Idős korban is érdemes elkezdeni a futást, úszást, kerékpározást

pen | 2012-05-07  | 15 hozzászólás

• cimkék:
• futás, 
• korcsoportos, 
• szenior, 
• veterán, 
• edzés, 
• triatlon, 
• kerékpár, 
• úszás, 
• egészség 

Tweet

Az egészség sokáig megőrizhető, az öregedés folyamatai lelassíthatók a mindennapi sportolás segítségével. A kutatások azt bizonyítják, hogy a civilizációnak szinte minden betegségét is - az elhízástól az infarktuson át a szélütésig - megelőzhetik azok, akik a sportos életmódot választják. Sőt az immunrendszert jó állapotban tartó testmozgás még a rákbetegség kockázatát is csökkentheti. Ezt az életmódot akár negyven-ötven éven felül sem késő elkezdeni: az időskori testnevelés vizsgálatát tette szakdolgozata témájává Kocsár László triatlon szakedző, maga is többszörös szenior magyar bajnok.

1995-1999 közötti vizsgálódásának tárgyául 40-60 éves sportolókat választott, akik korábban nem sportoltak, vagy nem a - szív- és érrendszert támogató - hosszú távú, az oxigénellátást egyensúlyban tartó aerob sportmozgásokat (futás, úszás, kerékpározás) végezték. Átlagéletkoruk a vizsgálatkor 46,7 év volt. A vizsgálati csoport minden egyes tagja ma is kiváló egészségnek örvend.

Ezt a tényt azzal kell összehasonlítani, hogy a magyar népesség igencsak meg van verve a civilizációs betegségek rizikófaktoraival. A koleszterindús táplálkozás és a mozgásszegény életmód miatt 20 százaléka magas vérnyomásban szenved, 35 százaléka dohányzik, 12 százaléka alkoholista (önbevallás szerint, tehát valószínűleg alábecsülve). Ráadásul az ugyanekkor készült felmérés szerint a 15-64 év közötti lakosság 80 százaléka az egészségi állapotát megfelelőnek tartotta.

A testnevelési főiskolai diplomamunkában szereplő csoport ennél tudatosabbnak bizonyult az egészségét illetően. A megkérdezettek fele az elhízás elkerülése érdekében kezdett aktív vagy a korábbinál aktívabb testmozgásba. Egyharmaduk a csendes gyilkos, a magas vérnyomás miatt választott hosszú távú, az oxigénellátást egyensúlyban tartó (aerob) sportfajtákat. De volt olyan a mintában, aki korábban koszorúér-szűkületben, alkoholizmusban, gyomorvérzésben szenvedett, illetve napi másfél csomag cigarettát szívott. Mások egyszerűen csak rossz közérzetre, depresszióra panaszkodtak, és ekkor javasolta nekik az orvos a sportolást.

Szükséges az orvosi vizsgálat

A felsoroltak után önként adódik a kérdés: ha már a negyvenévesekben is ilyen kórképek fejlődnek ki, szabad-e aktívabb sportolásra biztatni őket. A válasz igen, de e sportélet megkezdése előtt szükséges az orvosi vizsgálat. Ennek célja a meglévő betegségek feltárása, a nyugalmi pulzus és vérnyomás mérése, a nyugalmi és terheléses EKG vizsgálat. Ilyen ellenőrzésekre a 30-40. életév után egyébként az orvosok véleménye szerint mindenkinek szüksége lenne. Hogy az egészségügy mennyire nem képes ennek ellátására, jó példa a terheléses EKG. A sportorvosi rendelőben csak sportolók ilyen irányú vizsgálatát végzik el, a szakorvosi ellátásban pedig csak már meglévő panaszok esetén, de jóval kisebb terhelés alatt, mint amilyenek a hatásos sporttevékenységnél fellépnek.

Természetesen olyan bajok is kiderülhetnek, amelyekkel nem szabad belevágni napi egyórás sporttevékenységbe sem. Ezek az örökölt vagy szerezett szívhibák, kezeletlen komoly ritmuszavarok, szív- és érbetegségek, fogbetegségek, nagyon magas vérnyomás, krónikus fertőző és anyagcsere-betegségek. Meglétük esetén a már említett jellegű sport is csak akkor végezhető, ha az orvos kellő mértékben kikezeli az érintetteket, és ilyenkor a sporttevékenység során is a szokásosnál gyakoribb ellenőrzés szükséges.

A vizsgálatban szereplők mindannyian átestek ilyen vagy ehhez hasonló ellenőrzésen, és ha később versenyeztek, számukra a versenyengedélyhez évenkénti sportorvosi vizsgálatot írtak elő. Más kérdés, hogy az utóbbiban például triatlonsportolók (úszás-futás-kerékpározás) esetében szemészeti (!), vizelet- és nyugalmi EKG vizsgálat van előírva - terheléses helyett, ami pedig minden rejtett szívhibát kimutatna!
Az edzetlenek esetében minden sportágban fokozatosan kell növelni az edzésen megteendő távokat.

A kardiológusok szerint napi háromnegyed-egy óra aerob sportmunka már jelentősen csökkenti a szívizominfarktus veszélyét: ezt az edzésmennyiséget kell fokozatosan elérni az egyes sportmozgásokban. Az említett sportágak közül ezt leghamarabb az úszásban, majd a kerékpározásban, végül a futásban lehet teljesíteni. Akinek ez jól megy, és kedve van hozzá, akár triatlonversenyen is elindulhat. A kerékpározás a napi életvitelbe is beilleszthető, például aki naponta 10 kilométert kerékpározik - akár munkába menet és vissza -, az egy év alatt 3650 kilométert teljesít.

Akik versenyezni szeretnének a korosztályos megméretéseken, azoknak természetesen hosszabb és intenzívebb edzéseket kell végezniük. A mintában szereplők edzésterjedelmei elérték a napi két-három órát is, amely úszásban 5-6 kilométert, futásban 20-40, kerékpárban 60-95 kilométert jelenthet. A versenyzők nemcsak aerob, hanem anaerob edzéseket is végeztek, amelyek maximumában pulzusuk 15-30 percig 170-200-at ütött percenként. Ez messze az egészségért történő sportolás értékei felett van.

Egészségesebbek lettek

Milyen eredményekkel kecsegtet az ilyen sportos életmód? Az élet minősége javítható meg több évtizedre. Mert előbb-utóbb valóban meghalunk, de szeretteink szempontjából nem mindegy, hogy mikor, és számunkra sem, hogy milyen betegségben - és főleg: hogyan élünk addig. A vizsgálat alanyai az utánkövetés adatai szerint elérték azt a minimális célt, hogy egészségesebbek lettek. Közülük közel 15 év alatt senki sem halt meg, nem szenved civilizációs és egyéb betegségben. Keringési és egyéb panaszaik megszűntek, közérzetük jó, nem híztak el, alkohol-, illetve nikotinfüggésük megszűnt. És részesültek - illetve részesülnek - a mozgás nem lebecsülendő örömében. 

Nagyobbik felük mindmáig versenyszerűen is sportol, triatlonozik, sokuk teljesítette az Ironman viadalt (3,8 km úszás, 180 km kerékpár, 42,195 km futás), valamennyien letudtak számos rövidebb távút.

Ez persze csak azoknak meglepetés, akik nem olvastak egy korábbi szakirodalmi adatot: Japánban olyan mértékben rehabilitáltak tényleges infarktuson átesett embereket, hogy egy részük lefutotta a maratoni távot is. A versenyszerűen sportoló idősebbek nyugalmi pulzusa még 65-70 éves korukban is 40-45 közötti, vérnyomásuk egészséges szinten van, de határterheléskor, anaerob viszonyok között negyed órákig is gond nélkül elviselnek 170-es pulzust és 180-as vérnyomást is.

Forrás: MTI / Gőz József

Képek: stockfotó, saját fotó