen. Ez lesz a harmadik maratonja. Nekem pedig hatalmas boldogság, hogy együtt hódolhatunk a szenvedélyünknek, és ha majd idővel a kis dédunokáim is csatlakoznának, az még nagyobb öröm lenne.

A beszélgetést itt olvashatod tovább.

Forrás és kép: futanet.hu