Őszi futócipő teszt: Adidas Adizero Pro

pen | 2008-11-17  | 1 hozzászólás

• cimkék:
• Adidas Adizero Pro, 
• futócipő, 
• adidas, 
• teszt 

Tweet

Az Adidas Adizero Pro egy könnyű versenycipő, melyet rob tesztelt. A cipő a versenyeken jól teljesített, rob dobogóra is állt vele és idei legjobbját is sikerült megfutnia félmaratonon. Elsősorban elit futónak ajánlja tesztelőnk az Adizero Pro-t.

A cipő és tesztelőjének adatai:
Modell: Adidas adizero pro
Típus: Könnyű versenycipő
Méret: 41.5
Súly: 226.8 g!!!
Edzések száma: 5 edzés, 3 verseny
Megtett km: 119
Tesztelő: 182 cm, 70 kg



Nagyon örültem, amikor megkaptam a cipőt, bár először azt hittem, hogy a futár lenyúlta a tartalmát, és csak az üres dobozt vettem át, annyira könnyű volt. :-) Gyorsan ki is bontottam, de megvolt a cipő.
Magamról: 8 év kihagyás után, 2007 decemberében kezdtem újra futni. Tudtam, hogy régi formámat idén nem érem el, de azért voltak jó futásaim. Ebben nagymértékben segített a cipő: egy félmaratonon sikerült átlagban 4'00"-en belüli ezreket futni, egy hosszabb, 37 km-es versenyt pedig megnyertem.

Technikai adatok:
A gyártó ajánlata: Könnyű versenycipő, 5 kilométertől a maratoni távig. Maratoni távot ugyan nem, de 37 km-t futottam a cipővel, és tényleg semmi gondom nem volt.

Legjellemzőbb technológiai tulajdonságok:
- adiPRENE®+ párnázás az elülső talprészen
- adiWEAR külső talpanyag biztosítja a tartósságot
- talpközép Torsion® biztosítja a stabilitást
- gyöngyvászon, átszellőző felsőrész
- a láb elcsúszását megakadályozó speciális bélésanyag
- respoEVA talpbetét segíti a hatékony talajfogást
- rugalmas középtalp anyag segíti a gyors átgördülést


1. teszt: 15 km futás betonon, 1.1 km-es pálya
Tudtam, hogy hosszú edzés lesz, de bevállaltam. Kicsit nehezen jött fel a cipő, bár a hossza tökéletes, a gond azzal lehet, hogy egy kicsit széles a lábfejem. Szoros volt, mindegy, tágul majd, gondoltam. Attól nagyon féltem, hogy egy hosszú, betonon való futást nagyon meg fogok érezni, mert hát legyünk őszinték, milyen csillapítást várhatunk ekkora súlytól? Tudjuk, hogy nem ez volt a legfontosabb szempont a tervezésnél.
Kíváncsi voltam, hogy mekkora az a leghosszabb távolság, amit gond nélkül, aszfalton le lehet futni.



A mai edzés 1,1 km-es pályán a következő volt: Két kör bemelegítés, nyújtás, 6 repülő! 4, 3, 2, 1 kör fokozatosan gyorsulva, 1 kör levezetés.
A bemelegítésnél kicsit fura volt, hogy ennyire lehet érezni a kinti hőmérsékletet, hihetetlen módon szellőzik a gyöngyvászon felsőrész. A repülőket jól megpörgettem, és a résztávok is simán mentek. A sarokcsontom nem fájt, másnap sem. Csillapítás 5-ös.
Vízhólyagom nem lett, de a két hüvelykujjam napokig fájt, nyomásra érzékeny volt. Ez azért lehetett, mert nem volt teljesen levágva a körmöm, de hangsúlyoznám, hogy egy másik cipőben pl. a Nike air+-ban semmi bajom nem lett volna. Erre vigyázni kell, mivel ez a cipő teljesen és kimondottan szorosan idomul a lábra.


2. teszt: 12 km futás betonon, 1.1 km-es pálya
Egyre gyorsabb köröket kellett futni, jól ment. Jól összeszoktunk. A cipő stabil, és elég rugalmas. A talp kiképzése hihetetlen módon segíti az elrugaszkodást..


3. teszt: Várpalota félmaraton verseny, 1h23'45"
Végre versenyen is kipróbálhattam az új cipőt, jó időt mentem, az idei legjobbat. :-)
Végig egyenletes tempóban sikerült nyomni, ennek örülök! Az első kilométernél, volt előttem úgy 20-30 méterre egy jó 10 fős kis csapat, gondoltam, ha őket nem érem most utol, akkor futhatok egyedül. Összeszedtem magam, és nyomtam egy kis résztávot, utolértem, és pár perc után le is hagytam őket. Megint egyedül voltam, de nem sokáig. Úgy 3-4 km után, valaki egyre jobban lihegett mögöttem, a távolság közöttünk csak nem akart csökkeni. Megálltam, megvártam, és mondtam, hogy menjünk együtt, úgy könnyebb. Így is tettünk egészen kb. 19.9 km-ig. Az út során többször szóltam futótársamhoz, de csak nem válaszolt. Csak futott. Ja persze, futóverseny, minek beszélgetni. Okés. 19-nél már nagyon vártam a verseny végét, a cipő egyébként csak nem akart nyomni, nem dörzsölte ki a lábam, nem lett vízhólyagom, semmi. Pedig toltam neki rendesen. Szóval sikerült a legkisebb sérülés nélkül lefutni egy félmaratont betonon.
Simán bevállalható!
A célban megköszöntem futótársamnak a segítséget, és gondoltam beszélünk egy jót, de csak annyit mondott, hogy „Good tempo! Good tempo!" Hát igen, ez is nemzetközi verseny lett. Az ebéd finom volt, a bor ízletes, az idő tökéletes.


4. teszt: 8 km 400 m-es futópályán
2,5 km bemelegítés, nyújtás, 6 repülő, 7x600 m 2'30"-re, 1 km levezetés. A beton után nem is vártam semmilyen problémát a cipőtől. Nem is volt. Résztávos edzésekre is kiváló.
Ha megszokjuk a résztávos edzéseket a könnyű cipővel, akkor versenyen is csak ilyenben érdemes futni. A legjobb kombináció szerintem az, ha csak versenyen vesszük elő az ilyen versenycipőket, hiszen a súlyra való törekvés miatt nem lehetett olyan jó csillapítással felruházni a cipőt, és ez valószínűleg csak hosszú távon bosszulja meg magát.




5. teszt: 550 m-es salak pályán 10.5 km
A cipő optimális tapadást nyújt a salakon is. Próbáltam a repülők során minél gyorsabban felgyorsulni, megállni, hirtelen megfordulni. Gyors irányváltásoknál figyeltem a cipő stabilitását. Nem volt semmi probléma. Nem nyom, nem dörzsöl, nem csúszkál a lábam. Tökéletesen használható salakon is.


6. teszt: 6 km terepfutás - adjunk neki!
Na, gondoltam, itt megtöröm a cipő lendületét, hiszen a hortobágyihoz hasonló buckás terepen próbáltam ki a cipőt, csak itt szintkülönbség is volt. Nem terveztem hosszú futást, mert nem akartam megsérülni, és a másnapi verseny előtt sem szerettem volna kifárasztani magam.
Meglepődtem, mert terepen is jól vizsgázott a cipő: bokámat sem kímélve választottam útvonalat, de meglepően stabilan tartotta a lábamat.




7. teszt: Kis-Balaton kör futóverseny betonon 37 km
Annak ellenére, hogy a gyártó szerint akár maratoni futásra is használhatjuk a cipőt, edzőm és barátaim nem javasolják ezt a könnyű versenycipőt félmaratonnál hosszabb távolságra.
Én mégis úgy döntöttem, kipróbálom, és akkor már miért ne pont egy versenyen? Egy barátommal találkoztam a rajtnál, aki szintén a hosszú távot választotta, gondoltam elfutok vele, amíg bírok, ha végig nem is, hiszen ő legutóbb 2h56'es maratont futott.
Az elején kicsit lassan kezdtünk, de a aztán a 4'20"-as tempót stabilan tartottuk. Cipő rendben, lábam rendben. Kb. 18-nál szólt nekem a barátom, hogy gyorsítana, pont egy emelkedő alján, jól van - gondoltam - menjél csak. Aztán csak nem maradtam le, sőt, 21 km után becsúszott pár 4' alatti km is. 30 felett kezdtem fáradni, de gondoltam, ha már idáig kibírtam, addig megyek vele, amíg tudok. Ő is fáradt volt, nyugtatott, láttam is rajta, hogy jól jön neki a segítség. Tulajdonképpen végig felváltva vezettünk. Az utolsó két kilométer nagyon nehéz volt, de végignyomtuk. Átlagban 4'14"-es tempót diktáltunk.



Sérülés? Vízhólyag? Sarokcsont fájdalom? Nem, nem és nem! Semmi az égvilágon. Igaz, nekem nem is szokott lenni. A következő napokban az izomlázon kívül semmi más probléma nem jelentkezett. Szóval bátran használjuk hosszabb távon is.


8. teszt: 3H terepfutóverseny, 9 km, 200 m szintkülönbséggel - 36'23"
Még egy versenyt megvártam a teszt küldése előtt, így már hegyi futóversenyen is kipróbáltam a cipőt, ahol 3. lettem. 45"-et javítottam a nyári fordulóhoz képest, pedig fáradt voltam. Így a 3H történetében a 3. legjobb futóidővel is büszkélkedhet a cipő
Az első 5'30"-ben csak felfelé kellett futni, méghozzá a csúnya jelzőkkel illethető fajtán. Élveztem a cipő könnyű súlyát. Aztán jött egy hosszú, de kanyargós sík rész, egyenetlen talajon. Stabilan tartotta a lábamat a cipő.
A reptérnél bokát nem kímélő terep volt, és itt bizony oda kellett figyelni, hogy hova lép az ember. Száguldottam és élveztem a gyorsaságot. Persze csak a következő emelkedőig A célban én is meglepődtem, hogy jobbat futottam, mint legutóbb. Hát igen..., a cipő!

A 8 tesztfutást figyelembe véve, tapasztalatom szerint 2-3% gyorsulás köszönhető a cipőnek.

Értékelés:
- Csillapítás (8) A cipő csillapítása átlagosnak tekinthető, ne várjunk sokat tőle, de azért nem rossz! Igaz, nem is ez a szempont az első. Két hét alatt semmi problámám nem akadt, de tény, hogy én csak egy kiadós vacsora után érem el a 70 kg-os testsúlyt. Egy-egy hosszabb versenyt nyugodtan vállaljunk be, és fussuk meg életünk legjobbját!
- Rugalmasság (9) Főképp elrugaszkodáskor érezhető, milyen jó munkát végeztek a szakemberek.
- Stabilitás (9) Rosszabbra számítottam. Bevállaltam pár terepfutást, ami azt jelentette, hogy az út köves, füves és vízmosta barázdákból állt. Teljesen rásimul a lábra, ami egy kicsit kényelmetlen, ennek ellenére a stabilitása jó.
- Kényelem (7) Nem ezért kell szeretni ezt a cipőt. Igaz, rosszabb is lehetne. Megszokni nem nagyon lehet, célszerűen csak versenyekre kellene felhúzni. Így, ha valaki úgy dönt, hogy megvásárol egy ilyen cipőt, akkor a bolti próbánál nagyon figyeljen oda, hogy elsőre mennyire kényelmes, mert az akkori érzés nem sokat fog változni, hiába tesszük bele a kilométereket. Azért elegendően párnázott.
- Tartósság (8) Érdekes, hogy a sarok első része elég rendesen megkopott, igaz, ez csak elrugaszkodáskor számít, a stabilitást nem befolyásolja. Hallottunk már olyan cipőkről, amit csak egy versenyre készítenek, na ettől azért ne féljünk, 20-25 verseny (400-450 km) biztosan bevállalható.
- Design (10) Ez a szempont a legkevésbé fontos egy ilyen cipőnél, de azért nem hanyagolták el ezt a kérdést sem. Igen, jól néz ki a cipő.

A tesztelt modell legjobb tulajdonsága: Súly. Életünk legjobbját ilyen cipőben akarjuk megfutni.
A tesztelt modell legrosszabb tulajdonsága: Csillapítás.
Kinek ajánlom? Elit futóknak ajánlom a cipőt, de azoknak nagyon. Véleményem szerint 75-80 kg testsúly felett már nem szabad használni félmaratonnál hosszabb távon.
Vennék ilyen cipőt magamnak? Ha komolyabbam űzném a futást, akkor mindenképpen. Az a pár perc, amit a cipő segítségével el lehet érni, nekem nem számít. Az elit futóknak biztosan.